Talán ez az egyik legérdekesebb gyűjtés, amit olvashatnak ebben a könyvben.

Kértünk, egy „karácsonyi csokrot”. Annuska nénik eléneklik nekünk azokat az énekeket, amiket gyermekkorukban a karácsonyi időszakban énekeltek. Bálint Annuska néni és a szülei idejében még nem volt „divat” a templomban a betlehemi szerepjáték. Abban az időben még a falut járták a betlehemesek. Szőllősi Annuska néni gyermekkorában, az 1940-50-es években viszont már a karácsonyi éjféli misén a templomban is szerepeltek felnőttek és gyermekek is egyaránt. Ismerjük meg, fedezzük fel újra ezeket a szívet melengető gyönyörű régi énekeket.

Mária ének:

„Elindult Mária karácsony éjszaka,

Elment szállást kérni a gazda kovácshoz.

Jó estét, bölcs kovács, adjál nékem szállást.

Adjál, adjál Szűz Anyánknak, egy éjjelre szállást.

Szállást nem adhatok, mert sok a vendégem,

Szállást nem adhatok, mert sok a vendégem.

Tizenkét volt a bölcs kovácsnak, egy szép lánya,

Eresztette Szűz Anyánkat barmok jászoljához.

Tizenkét órakor megszületett Jézus,

Tizenkét szép őrző angyal fonja a koszorút.

Felébredt Szent József, befogta szamarát,

Elvezette Szűz Anyánkat vissza a kovácshoz.

Jó reggelt, bölcs kovács, mért nem adtál szállást?

Mért nem adtál Szűz Anyánknak egy éjjelre szállást?

Hogyha tudtam volna, hogy te vagy Mária,

Aranyból, ezüstből szállást adtam volna.

Mi pedig a hideg földre lefeküdtünk volna.

Mi pedig a hideg földre lefeküdtünk volna.”

 

Péter elmesélte, hogy 2014-ben megfigyelt itt egy betlehemes játékot, ami neki nagyon tetszett. Kérdi Szőllősi Annuska nénit, hogy: „vajon ez volt az a régi betlehemi játék, amit gyermekkorukban adtak elő?” Beszélgetés közben kiderül, hogy a jelenlegi kósteleki plébánost, Málnási Demetert jól ismerik az asszonyok. Péter a karácsonyt otthon töltötte szeretett falujában, és igen meglepődött, amikor három betlehemes játékot adtak elő ott az ünnepeken. Péter szavait idézve: „Az egyik 1984-ben volt előadva, és azon az édesapám is részt vett. Ennek a szövege, nálunk a Tímár családnál volt meg, és mi adtuk oda a szöveget a plébános úrnak, aki nagyon ügyesen feltette az internetre,” így az utókor számára elérhetővé téve azt.

 Miután kiderült a Péter által látott betlehemes játék nem azonos Annuska néniék gyermekkori betlehemes szerepjátékával, gondoltuk, itt a remek alkalom, hogy végre megismerhessük azt. Ha 2016-ban nem is, de remélem valamikor teljesül Péter kívánsága: „Jó lenne, mindenféleképpen, ha ebben az évben mi is meg tudnánk tanítani azt a betlehemest, amit Annuskáék már nem adnak elő, de a gyerekek megtanulhatnák!”

Na, akkor lássuk, hogy is volt ez 70 évvel ezelőtt!

 

SZA: Na, most énekeljük azt az éneket, amit régen énekeltünk. Amikor volt egy pap, még megvolt a szószék is, és felment, hogy hallja a hangot mindenhonnan. Akkor én 15 éves voltam, olyan sispiri gyerek még. Mindenhol ott voltam, a férfiak között a karzaton is.

Ebbe a szerepbe volt Mária, Szent József, csillag, három pásztor és öt angyal. Éjféli misén is szólamra énekeltünk. Evvel kezdődött a betlehemi játék a templomban:

Mennyből az angyal

„Mennyből az angyal lejött hozzátok,  pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok. Istennek fia, aki született jászolban, jászolban, Ő leszen néktek üdvözítőtök, valóban, valóban. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária. Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik

szent fia, szent fia. El is menének köszöntésre azonnal, azonnal, Szép ajándékot vivén szívükben magukkal, magukkal. A kis Jézuskát egyenlőképpen imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.”

 

Angyal énekli:

Erre, erre csak utánam

„Erre, erre csak utánam, merre suhant fehér szárnyam.

Elterjedt már messze híre, vár Jézuska mindenkire.

Ide jöjjön, aki szegény, itt fakad a szívben remény,

Ide jöjjön, akit sújt a bánat. Itt fel éjjel igazára.”

Ezt énekelte az angyal és ment körbe, hogy „Erre, erre, csak utánam ..” a szent család fele.

 

Született egy fehér bárány

„Született egy fehér bárány, szent karácsony éjszakáján,

Ezüst haja, gyűrű haja, kicsit testét betakarja.

Ez a bárány, égi bárány, egyetlen a világ táján.

Nem kell néki, suba, pólya, szeretet a takarója.

Nem kell néki ital, étel, csak a szíved melegével,

Járulj elé, úgy imádjad, mosolyától napfény támad.”

 

Akkor jött a pásztor:

Ez az éj a csodák éjje…

„Ez az éj a csodák éjje, muzsikál az erdők méllye.

Az égbolton csillag él fenn, angyalkám én megyek véled.

Megyek én is, de mit vigyek, az éjszaka havas hideg.

Kárognak a sötét varjak, kis bárányra mit takarjak.

Nézelődöm én is itten, szalmaágyon égi Isten,

Szűz Anyám te szép, te kedves, körülötted angyal repdes.”

 

Aztán megint jött az angyal:

Gyertek ide, édesanyák

„Gyertek ide, édesanyák, kérjétek az égi Anyát,

Erőt rátok ő árasszon, könnye bár nincs, királyasszony.

Gyertek ide, édesapák, a szent család példája áld.

Drága képét imeljétek, kis családtok szeressétek.

Nézelődöm én is itten, szalmaágyon égi Isten,

Szűz Anyám te szép, te kedves, körülötted angyal repdes.

 

A Szent Józsefnek a szemében, örömkönnye csordul éppen.

Végigperdül a szakállán, mennyei gond van a vállán.

Kis királyom, szánom-bánom, bizony kopott a dolmányom,

De a szívem tisztán ragyog, itt nálad oly boldog vagyok.

 

Jöjjön aki, jóra vágyik, e szép földi mennyországig,

Mindenféle földi ember, irgalomban, kegyelemben,

Mindenkinek jut hely szépen, kis Jézuska szent szívében.

Úgy gyertek, mint hazafele, legyen a szív dallal tele.

Kiárad a dal belőle, visszhangzik a világ tőle.

Üdvöz légy, te égi gyermek, dicsőség az Úristennek!”

 

Dicsőség mennyben az Istennek

„Dicsőség mennyben az Istennek!  Dicsőség mennyben az Istennek!  Az angyali seregek  Vígan így énekelnek:  Dicsőség, dicsőség Istennek.

Békesség földön az embernek!  Békesség földön az embernek,  Kit az igaz szeretet  A kis Jézushoz vezet,  Békesség, békesség embernek.

Dicsérjük, a szent angyalokkal,  Imádjuk a hív pásztorokkal  Az isteni gyermeket,  Ki minket így szeretett,  Dicsérjük, imádjuk és áldjuk.

Kis Jézus! Ne vess meg bennünket,  Hallgasd meg buzgó kérésünket.  Jászolodnál fogadjuk,  Hogy a vétket elhagyjuk,  Ó Jézus, ne vess meg, hallgass meg.

Dicsőség az örök Atyának  És értünk született Fiának,  S mindkettő Szentlelkének,  A malaszt kútfejének:  Dicsőség, dicsőség Istennek!” 

 

 SZA: De közben még volt az, amikor az angyal az első rendet elénekelte, hogy „Betlehemi pusztán…”, és akko később még volt a „Fel nagy örömre…” Na, úgyhogy ennyi az egész, de mind húzták össze-vissza függönyt. Na, kiléptek oda, Mária, József és a kis Jézus, és akko a sekrestyében énekeltük mind, hogy „Dicsőség, mennyben az Istennek…” Elénekeltük, akko húzták félre a függönyt, s akko az angyalok mentek, hogy „Erre, erre, csak utánam…” s a pásztorok letérdeltek. Nem, mint most.

Az eredeti pásztorjáték az ’50-es években volt. Lenkétől megtudjuk, mikor született a fia, akkor volt állapotos. Mondta a pap, mind mehet, kössön kendőt a fejére. Olyan szép volt ez az előadás, olyan szép még egyszer se volt.

Betlehemi pusztán

„Betlehemi pusztán, örvendetes hír van,

Az angyalok szava, az időben így szóla, az időben így szóla:

Pásztorok keljetek és gyorsan menjetek. Közelít e helyhez.

Pásztortárs minő hang ez? Pásztortárs minő hang ez?

/:Betlehemnek majorjában Jézus született.

Pásztortárs nagy öröm ez! Pásztortárs nagy öröm ez! :/

 

Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! Ma született,  Aki után a föld epedett.  Mária karján égi a fény,  Isteni Kisded Szűznek ölén.  /:Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,  Nézd csak örömmel Istenedet.:/

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,  Bársonyos ágya nincs neki itt.  Csak széna, szalma, koldusi hely,  Rá meleget a marha lehel.  /:Egyszerű pásztor, térdeden állj!  Mert ez az égi s földi király.:/

Glória zeng Betlehem mezején,  Éjjet elűzi mennyei fény;  Angyali rendek hirdetik őt,  Az egyedül szent Üdvözítőt.  /:Egyszerű pásztor, arcra borulj,  Lélekben éledj és megújulj!:/

 

SZA: S akkor volt az éjféli mise, ahol énekeltük aztat, hogy:

Messiásunk született, kiért lelkünk epedet

„Messiásunk született, kiért lelkünk epedet.

Jertek magasztaljuk őt, lehullván színe előtt.

Örvendén, örvendjünk, mert kegyes Istenünk,

Betlehembe született ma minekünk.

 

Pásztorok szózata jól rebegi,

Betlehem városába elmenni.

Hogyha találjuk, hirdetni fogjuk.

Énekünk áldjuk, s őt magasztaljuk!

Alleluja!”

 

Hej, engem ki ébresztett fel álmomból?

„Hej, engem ki ébresztett fel álmomból?

Hogy angyal volt, észrevettem szavából.

Oly fényes volt, hogy én tűznek gondoltam.

Betlehemet emlegette, hallottam.

 

Igazad van, pásztor, mert angyalt láttál.

Az is igaz, amit tőle hallottál.

Minél előbb Betlehembe menjetek!

Ott született Jézus, tiéd fölségtek.

 

Menjünk tehát jó pajtásim mindnyájan,

Legyen a ti nagy Úr szeme a nyájan.

Menjünk tehát mindnyájan Betlehembe,

Hogy részt vegyünk a mennyei örömbe.”

 

S akkor az angyal énekli:

„Glória, glória!”

És akkor a másikak mondták: „Dicsőség!”

„GLORIA in excelsis Deo!”

„Dicsőség a magasságban Istennek!”

 

„Pásztorok, pásztorok, igaz jó hírt hoztam én hozzátok!

Azt a fényes csillagot ti ne csodáljátok!

Hanem szaporán talpra, induljatok az útra,

Imádni a kisdedet, ki az éjjel született.

Én viszek egy báránykát, tejet, vajat, sajtocskát.

Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok.”

 

„De ím, itt jön valaki, s majd meg fogjuk kérdezni.” Ezt lehet, hogy előbb kellet volna, de már nem emlékszem mindenre. S aztán énekeltük:

 

Karácsonynak éjszakáján

„Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek: a kis Jézus megszületett! A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja Lábaival ringatgatja, két kezével ápolgatja. Aludj, aludj én kisdedem, aludj, aludj én kisdedem Nem királyné a te dajkád, szolgálóból lettem anyád. Nincs a Jézus ágyán paplan, jaj, de fázik az ártatlan! Takargatja édesanyja, dirib-darab posztókába. Nincs a Jézusnak bundája, posztóba van bepólyázva. Elveszett a báránykája, miből lett volna bundája? Kirje, kirje kisdedecske, betlehemi hercegecske. Azért nekünk jót szereztél, a pokoltól megmentettél.”

 

 

S nincs a Jézusnak subája

„S nincs a Jézusnak subája, sem sarkantyús kis csizmája.

Fázik az ő gyönge teste, hideg széltől fejecskéje.

Nyissuk ki a szíveinket, fogadjuk be vendégünket!

Örüljünk és örvendezzünk, a kis Jézus megszületett!”

 

Aztán megint énekeltünk éjfélkor, s szíjjedtek ki a templomból. Mentünk ott a toronyba a haranglábakhoz, kinyitottuk az ablakokat s énekeltük:

Csendes éjjel ott az égen

„Csendes éjjel ott az égen, aranyhajnal pírja ég.

Tán a nap van hulló félben, nem a rémült pásztornép.

Elé angyal sereglik, szózat hangzik égi nyelven.

Pásztorok ne féljetek, örvendezzen szívetek!”

 

Olyan szép volt, férfiak és nők is voltak ott fenn, olyan szépen hallszik.

Tavaly énekeltük a „Karácsonynak éjszakáján…”

Vagy kétszer énekeltük, leírtuk s Árpi tudta. De el kellett kezdjük. S akko felvótunk öltözve, olyan faluias, fehér szoknya, s rózsaszín kötény, hajunk kibontva, fehér blúz, s koszorú a fejünkön, mit volt régebb a mennyasszonynak, olyan koszorú. S a Csillag volt égszínben, s fehér kötény, s a fején csillag. Vera volt a csillag utoljára, először egy másik asszony. Mikor ilyen volt.

Nem sok szereplős volt. Mindenkinek volt két szakasza. Hát ki volt ott? Lenke volt, én voltam, Pál Róza, a kománé, s Cira Erzsi. Há, ennyien voltunk. S más esztendőn volt Máté Ilonka is. A muzsikások benn a sekrestyében voltak. S az kezdte: „Ez az éj a csodák éjje…”, akko kezdődött. Nagyon szép volt. Olyan halkan, finom kezdte.

S mentünk fel a Felszeg tetején próbára. Olyan sár volt itt a temetőnél, el, és ott a kertek tetején. A kántor tanította, ott lakott. Idős emberek voltak, s asszonyok, miko énekeltük gyermekkoromba. Azután ahogy nőttem, szerepeltem minden évben.

A karácsonyi misére eljöttek a reformátusok is, mert náluk 6 órakor van, s nálunk van éjfélkor. S aztán mindenhol van vendég. Máskor évben énekeltük: „Isten áldd meg a magyart…”, most nem énekeltük. Nagyon sokan voltak, mert volt a csomagosztás, aztán minden szülő jött a gyermekével.

Hogy mondjam meg! Ezelőtt volt a Jézuska ilyen gyermek, azután meg, Rózsikának az egyik testvére olyan egyéves volt, s ő volt a kis Jézus benn a jászojba. Adtunk neki szaloncukrot, s ott játszódott. Mit mondjak, most lehet olyan 60 éves. Piros apukájának a testvére. Nagyon szép volt. A kántor bétanította, s kellett menjünk próbára.

A muzsikások végig zenéltek, s amikor a pásztorok énekeltek. A pásztor az egyik elkezdte, hogy „Ez az éj a csodák éjje…” Az angyalok zene nélkül énekeltünk. De, akkor hallszott a hang, de most semmi. Eccer egyik énekelte, hogy „Jöjjön, aki jóra vágyik…” s a másik aztat, hogy „Úgy gyertek, mint hazafelé…” s a végén közösen, mindenki. Muzsikás aztán megnyomta, s hallszott. Nagyon szép volt, zúgott az egész! Nagyon szép volt, az biztos. Az orgona csak akkor szólt, amikor volt a Húsvét. S fenn a karban kétfelé voltunk osztva, első szólam és második szólam. A „Mennyből az angyalnál…” nem volt muzsikás, amikor elénekeltük. A muzsikás játszott, amikor elénekeltük a „Betlehemi pusztán…”, „Fel nagy örömre…”, akko is ott volt. A végén aztán, hogy „dicsőség”, akko aztán megint. Hiába, azok a zenészek mind meghaltak. Talán Árpi tudja játszani, a fiúk nem tudják.

BA: Lennék bár tizenéves!

SZA: Lennék bár harminc, a mai eszemmel. Se te nem voltál ott, se román Róza. Ilonka ott volt, de nem tudom, olyan bak hangja volt. Azt mondta Lajos atya, lenne a Róza hangja a magáé.

BA: Nem tudom, amikor mük voltunk, nem volt sem pásztorjáték, sem betlehemes, semmi vers, semmi előadás nem volt a templomba. Itt akko jött be, amikor az Ábrahám atya hozta be, az ő idejében volt. De a szüleinknél régebb sem volt semmi játék a templomba. Akkor járták a falut a betlehemezéssel.

SZA: Nem volt pásztorjáték a templomban. De, ez a dalárda ez volt, a szüleink idejében is. Vegyeskórus volt. Férfiak és nők is. És énekeltük az „Úr angyalát…” is. Éjfélkor a toronyból az ének volt Ábrahám pap előtt is, s énekeltük a „Gyönyörű szép titokzatos éj…” két szólamban. Nagyon szép volt. Énekeltük: „A kis Jézus arany alma…” kezdték az asszonyok, s folytatták a férfiak, két szólamban, nagyon szép volt. Igaz, volt is, ki bétanítsa, sokan voltak. Most nincs senki.

Hát, látja, Nagypénteken is csak öten-hatan vannak.

Virágvasárnap osszák a pálmát. Mindenki kap egy ágat. Kimegyünk a Golgotára, ha az Isten megsegít. S énekeljük:

Ezt csodálatosan szép éneket hallottam a templomban is, férfiak és nők énekelték együtt, orgona kísérettel. Hallottam akkor is, amikor tavasszal a Golgotánál énekelték: „… Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel…”. Szívszorítóan szép volt, ahogy vicei dombokon zengett az ének, a szikrázóan kék ég köpenye alatt.

Van egy jó hely

„Van egy jó hely, oda megyek, lerakom ott a terheket, Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.  A Golgotán áll a kereszt, ha fáradt vagy, oda jöhetsz.

Emberekét ömlött a vér, kegyelmet kap az, aki kér. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.  A Golgotán áll a kereszt, ha bűnös vagy, bátran jöhetsz!

Keresni jött, mi elveszett, megtört szívű embereket. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.  A Golgotán áll a kereszt, ha elhagytad, visszajöhetsz.

Csodálatos ez a titok, Szentlelkével megragadott. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.  A Golgotán áll a kereszt, várnak ott rád, mindig jöhetsz.

Azóta tart a kapcsolat, Ő vigyáz rá, el nem szakad. Ott fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.  A Golgotán áll a kereszt, Isten szívén megpihenhetsz.!”

 

BA: Hallgass most az énekeddel, a csillagot hadd el! Mentünk a templomba szőnyeget mosni, takarítni, teríteni, ha kell. A virágokat rendezni. Sokat jártunk. De már nem megyünk. Csinálják az asszonyok.

 

- Annus néni, úgy hallottam, kedden angyal szállt az iskola felett.

BA: Mit mond, na, lássa, le vagyok lassulva. Megígértem, elmenyek, el is mentem. A tanáriban meghívtam a fonóba őket. Meg is ígérték, hogy eljönnek.

SZA: Májusban majd megyünk Décsére.

- Én voltam a fesztiválon.

BA: S adtak cseresnyét? Igaz, akkor már ősz volt. Décseiek irigyek, nagyon maguknak valók. Soha egy szem cseresznyét nem adtak a gyerekeknek, pedig van nekik sok. Vitték a piacra.

- Akkor körte volt. De a fesztiválon adtak pánkot, töltöttkáposztát, pálinkát. Igaz, amikor kértünk a gyerekeknek körtét, egy hónapot kellett rá várni, míg meghozták. De becsületükre legyen mondva, és a Csillagszeműnek is, hogy mikulásra hoztak a gyerekeknek pár szem almát, és nyolcvan gyerek van, azért az, nem kevés. Mi akkor, megkaptuk a körténket is, és nem fogadtak el pénzt érte.

BA: Igaz, itt is vagyunk sokfélék, ott is vannak. El kéne már mennem, de nem tudok utazni.

SZA: Itt ki kell menni a cigányoknál az élen. Lehet menni gyalog is. Édesapám gyalog ment zenélni, át a hegyen. Édesapám ment még, ott, amikor van konfirmálás. Olyan mulatság van, mint egy lakodalomban. Aszonta édesapám:, „olyan laska volt, asszonyok gyúrták, nyútották, vágták, hogy a nagy tűbe bé lehetett fűzni.” S aki volt a bőgős, az élen vitte itt végig a hátán a bőgőt Décséig, gyalog mentek.

- Nagyon szép a református templom, kertje is rendezett, és nagyon szépen beszélt a lelkész úr. Istentisztelettel kezdődött a fesztivál.

SZA: Ez egy nagy ünnep volt itt a faluban. Úgy rendbe volt téve a patak, a sánc, mindenféle, megmeszelve a cövekek. Nem törődött senki kapálással, málészedéssel. Nagy ünnep volt. Májusban is volt, de mik mentünk, raktuk a káposztát. Olyan burján volt, egy hétig esett az eső, eccer ki kellet gyomláljuk, s csak aztán kapáljuk, de mink megcsináltuk, s mentünk odaraktuk a káposztát, s meg is főztük. S kiszógáltuk. Nagyon dicsérték a káposztánkat a füzesiek, s a szentmártoniak, s mindenki. Régebben kenyeret sütöttünk, pálinkát vittünk, vittünk át tésztát. Kalácsot sütöttünk. Mink ott vagyunk mindenhol. Igaz kellett támogatnunk.

BA: Én már idős vagyok. Betöltöttem a hetvenhatot, én már felmondtam a szolgálatot, csak a templomba megyek. Édesanya minden fesztiválon ott volt. Na, hogy mondjam, milyen erős természete van ennek. Reggel evett, készült, hogy milyen elegáns legyen. Megigazította magát, ott minden. Mentünk reggel a templomba, nem is mentünk, mert a Kultúr háta megett, ott voltak kitéve a padok, s ott volt az istentisztelet. Ahogy le volt rakva a pad, édesanya oda leült, s ahogy öste miko leolvadt a nap, akko ment haza. Nem még kellett egyék se, nem még kellett pisiljen se, semmi se kellet neki. Minden képen ott szerepel Zsuzsi ángyóval.

SZA: Jöttek szépen a lovakkal, hozták a magyar zászlót, román zászlót. Ott megálltak a templomnál a lovakkal, s mindenki táncolta a maga táncát. Nagyon szép volt, az biztos. S a végén hoztak egy csomó zászlót, Magyarországról Laci bácsiék, nagyon szép volt az a sok lobogó. Hozzák azt a zászlót, s minden faluban tesznek rá szalagot.

BA: Jaj, mennyi volt rajta mire ideért!

 

Az ételekről beszélgetve kiderül, hogy Bálint Annuska néninek van egy régi receptes füzete, amiben mindenféle le van jegyezve. Szőllősi Annuska néninek viszont minden a fejében van. Ahogy tanulta, úgy tudja. Nem jegyezte le a mindenféle sok finomságot. Ő szemre süt, főz: „Egy marékkal ide, egy kalánnyal oda, és gátá!”

- Megkapom a füzetet, amiben minden féle benne van? Tészta, savanyúság, minden.

BA: Voltam az üzletben s vettem rá pakolatot. Én vigyázok a régi-régi füzetre, még a dédunokámnak is jó lesz.

Természetesen megkaptam a füzetet. Szóról-szóra megtalálják a mellékletben.

Késő estére ját már az idő. Búcsúzóul Annuska néniék eléneklik nekünk „Betlehem kis falucskában…” kezdetű éneket. Igen ám, de a szöveget olvasni kell egy fénymásolatról és ahhoz szemüveg is kell.

BA: Ezt most felveszik? De, ne csináljanak videót, fotót! Ne is lássanak! Úgysem ösmernek. Hagy békit, jól vagyunk, ahogy vagyunk! Falun vagyunk, nem igaz? Erőst nagy ez a szemüveg, látnék véle? Péter kacagja, olyanok vagyunk, mint a mamája. A mámija.

 

- És a két Annuska néni énekelni kezd:

BA/SZA: Betlehem kis falucskában, karácsonykor éjféltájban

„Betlehem kis falucskában, Karácsonykor éjféltájban,

Fiú Isten ember lett, mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának, édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta, s befektette jászolyba.

Az angyalok fönn az égbe, mennyei nagy fényességbe,

Zengetik az éneket, dicsőség az Istennek!

Pásztorok a falu mellett, báránykákat legeltettek,

Hallották az éneket, Jézuskához sietnek.

Ájtatosan letérdeltek, Jézuskának jászla mellett,

Hogy őt szépen imádják, égnek, s földnek királyát.

Azután meg napkeletről, ragyogó szép csillag tűnt föl.

És elindult nyugatra, három király utána.

Imádták a kis Jézuskát, köszöntötték Szűz Máriát.

Ajándékot adtak át, aranyt, tömjént és mirhát.

Később Jézus növekedett, napról napra kedvesebb lett.

Példát adott minekünk, hogy mindenkor jók legyünk.

Harminc esztendős korában, Szent János volt a Jordánban,

Megkeresztelték és ott a Szentlélek rászállott.

Mikor megkeresztelkedett, az emberek közé lépett,

Tanította a folyvást, a keresztény szent vallást.

Sok jót tett az embereknek, akik hozzá sereglettek.

Betegeket gyógyított, halottakat támasztott.

Mégis sokan nem szerették, a rossz emberek üldözték.

És egy éjjel meg elfogták, iszonyújan kínozták.

Korbácsokkal ostorozták, tövissel megkoronázták.

Náddal vérték szent fejét, véres arcát leköpték.

Elítélték csúf halálra, fölszögezték keresztfára.

Ott meghalt sok kín után, nagypénteken délután.

Levették a keresztfáról, sírt csináltak kősziklából.

Testét oda temették, és katonák őrizték.

De csak három nap maradt ott, Húsvét reggel föltámadott.

Végre 40 nap múlva, Mennyországba ment vissza.

Elküldte ja Szent Léleket, ki meg szentelt minden lelket.

Pünkösd napján szállott le, s velünk maradt örökre.

Szeressük a kis Jézuskát, tartsunk keresztényi vallást.

Hogy majd egykor odafenn, velünk legyen a Mennybe.

(Hogy majd egykor örökre, vele legyünk a Mennybe.)”

 

Ezt Verustól kaptuk, ő xeroxozta le. De mi ezeket nem szoktuk énekelni.

 

 „Betlehem kis falucskában...”  ez az ének Dávid bácsi gyűjtésénél is meg található, a dőlt betűvel jelzett részek, az Annuska néniék - féle eltérés.

- Na, ezt nem tudjuk úgy, mint a rikoltozást. – mondja Bálint Annuska néni.

 

Köszönjük az éneket és az idejüket! Jövünk még!