Szőllősi Annuska néni jóvoltából „csihányos, málékásás, disznóseggvég”-et kóstolhattam.

Csihányos málékása

Annuska néni behívott egy csihányos, málékásás disznó-seggvég kóstolóra. Mindezt egy tavaszi vasárnap délelőtt a templomból jövet – ebédidőben – követte el ellenem. Először azt hittem, rosszul hallok, viccel. Azután, megkérdeztem tőle, hogy:

- Annuska néni! Meg akar ölni? Én nem azért jöttem Vicébe, hogy itt haljak meg! Eltegyen láb alól!

- Csak gyűjjék bé! Ilyet még úgyse evett! – mondta. Hát, nem. Az biztos. Csak bementem.

Pillanatok alatt megterített és elém tette a rettenetes nevű valamit. Megkértem, -„mondja már, hogy tulajdonképpen mivel etet meg?”

Csihányt (csalán) szedett, a kora tavaszi friss, zöld hajtásokat és megfőzte. Málékását, (kukoricadarát) főzött és belekeverte a leszűrt megfőtt csalánt. Így elkészült a csihányos málékása.

Na de, a disznó-seggvég?

Disznó-seggvég

Disznóvágáskor a leesett hús darabokat, hasaalját apróbb darabokra vágják. Málékásába keverve, csomborral, sóval, borssal, esetleg leostyánnal ízesítve disznóbélbe töltik (seggvég). Megabálják egy kicsit, felfüstölik, irány a hűtő, mélyhűtő.

Tavasszal beköszöntével, az első friss csalánból elkészül a csihányos málékása, a megfőtt disznó-seggvéget felkarikázzák és a málékásába téve tálalják. Tetejére egy kis tejfölt tesznek, ami egészen lágy selymes ízt ad. Benne van a téli füstölt, fűszeres, málés, húsdarabok íze, a friss csalán zöldfű tavasz íze, a málékása édeskés, darás, gyönyörű sárga színe, mindezeket megkoronázza és lágyítja a fehér tejföl a tetején.

Mondhatom pompás étel.

Szőllősi Annuska néni tálalja

Íme: csihányos málékásás disznó-seggvég

Nagyon finom volt! Köszönöm!

Amúgy, meg simán Verde az étel neve.