Köszöntő

Ez a könyv örömből született, hálám és köszönetem jeléül.

Így szeretném köszönetemet kifejezni mindenkinek, amiért befogadtak, megtiszteltek, segítettek mindenben Vice, a kis mezőségi falu lakói.

Nemcsak a híres vicei szilvapálinkával és málépálinkával, a vicei borral kínálgattak, de beengedtek az életükbe, mindennapjaikba. Betekintést kaphattam nehéz életük, sorsuk történéseibe. Megtapasztalhattam, hogy milyen végtelen kedves, megértő humorral, bölcsességgel viselik az élet terheit.

Ez az összeállítás a teljesség igénye nélkül készült hálám és tiszteletem jeléül. Csokorba szedve és közreadva azokat a régi és mai történeteket, fotókat, recepteket, személyes élményeket, melyeket legtöbbször a hosszú téli estéken hallhattam, tapasztalhattam.

Köszönöm mindenkinek a szeretetét, aki befogadott, beengedett az otthonába, megtisztelt személyes és családja sorsa elbeszélésével, így segítve hozzá, hogy jobban megismerhessem Vicét, a falu történetét, és megérthessem a mezőségi ember gondolkodásmódját.

Elsősorban köszönettel tartozom Lőrinczi Károly plébánosnak, aki befogadott és eltűrt. Aki a maga sajátos módján értésemre adta: „Én sem csinálok neked programot, te se csinálj nekem!”, vagyis szabadkezet-utat adott, csináljak, amit tudok, vagy amit akarok.

Így hát az ő áldásával, nyugodt szívvel nyakamba vehettem a falut és megismerkedhettem mindenkivel. Igaz, érkezésem előtt már nagyon kedvesen beajánlott a falu népének, ezért a kedves fogadtatást, elsősorban neki köszönhetem.

Külön hálával tartozom munkatársamnak, Tímár Péternek, Petrusnak, amiért időt, fáradtságot nem kímélve minden utamra elkísért. Segített hang- és videofelvételeket, fotókat készíteni. Türelemmel és hozzáértéssel a felmerült technika és egyéb problémákat mindig megoldotta.

Továbbá köszönettel tartozom Piroskának és Marikának, amiért munkámat megértéssel és jó szívvel segítették. Ha későn értünk haza, munkaidejükön túl is mindig vigyáztak a gyerekekre, és a vacsora is megvárt miket.

Természetesen a gyerekeknek is hálával tartozom, amiért „jó magaviseletükkel” lehetővé tették, hogy esténként Petrussal eljárjunk a nénikhez és a bácsikhoz.

Ez az összeállítás a kinn töltött hivatalos munkámmal kapcsolatos eseményeket, történéseket nem tartalmazza. Csakis a szabadidőmben szerzett baráti beszélgetéseken elhangzottakra hagyatkozva készült.

Fogadják szeretettel ezt a kis visszaemlékezést, vicei kalandozást a múltban és napjainkban.

Felsorolás nélkül hálás szívvel köszönöm mindenkinek a segítségét és a munkáját, aki bármivel is hozzájárult, hogy e kiadvány és melléklete létrejöhetett és most a kedves olvasó a kezében tarthatja. Nem utolsó sorban köszönöm Gézának, a pótolhatatlan segítségét, a video- és hanganyag feldolgozásában.