Búcsúztató

1., 

Én szép vőlegény vagyok, már indulni akarok,

Most jöjjön a násznépem, szomorú menyegzőre.

2.,

Jó szüleim kertjébe, rózsa volta éltembe,

De már többé nem nyílok, a halál leszakított.

3.,

Jó szüleim örvendjetek, mennybe boldog leszek,

Ezt a Jézus így akarta, hogy ma lelkem szólítsa.

De én aztat nem bánom, a világot itt hagyom,

Mert a Jézus engemet, Mennyországba bevezet.

Örvend az új temető, mert viszünk egy virágszálat,

Nem visszük, hogy nyiladozzék, mert visszük, hogy hervadozzék.

De nem tudja aztat senki, hogy ajtón mire lép ki,

Búra vagy örömre, haszontalan az élete.

Bálint Antal sem remélte, mikor ajtóját kitépte,

Hogy a végső utazása, szüleitől megválása.

4.,

Ó te váratlan halál, milyen kegyetlen voltál.

Megfosztottál mindentől.

Mert még hiszen nyílottam, ily hamar elhervadtam.

5.,

Ti kedves jó szüleim, nem láttátok kínjaim,

Tudom, fáj a szívetek, hogy engem eltemetek.

6.,

21 éves voltam, a halál kezét fogtam,

De a halál nem engedte, hogy még köztetek

Három évet betölthessek.

7.,

 Ó te váratlan halál, de nagy bánatot hoztál,

Drága szüleimre, kedves testvéreimre.

8.,

Édes, kedves jó apám, drága szomorú anyám,

Hogy köszönjem meg nektek, hogy engem felneveltetek,

Hogy értem eljöttetek.

9.,

Tudom, fáj a szívetek, velem nem beszéltetek,

Engem ne felejtsetek, Isten legyen veletek.

10.,

Ti kedves testvéreim, kikkel felneveltem,

Hogy ha megbántottalak, kérlek, megbocsássatok.

11.,

Kísérj ki apám, síromig, az örökös nyugalomig,

Hány rám egy-két kapa földet, talán megérdemlem tőled.

12.,

Át a sírok mezején, egy új sírba nyugszom én,

Ha valaha arra tértek, sírom határához értek.

13.,

Ne szánd fáradságodat, keresd fel a síromat,

A síromra ültess egy fát, hogy teremjen piros rózsát.

14.,

Piros rózsa, kék nefelejcs, most már egyéb nincs hátra

Induljunk el az útra.

15.,

Legény, legény társaim, fogjátok fel tagjaim,

Vigyetek a síromba, az örökös házamba, házamba.

Bálint Antal búcsúztatójaként hangzott el 1952. január 22-én.

Szöllősi Teréz emlékül megőrizte.

Boldog asszony édesanyánk

I.,

Boldog asszony édesanyánk, tehozzád eljöttünk,

Szűz Mária kérve kérünk, könyörögj érettünk.

Az országunkat körülvette a bűn és a kétség,

Rabbilincsre vetett minket a bűn és a kétség.

II.,

Nem kell most az imádság és az Isten,

Hisz gyermekeink oly keveset járnak templomba,

Gyermekeink nem értik meg a szülő imáját,

Kinevetik szüleiket, ha imádkozni látják.

III.,

A gyermekek rosszak lettek nagyon, eltévedtek.

Nem is hiszik, nem szeretik nagyon most az Istent.

Nem akarnak imádkozni, a templomba járni,

Gyerekein nem akarnak a jóra hajlani.

IV.

Nem tisztelik, nem szeretik szívből szüleiket,

Szomorúságot és bánatot adnak szüleiknek,

Fájó szívvel, könnyes szemmel a szülők így kérik,

Imádkozzál gyermekünkért boldogasszony édes.

V.,

Kedves szülők leborulva jönnek hozzád anyánk,

Oltárodnál leborulva,

Az eltévedt gyermekekért így imádkoznak:

Édesanyánk a jó útra vezesd őket vissza,

VI.,

Most már tudjuk, édesanyánk miért sírsz, könnyezel,

Jó szüleinkért ne könnyezzél, nincs elveszve minden.

Gyermekeink imádkoznak, meg fognak javulni,

Vasárnap is újra fognak a templomba járni.

És ha eljön életünknek utolsó órája

Égi anyánk Szűz Mária jöjj el oltalminkba.

Hogy te veled örvendezzünk a szép Mennyországba,

A te drága, szent templomodba.