Király Dávid gyűjtése alapján

Betlehem kis városkában, karácsonykor éjféltájban,

Fiú Isten ember lett, mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának, édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta, s befektette jászolba.

Az angyalok fönn az égbe, mennyei nagy dicsőségbe,

Zengték az éneket, dicsőség az Istennek!

Pásztorok a falu mellett, báránykákat legeltettek,

Hallották az éneket, Jézuskához siettek.

Ájtatosan letérdeltek, Jézuskának jászla mellett,

Hogy őt szépen imádják, égnek, s földnek királyát.

Azután még napkeletről, ragyogó szép csillag tűnt föl.

És elindult nyugatra, három király utána.

Imádták a kis Jézuskát, köszöntötték Szűz Máriát.

Ajándékot adtak át, aranyt, tömjént és mirhát.

Később Jézus növekedett, napról napra kedvesebb lett.

Tanította ő folyvást, a keresztény hitvallást.

Tanította én is legyek, szófogadó, jámbor gyermek.

Mégis sokan nem szerették, a rossz emberek üldözték.

És egy napon elfogták, iszonyúan kínozták.

Korbáccsal megostorozták, tövissel megkoronázták.

Náddal vérték szent fejét, véres arcát leköpték.

Elítélték csúf halálra, fölszögezték keresztfára.

Ott meghalt sok kín után, nagypéntek délután.

Levették a keresztfáról, sírt csináltak kősziklából.

Testét oda temették, kiskatonák őrizték.

De csak három nap maradt ott, harmadnapra föltámadott.

Végre 40 nap múlva, Mennyországba ment vissza.