1., Csak egy kislányt szeretek a faluba
2., Temető kapuja
3., Mit sirat a fecskemadár
Mit sirat a fecskemadár,
Mér csicsereg oly búsan az ágon,
Engem sirat, engem gyászol,
Én vagyok a legárvább a világon.
Göndör hajú barna kislány
Elrabolták éntőlem az irigyek,
Sirathacc már fecskemadár
Én se tudom, hogy mi lesz majd belőlem.
Majd amikor én nem leszek,
Akkor tudd meg hogy ki voltam néked
Majd amikor a szívemet
Száz tövissel tépi meg az élet
Akkor mond meg megbántad már
Te néked is fáj a nagy vétek
Akkor szívem a sír mélyén
Mindörökre megbocsát tenéked.
4., Itt állok meg ablakidnál
Itt állok meg ablakidnál
Itt lakik a szívemnek párja
Ti cigányok húzzátok rá
Egy szívemnek kedves nótára.
Hogy a könnyem csorogjon le rája
Hogy tudja meg az a kislány
Hogy én többé ne járok hozzája.
Valamikor ablakidnál kinyílott
Ha szépen muzsikáltak
Én nem tudom, hogy az éjjel
Olyan szépen kinek muzsikáltak.
Fölzavarták nyugalmamat
Földön futó lettem a világon,
Érezd attul, hogy szerettél
Minek zavarod a boldogságom.
5., Kéket nyílik az ibolya nem sárgát
6., Valamikor fehér akác volt az én virágom
7., Kimegyek a temetőbe, beszélek a
8., Árvalányhaj lengedez a hegytetőn
9., Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,
Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.
Hajlik szívem jobbra, balra:
Mindegy neki: szőke, barna.
Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
Rólunk beszél már az egész világ szája,
Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.
Tagadjuk, hogy igaz volna:
Mégis azt mondja a nóta,
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
10., Ablakidnál barna kislány, hej, jó
Ablakidnál, barna kislány, hej, jó estét, jó estét!
Szállást kérni jöttem hozzád, hogyha beengednél.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,
nincs itthon az édesanyám, hej, csak egyedül vagyok.
De azért a szép szavadért tégedet beengedlek,
széket adok, leültetlek, szépen lefektetlek,
csipkés szélű paplanyommal szépen betakarlak,
átölellek két karommal, hej, reggelig csókollak.
11., Csend van a faluba, alusznak a lányok
Csend van a faluban, alusznak a lányok,
csak egy kis ablakba látom a világot
barna kislány levelet ír messze nagy Oroszországba
a baka szeretőjét várja szabadságra.
Mikor kicsi a lány a cicával játszik
alig cseperedik, a legény után vágyik,
gondja van a szép ruhára meg-a fara járására
csókot ad a legény a piros ajakára.
12., Dombon van egy magos nyárfa
Domboldalon áll egy magos nyárfa.
Nyárfa alatt édesanyám háza.
Édesanyám fehér fejkendőbe',
Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.
Édesanyám fehér fejkendőbe',
Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.
Édesanyám, de messzire mentem.
Gyürkés fehér cipót, de rég ettem.
A búzában, de rég vágtam rendet,
Isten tudja látom-e még kendet.
A búzában, de rég vágtam rendet,
Isten tudja látom-e még kendet.
13., Esik az eső, nagy sár van, az úton
Esik eső, nagy sár van az úton,
Barna kislány sírva mos a kúton,
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretőjét viszik katonának.
Ne sírj kislány, van még a faluba,
Van még legény több is a számodra,
Minek anyám, ha én nem szeretem,
Gyász lesz vele az egész életem.
14., Le az úton, lefelé sem mehetek
Le az úton lefelé se mehetek,
Mert mind azt mondják, hogy szeretőt keresek.
Nem kell nékem az a büszke szerető,
Szeretőm lesz az a gyászos temető.
Életembe' csak egyszer voltam boldog,
akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam is én örömömbe, hogy szeret,
bánatimba, hogy az enyém nem lehet.
15., Erdély bé vagyon kerítve
Erdély bé vagyon kerítve
Mégis kivisznek belőle
Olyan széplányt hagytam benne hogy
Amíg élek fáj a szívem érte.
Lányok gyimesbüki lányok
Szedjetek piros virágot
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Százszor jussak eszetekbe
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Gyertek vélünk a harctérre.
Ott ahol az ágyúk szólnak
Apró fegyverek ropognak
Fejem felett kard bevillan a
Piros vérem a fődre kiloccsan.
Őrmester úr arra kérem
Kösse bé a sebeimet
Kösse bé a sebeimet de
Mentse meg a betyár életemet.
Megmenteném, de már késő
Mind elfolyt a piros véred
Mind elfolyt a piros véred
A kárpátoki csatatéren.
II.
Erdély körül van kerítve
Mégis kimegyek belőle
Olyan messzi földre megyek
Ahonnan vissza sose térek.
Lányok gyimesbüki lányok
Szedjetek piros virágot
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Százszor jussak eszetekbe
Anyám, öreg édesanyám,
Szedje össze minden gúnyám.
Tegye, zárja, nagy ládába,
Jön a muszka, ne vegye magára.
Meg van a szekér terhelve,
Én ülök fel a tetejébe,
Olyan messzi földre megyek
Ahonnan vissza sose térek.
Hazám, drága szülőhazám,
Bárcsak határid láthatnám.
Látom füstjit, de csak elig,
Hogy az égen lengedezik.
Látom füstjit, de csak elig,
Hogy az égen lengedezik.
16., Kolozsvári kaszárnya bádog a teteje
Kolozsvári kaszárnya, bádogos a teteje,
De sok szegény legénynek benne a levele.
Lám az enyém nincs benne, itt van a zsebembe,
Háromévi szenvedésem van belejegyezve.
Kolozsvári kaszárnya, bádogos a teteje,
De sok szegény kislánynak benne a kedvese.
Lám az enyém nincs benne, itt van az ölembe,
Páros csókot osztogat, kacsingat a szemembe.
II.
A kolozsvári kaszárnya, de magas a teteje,
Ráhajlik a vadgesztenye levele.
Cserebogár csípd le annak levelét,
Le ne törje, sejehaj, a bakasapkám e lejét.
A kolozsvári kaszárnya, sűrű ablak van rajta,
Az én babám most könyököl ki rajta.
Barna kislány! Kinek szeded a rózsát?
Hetes honvéd a babám, sej, neki kötök bokrétát.
A kolozsvári kaszárnya, sárgára van meszelve,
A katonák most masíroznak benne.
Benéznék, de könnyes mind a két szemem.
Látod, kedves galambom, sej, mire visz a szerelem.
17., Szép a tavasz, szép a nyár
A Szép a tavasz, szép a nyár,
Szép, ki párjávo jár.
Én is az én párommal,
Ki-ki a magáéval.
Esik, eső, esik a sárjo,
Ne hajts az anyád szaváro(m)
Szeress, babám má titkosa
Ne mindig csak játékosan.
II.
Szép a tavasz, de szebb a nyár,
De szép, ki párjával jár.
Jaj de szép a párossulás,
Aki jeltalálja egymást.
Tavaszi szél utat áraszt,
Minden madár társat választ.
Jaj, Istenem kit válasszak,
Hogy egyedül ne maradjak?
Elmém bolyog, mind a fölleg,
Szívem romlik, mint az évek.
Mind azt mondják, nem búsulok,
Hogy az utcán nem sírok.
Elmém bolyog, mind a felhő,
Hull a könnyem, mind az eső.
Árkot mosott az orcámra,
Mind a zápor az utcára.
Jaj, Istenem, kérlek, verd meg,
Aki miatt gyászt viselek.
18., Márványkőből van az édesanya sírköve
I.
Márványkőből van a, márványkőből van az édesanyám keresztje,
Oda járok, oda, oda járok, oda, minden szombaton este!
||:Kelj fel, édesanyám, kedves édesanyám, csak még egyet szólj hozzám,
Árva gyerek vagyok, szeretőm elhagyott, jaj, Istenem, meghalok!:||
Diófából van a, diófából van a kisangyalom kapuja,
Oda járok, oda, oda járok, oda, minden szombat vasárnap!
||:Lassan gyere, csárdás kisangyalom, lassan gyere be rajta,
Hogy az édesanyám, kedves édesanyám, kopogásod ne hallja!:||
II.
Márványkőből, márványkőből van a (tenger) Tisza feneke,
Gyenge vagy még gyenge vagy még babám a szerelemre.
Gyengeséged nem annyira sajnálom,
Csak hogy eddig, csak hogy eddig szerettelek azt bánom.
De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, de még jobban udvarába bemenni.
Megmondanám a császárnak magának
Lányokat is ne csak legényeket sorozzon be bakának.
De a császár, de a császár visszaírja levélbe,
Szoknyás huszár szoknyás huszár nem való a seregbe.
Mert a lánynak harminchárom szoknya kell,
Szoknya alá széplány alá /mellé gavalléros legény kell.
De szeretnék, de szeretnél Kun Bélával beszélni,
De még jobban, de még jobban szobájába bemenni,
Megmondanám Kun Bélának magának.
19., Falu végén faragnak az ácsok
Falu végén faragnak az ácsok,
Idehallik a kopácsolásuk.
//: Eridj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot. ://
Édesanyám de huncutok az ácsok,
méreg drágán adják a forgácsot.
//: Kilenc csókot adtam neki oda érte,
a tizediket de ráadásul kérte. ://
Kék a kökény, zöld a petrezselyem,
tótágast áll bennem a szerelem.
//: Édesanyám hát most mit csináljak,
szeressek-e, vagy tótágast álljak. ://
20., A vicei kertek megett aratják az árpát
A gyulai kert alatt, kert alatt
Barna legény rozmaringot arat.
Én vagyok a rozmaring kévekötője,
Barna legény igaz szeretője.
A gyulai kert alatt, kert alatt
Rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt.
Eridj, babám, keresd meg, sej-haj, keresd meg,
Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg.
21., Túr a disznó, túr a mocsár szélén
22., Kikötöm a kispej lovam a csárda
Kikötöm a kis pej lovam a csárda elébe,
Lehajtom a fejem a barna babám ölébe.
Lehajtom a fejem a barna babám ölébe,
Hullajtom a könnyeim a hacacárés kötőjébe.
Ezt a csárdás kis kalapot a jó anyám vette,
Mellé az ibolyát a szeretőm anyja tette.
Sír az édesanyám, a szeretőm anyja gyászol,
Ellenséges ágyúgolyó választ el egymástól.
Ez a csinos barna kislány kimegy az erdőbe,
Szedi az ibolyát, sűrűn feltekint az égre,
Szedi az ibolyát, sűrűn feltekint az égre,
Jaj istenem a szeretőm most viszik a harctérre.
Csak még egyszer zörgesd meg a kaszárnya ajtaját,
Had öleljem által a vékony karcsú derekadat,
Magamévá teszlek rózsám, meg is halok érted,
Még a piros véremet is feláldozom érted.
23., Édesanyám engedj el a bálba
Hej, édesanyám eresszen el a bálba.
Ott táncol a babám tiszta fehér ruhába.
Fehér a ruhája csak a szeme, csak a szeme fekete.
Jaj, édesanyám, ha az enyém lehetne
Fehér a ruhája csak a szeme, csak a szeme fekete.
Jaj, édesanyám, ha az enyém lehetne.
24., Tizenhárom fodor van a szoknyámon
25., Most jöttem Gyuláról, Gyulafehérvárról
26., Kovács pengeti a vasat, jaj, derek
Kovács pengeti a vasat,
Sűrűen kopogtatja,
Szeretőmet a faluba
Más legény csalogatja
Ne csalogasd a szeretőmet!
Azt a kutya betyár mindenedet!
Sej, jobb is volna
Más babáját szeretni!
27., Mikor engem soroztak jobbról balra
Mikor engem soroztak,
Jobbra-balra forgattak.
Azt mondta az egyik orvos a másnak:
Ügyes legény, sorozzuk bé huszárnak!
28., Ősszel érik babám a fekete szőlő
29., Megérett a kukorica, le kellett szedni
30., Kis kút kerekes kút van az udvaromba
Kis kút, kerekes kút van az udvaromba.
De szép barna leány van a szomszédomba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Ennek a szép barna lánynak sarkon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Ősszel a sok tearózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.
31., Szálldogálnak a hópelyhek, belepik a határt
Az, akinek bánata van, minden reggel könnyes szemmel ébred...
Én is azért sírok annyit, mert feledni sose tudlak téged.
Felcsendül a hangod bennem, azt hiszem, hogy itt vagy velem
Hosszú éjszakákon.
Pedig csak a képzeletem röpít feléd színes lepkeszárnyon.
Szálldogálnak a hópelyhek, körülöttem megdermed az élet...
S én még most is azt hiszem, hogy az új tavasz visszahoz majd téged.
/:De te nem jössz vissza többé, nem nyílik több virág nékem
Odakünn a réten.
Boldogságra vágytam egyszer, és a bánat lett az osztályrészem.:/
Hogyha engem nem szeretsz már könnyes szemmel nézek vissza te rád
Mert síromon a legszebb virág csak te néked nyílik
32., Tele van, a tele van a kalapom virággal
Tele van, tele van, tele van a kalapom virággal,
Tele van a szívem szomorúsággal.
Hazafelé leteszem a bánatot a szívemről,
Most már nem is tagadom, hogy falusi kislány az én galambom.
Nem akar, nem akar, nem akar a zsalugáter kinyílni,
Nem akar a régi babám szeretni.
Nyújtsd ki rajta ölelő két fehérhattyú kezedet!
Szíved alá beírom, homlokodra csókolom a nevedet.
33., Akkor szép az erdő, amikor zöld
Akkor szép az erdő, mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
A vadgalamb olyan, mint a lány,
Maga jár a szép legény után.
Nem vagyok én oka semminek,
Édesanyám oka mindennek,
Mért nem adott engem olyannak,
Akit választottam magamnak.
Megvert az Úristen, de nem fáj,
Fügefalevele lehullt már,
Fügefalevele gyógyíts meg,
Régi volt szeretőm, csókolj meg.
Jaj, de sokat jártam, fáradtam,
Mikor házasodni akartam,
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretőm, aki volt.
Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár,
Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,
Vetve van az ágyam, lefekhetsz.
Ezt a kerek erdőt járom én
Ezt a barna kislányt várom én,
Ez a barna kislány Viola
Én vagyok a vigasztalója.
Téged látlak mindig álmomban
Álmom után minden dolgomban
Ha sóhajtok érted a panasz
Ha örülök érted vagyon az.
Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ
Olyan a vadgalamb, mint a lány
Sírva sétál a párja után.
Elvágtam az ujjam, jaj de fáj
Füge falevelet tettem rá
Füge fa levele, gyógyítsd meg
Gyere kisangyalom, csókolj meg!
34., De szeretnék, de szeretnék a király elé beszélni
De szeretnék, de szeretnék király elé beszélni
De még jobban, de még jobban szobájába bemenni
Megmondanám a királynak magának
Lányokat is lányokat is sorozzanak bakának.
A király, a király azt írta a levélbe
Nem való a, nem való a puska a lány kezébe
Mert a lányra hatvanhárom szoknya kell
Szoknya mellé vörös baka csókja kell.
Huszár sapkát, piros sapkát csapok Zsuzsi fejébe
Könnyű puskát, könnyű puskát adok gyenge kezébe
A király meg nyerget küld majd lovára,
Mint a szellő, mint a szellő vágtatunk a Tarnának.
35., Alma a fa alatt nyári piros alma
Alma a fa alatt, nyári piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem tehetek róla.
Aranyos Bözsikém, hogy fogsz Te majd sírni,
Mikor engem katonának fognak vinni.
Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten.
Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten.
36., Eresz alatt, fészkel a fecske
Eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe', menyecske?
Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,
Kóstolja meg kend, de jó ízű!
Fogadásom tiltja szeretni,
De nem a legényre nevetni.
Kijátszom a tila-tila-tila-tilalmat,
Úgy szerettetem meg magamat.
37., Este van, este van, alusznak a lányok
Este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak.
Én hozzám is járnak, de nem minden este.
Kedden, csütörtökön meg vasárnap este.
Kedden, csütörtökön meg vasárnap este.
Este van, este van, elmúlt kilenc óra
Gyere kedves galambom, kísérj engem haza,
Nem kísérlek, mert már sötét az ég alja,
Meghasad a szívem, ha magam megyek haza
Meghasad a szívem, ha magam megyek haza
38., Gyönge huszár hajlik ki a nyeregből
39., Diófából, sej haj, diófából nem csinálnak koporsót
40., Almaderes a lovam, nem eszi a zabot
Alma deres a lovam nem eszi a zabot,
Mert még kicsiny korába az árpára kapott
Kisangyalom, sej-haj, kaptatta azt rája,
Engemet pedig sej-a haj, a csókos szájára.
Esik eső csendesen az árpa tallóra,
Gyere, kedves galambom, segíts fel a lóra.
Boros vagyok, sej haj nem tudok fel üln,i
Alma deres a lovam nem akar megállni
41., A vicei torony, jaj de messzire látszik
A vicei torony, jaj, de messzire látszik,
Annak tetejében két szál rózsa virágzik.
/: Azt a két szál rózsát százfelé fújja a szél,
Ha meguntál babám, nem muszáj, hogy szeressél.:/
Két szivárvány, sej-haj, koszorúzza az eget,
elrabolták tőlem a régi szeretőmet,
/: elrabolták tőlem, a Jó Isten elvette,
annak adta oda, ki meg sem érdemelte.:/
42., Sárgul a körtefa, hullajtja a levelét
43,. Gyönge a nádszál lehajlik a földre
44., Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok
45., Kolozsvári kaszárnyára rászállott
A kolozsvári kaszárnyára rászállott egy gólya,
Vizet hozott a szájával, reguták számára.
Mosdjatok reguták, mert porosok vagytok,
Azt csak a Jóisten tudja, mikor szabadultok.
Pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet,
Átadom a resztungomat a százegybelieknek.
Ne sírj bundás, ne sírj, kitelik az időd,
Nékem is volt, de már letölt a három esztendő.
Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében, négy sarkában nemzeti szín zászló,
Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,
Negyvenhatos öregbakák mennek szabadságra.
46., Udvaromon kettőt fordul a kocsi
47., Este van már késő este kilencet ütött
Este van már, késő este,
kilencet ütött az óra.
Az én kedves kisangyalom
mégsem jön el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg,
vagy talán nem is szeret,
így hát kedves kisangyalom
mégsem leszek én a tied.
A vicei templom tornya,
jaj, de messzire ellátszik.
Közepébe', a négy sarkába'
két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra,
másik a babáméra,
lehajtom a bús fejemet
a rózsám ölelő karjába.
48., Elment a szeretőm, szeretőt keresni
I.
Elment a szeretőm,
elment a szeretőm
Dél-Amerikába.
Csak azt rebesgeti,
csak azt rebesgeti
menjek el utána.
Menjen el e kánya
Dél-Amerikába!
Találok szertőt,
találok szeretőt
magam falujában.
Menjen el a kánya
Dél-Amerikába!
Találok szeretőt,
találok szeretőt
magam falujában.
II.
Elment a szeretőm Dél-Amerikába,
Írt nekem levelet, hogy menjek utána.
Nem megyek utána Dél-Amerikába,
Találok szeretőt a magam falujában.
Elment a szeretőm szeretőt keresni,
Adjon a Jóisten jó szerencsét néki,
Jó szerencsét néki a lába törjön ki,
Amire hazaér a szeme fusson ki!
Ezért a kislányért mit nem cselekedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
A babám fejére gyöngykoszorút tettem.
Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom
Ebben a faluban nincsen maradásom.
49., Lyukas a kalapom teteje
50., Édesanyám nem bírok elaludni
51., Édesanyám a kendőm kéreti a
Édesanyám, a kendőm kéreti a szeretőm.
Eredj lányom, add oda: én is úgy adtam oda,
Még tizenhat éves koromba'.
Ej, de ici-pici kis galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát.
A csókodat réges-régen várva várom,
Add ide az ici-pici szád.
Járjunk tüstént ropogóst kopogóst,
Adj egy csókot cuppanóst, cuppanóst
Húzd rá, mondom, ne sajnáld a vonót,
Így, még sosem volt, hej.
52., Szántok, vetek, boronálok a vicei
Szántok, vetek, boronálok a vicei határba,
Nem aludtam három éjjel, gondoltam a babámra.
Mindhiába gondolkozom, úgysem leszek a párja.
Van még legény a faluba, kinek leszek babája.
Van nékem egy selyemkendőm, simára van vasalva,
Van nékem egy szép szeretőm, ki nem hallgat szavamra.
Az irigyek lebeszélték, ne szeressen engemet,
Dobja el a fényképemet, s csalja meg a szívemet.
Hűtlen babám, ha tudtad, hogy igaz szívből nem szeretsz,
Mért csaltad meg az én árva, bús, szerelmes szívemet?
Mért adtad a csókjaidat ilyen árva kislánynak,
Mért nem adtad helyettem egy hervadó rózsaszálnak?
53,. A Tiszának, a Dunának a széle
I.
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe,
Szőke-barna legény kerülgeti,
Által akar rajta menni.
Által akar rajta menni,
Bazsarózsát szakajtani.
Rózsa, bazsarózsa ne bokrosodj,
Énrám, babám, ne várakozz!
Mert ha énrám várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Sej, de olyan leszel, mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.
54., Befogom a lovam, befogom a lovam
55., Homokos a kavicsos a dési vasút
Homokos a kavicsos a dési vasút,
Arra jár az én babám minden este.
Erre gyere, ne menj arra, te régi babám,
Sok az én irigyem sokan haragszanak rám.
Egy vasárnap délután előmbe jött a babám,
Azt kérdezte miért sáros a csizmám.
Ha sáros is ha rücskös is hej de a csizmám,
Csak azt mond meg jó babám szeretsz-e még igazán.
Sárgul a körtefa, hullatja a levelét,
Az én babám törülgeti a szemét.
Én előttem mind hiába törli, törüli,
Én rólam a gondját örökre leveheti.
56., Nem akarsz, a kisfalumba asszony lenni
Nem akarsz a kisszobámba asszony lenni,
Nem akarsz a két karomba megpihenni.
/:Elraboltad a szívemnek nyugodalmát,
Megsiratom a két szemed ragyogását.:/
Gyógyítgatom a szívemet,hogy ne fájjon,
Nem én vagyok a legárvább a világon.
/:Kapok én még valakitől páros csókot.
Ne gondold, hogy te adtad a legutolsót.:/
jaj de nagyon szeretem a szeretőmet,
Annál jobban halasztom az esküvőmet.
/:Kipróbálom a szeretőm milyen csalfa
Más legénynek kacsintása fog e rajta:/
Kérdi tőlem a jó anyám hova járok,
Hogy a rózsám ablakánál, meg sem állok.
/:Eljárok a zölderdőbe ibolyáért,
Fájt a szívem majd meghasadt a babámért.:/
Ha meghalok ki fog engem megsiratni,
ki fog az én koporsómra ráborulni.
/:Ráborulna édesanyám de már nincsen,
borulj le rá egyetlen egy drága kincsem:/
57., Hajnalodik, de nem akar virradni
Hajnalodik, mert meg akar virradni
Kelj fel rózsám, mert akarok indulni
Föl is kelek fel biz én, mert nem tudok aludni
Fáj a szívem mért tudtalak szeretni
Azt a gyűrűt, amit adtam add vissza
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta
Átkozott volt sejehaj, az az óra, az a ház
Amelyikben megismertük mi egymást
Nem messze van az én babám tanyája
Ide látszik a nagy tornácos háza
Bús gerlice sejehaj, szokott oda szállani
Fáj a szívem, el kell tőled vállani
58., Barna menyecske mit viszel a kosárba
I.
Barna menyecske, barna menyecske, mit viszel a kosárba,
Mi van a te búbánatos szíved alá bezárva,
Olyan titok olyan bánat ki sem merem én azt mondani
Szeretek egy barna legényt el akarják tiltani,
Ki mentem a zöld erdőbe vadvirágokat szedni
Le üllők egy terebélyes nyárfa alá pihenni,
Olyan szépen hallgatom a bús gerlice turbékolását
A szeretőm az a csalfa mással éli világát,
II.
Barna kislány, mit viszel a kosárba,
Mi van a te bús szívedbe bezárva?
Olyan bánat, keserűség, el sem bírom mondani,
Így jár, aki csak egyet tud szeretni.
Kis menyecske, hol van a te lányságod?
Hol van a te lánykori boldogságod?
A vicei gyöngyvirágos oltár elé letettem,
Amíg ílek, soha fel nem vehetem.
Nyitva van a barna kislány ablaka,
Szeretője búsan sétál alatta.
Olyan búsan, bánatosan zukogja ki azt a szót,
Nyisd ki csárdás kisangyalom az ajtót!
Nem nyitom ki, úgysem leszünk egymásé.
A gyöngyvirágos koszorúmat más hozza.
Annak adnak, kit a szívem, árva szívem nem szeret,
Öngyilkosa leszek az éltemnek.
59., Gyönge a nádszál lehajlik a földre
60., Kelet felől, Brassó felől jönnek a huszárok
Kelet felől, Brassó felől jön egy személyvonat,
Szolgabíró, nézz ki az ablakon.
Szolgabíró, tedd le a pennádat,
Ne keserítsd, ne szomorítsd az édesanyánkat.
Kelet felől, Brassó felől jönnek a huszárok,
Jaj de szépen szól a trombitájuk.
Egy közülük olyan szépen fújja,
Én a tied, te az enyém, úgy sem leszünk soha.
61., Három fodor van szoknyámon
Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt levágatok belőle.
Tizenhárom veréb ugrál a jégen,
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.
Barna kislány, jól meggondold magadat,
Hogy hova teszed a leánysorsodat,
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnét többé soha fel nem veheted.
62., Egy vasárnap mentem a templomba
A templomba vasárnap se mentem, pogány voltam világ életemben.
Szegény édes öreg anyám beszélhetett nékem.
Mégse hittem, hogy van Isten oda fenn a kék csillagos égben,
De mióta megláttalak rózsám, amióta jó szívvel vagy hozzám.
/:Látlak, csatos imakönyvvel a templomba járni.
Megtanultam, az Úr Istent leborulva te érted imádni.:/
63., Édesanyám is volt nékem, jaj de keserves
Édesanyám is volt nékem
Keservesen nevelt engem.
Éjszaka font, nappal mosott
Jaj, de keservesen tartott!
Bujdosik az árva madár,
Minden erdőszélen leszáll.
Hát, az olyan árva, mint én
Hogyne bujdokolna szegény!
Mikor mentem hazafelé
Megnyílt az ég háromfelé.
Ragyogtak rám a csillagok
Megtudták, hogy árva vagyok!
Édesanyám édes teje,
Keserű a más kenyere.
Keserű is, savanyú is,
Néha- néha panaszos is.
64., A gőzősnek hat kereke sárgára van festve
A gőzösnek hat kereke sárgára van festve.
Azon visznek engem Budapestre.
/:Ott várnak rám göndör hajú, szép kislányok.
Én meg csak úgy betyárosan kacsingatok rájok.:/
Ha megjövök Budapestről, már engemet várnak.
Képeslapot írok a babámnak.
/:Megkérdem én szeret-e még úgy, mint régen.
Mert különben Budapesten száz is akad nékem.:/
65., Nincs édesebb a fekete szőlőnél,
Nincs édesebb a fekete szőlőnél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél.
Mert az elsőt felejteni nem lehet,
Míg a sötét sírba el nem temetnek.
Beteg a szeretőm, az ágyban fekszik.
Piros bársony paplannal takaródzik.
Kelj fel csárdás kis angyalom, ha lehet,
Mind a két karommal általölellek.
Nem kelhetek, mert nagyon beteg vagyok.
A szívemen súlyos a bánat nagyon.
A szívemen nyolcvan fokos a bánat,
Mert nem hagyják szeretni a babámat.
Azért, hogy a kötőm nincs kivasalva,
Nem vagyok én a legényeknek a legalja.
Sem eleje, de sem utolja nem vagyok,
Barna legény szeretője most vagyok
66., Bukarestben megfújják a trombitát
Kárpátokban megfújták a trombitát,
Minden anya hazavárja a fiát.
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokban lesz az örökös hazám.
Édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Kárpátoknak hegyaljára gyere ki!
Megtalálod síromat a kőszikla alatt,
Édesanyám kisírhatod magadat.
Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr mutassa meg az utat!
Megmutatom jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.
Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk,
Kik egyszerre kumisz ruhát viselünk.
Mutassuk meg annak a de kutya muszkának,
Nincsen párja sehol az erdélyi bakának.
Gyertek magyar fiúk, húzzunk drótot, ha lehet,
Közeledik már az orosz hadsereg.
Szólnak az ágyuk, ropognak a masingeberek,
Majd elválik babám mit ér egy magyar gyerek.
67., El kell masírozni, jaj de messzire
68., Már én nékem nem sok időm van
69., Tábor tüze fénye világít az éjbe
70., Az ökör a földet nem magának szántja
Az ökör a földet nem magának szántja
Az asszony a lányát nem magának szánja.
Ha magának szánja, hát zárja kalitkába
Kösse meg zsinegre, oszt' úgy eressze bálba.
Elhervad az a fű, mit a kasza nem vág,
Elhervad az a lány kit a legény elhágy'.
Én is elhervadok, jaj, de beteg vagyok
Ha megölel a rózsám, mindjárt meggyógyulok.
71., Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik a tó szélén
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok, a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én, hanem ők csaltak meg engemet
Kék nefelejcs, kék nefelejcs
virágzik a, virágzik a tópartján.
Csokrot kötök, csokrot kötök,
néked abból édes kedves jó anyám.
Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.
Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.
Ha azt tartod énfelőlem, hogy oly madár lehetnék,
hogy oly madár lehetnék.
Egy szavadra, hívásodra mindjárt hozzád repülnék,
mindjárt hozzád repülnék.
Bár csináltass, bár kínálgass, szép aranyos kalickát.
De én azért szabadságom mégsem kötném tehozzád.
72., Kiömlött a Nyárád vize
73., Ha csakugyan igazán itt Vicében
Lágy a kenyér
Igazán csakugyan
Pirítani nem lehet.
Gyenge a lány
Igazán csakugyan
Férjhez adni kellene.
Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.
Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.
Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.
Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.
II.
Ezt a kislányt igazán, csak ugyan
Nem az anyja nevelte.
Zölderdőben igazán csakugyan,
A vadgalamb költötte.
/: Kék a szeme, szemöldöke tiszta fekete,
Édesanyja igazán csakugyan
A kedvemre nevelte.:/
III.
Csak még egyszer, igazán, csakugyan, húsz esztendős lehetnék,
A lányok közt, igazán, csakugyan, jobban széjjelnézhetnék!
Választanék, választanék, egy olyan igaz szeretőt,
Ki megvárná, igazán, csakugyan, ezt a másfél esztendőt.
Lágy kenyérből, igazán, csakugyan, pirítani nem lehet,
Gyönge a lány, igazán, csakugyan, férjhez adni nem lehet.
Meg kell kérni, szépen kérni a lánynak édesapját,
Hogy van e kedve, igazán, csakugyan, hozzám adni a lányát?
74., Dombon van az özvegyasszony háza
75., Kislak áll a nagy Duna mentében
Kis lak áll a nagy Duna mentében.
Ó mily' drága e lakocska nékem.
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig,
De az embert vágyai vezérlik.
Vágyaimnak sólyom szárnya támadt,
Odahagytam kislakom, s anyámat.
Szép hazámba ismerősök mennek,
Jó anyámnak tőlük mit üzenjek.
Szóljatok be, földiek, ha lészen,
Utazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse.
Ó, ha tudná, mily nyomorban élek
Megszakadna szíve a szegénynek.
76., Jaj de hosszú. Jaj de széles az az út
Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út
Amelyiken a szeretőm elindult
/: Régi babám térj vissza a hosszú utadról
Emlékezz a szombat esti szavadról. :/
Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet eltitkolni nem lehet
/: A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.:/
Árva vagyok nincsen apám se anyám
Nincs szeretőm ki gondját viselne reám
/:Van nékem egy göndör hajú barna szeretőm
Ha elhagyott verje meg a teremtő.:/
77., Verd meg Isten, verd meg a szeretőm
78., Ég a gyertya a függönyös szobában
79., Jegenyefán fészket rak csóka
80., Tudod babám, tudod, mit ígértél meg
81., Egy asszonynak kilenc a leánya, nem tudja
82., A zavaros Tisza partján nem jó, nem jó, aludni
Tisza partján nem jó lefeküdni,
Mert a Tisza ki szokott önteni,
A babámat el találja vinni,
Keservesen meg fogom siratni.
Látod babám azt a tearózsát,
Nappal nyílik, este járok hozzád,
Este járok, mikor senki e lát,
Mégis irigy rám az egész világ.
Irigyeim, hagyjátok szeretni,
Hagyjátok a szememet rávetni,
Rászokott a szemem a nézésre,
Gyenge karom a legényölelésre.
83., Új csizmám a szegre van felakasztva
84., Jaj de sáros, jaj de nagyon sáros a Vice
85., Kifelé áll a szekerem rúdja édesanyám
86., Jaj de hosszú, jaj de széles ez az út
87., A mi falunk nem oly híre
88., Hej, rózsa, rózsa, ékes vagy hajnali
Hej, rózsa, rózsa ékes vagy.
Hajnali csillag, fényes vagy.
Egyenes vagy rózsám, mint a nád.
Nekem nevelt az édesanyád.
89., Te csaltál meg engem, nem én téged
90., Zavaros a Nyárád, nem akar tisztulni
91., Vadvirágos erdő szélén rózsabokor
92., Gyere ki a temetőbe, hoz majd ki
93., A vicei halastó, halastó beleestem
94., Menyen már a hajnalcsillag lefelé
95., Ezt a kislányt igazán csakugyan
96., Büszkeséged nem eladó
97., Zárd be babám a kapudat, mert
98., Nincs piros rózsa csak a száraz
99., Valamikor fehér rózsa volt
100., Itt állok még ablakidnál
101., Majd amikor én nem leszek, akkor
102., Mit sirat a fecskemadár
103., Édesanyám mondanék én valamit
104., Lágy a kenyér igazán csakugyan, pirítani nem lehet.
105., Zavaros Tisza vize nem tiszta
106., Kolozsvári keringő sétatéren, de kellemes
107., Túl az Óperencián, túl a tengeren
Túl az Óperencián, túl a tengeren,
Úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen.
Lába sincsen őneki, csak a víz viszi,
Szegény kicsi svábbogár, meg fogsz dögleni.
108., Rózsabokor a domboldalon
109., Széna vagy szalmaszál
Széna, szalma két kazalba,
Friss búzából friss kenyér jut az asztalra.
Szép menyecske, míg sütötte,
Csókot adott, hogy a szívem vigasztalja.
Házasodni kéne, mert így Kati néne
Nem vesz le a szájárul.
Tán megérem, hogyha kérem,
Az a kicsi barna választ majd párjául.
Nékem tetsző, apró szeplő
Van annak a kis barnának az orcáján,
Mézillatú csók virágzik
Kicsattanó, rózsapiros, csöpp kis száján.
[:Csókra csókom kéri, százzal megtetézi,
Nem fél már az anyjátul.
Azt az egyet megtanulta,
Hogy nem esik messze, alma a fájátul.:]
110., Maros vize folyik csöndesen
111., Cukrot nem adok a madárnak
112., Kis kutya nagy kutya nem ugat hiába
113., Falu végén van egy kisház
114., Recsegős a csizmám, mint a tegnap
115., A vicei temetőbe három árva sétál benn
A vicei temetőbe három árva sétál benne,
Azért sétálnak azok ott, édesanyjok nyugszik ott.
Kelj fel anyám, édesanyám, elszakadt már a gyászruhám.
Felkelnék én, de nem tudok, nagyon mélyre ástatok.
Lesz majd nektek mostohátok, ki szép tisztát adjon rátok.
Kifésülje hajatokot, pirosra verje arcotok.
Megfőzi a jó vacsorát, kiküldi a két szép árvát.
Kiküldi a két szép árvát, behívja az édes fiát.
Gyere testvér a konyhába, boruljunk egymás vállára.
Sirassuk el jó anyánkat, a felnevelő dajkánkat.
116., Kimentem a selyemrétre kaszálni
117., Ha felkötöm fehér delin kendőmet
118., Egy vasárnap mentem a templomba
119., Fiatal koromba besoroztak
120., Mikor kezdtem kufferomat pakolni
121., Harangoznak a mi kis falunkban
122., Túl a vízen van egy kajakik
123., Kérdezd, anyám mi fáj nékem
124., Állok, állok, a kapuban egyedül
125., Piros alma ne gurulj
126., Jaj de magos ez a vendég
Jaj, de magas, jaj, de magas, ez a vendégfogadó!
Van-e benne, van-e benne barna kislány eladó?
/:Ha nincs benne barna kislány eladó,
Dűljön össze ez a vendégfogadó!:/
Jaj,de magas, jaj,de magas ez a vendégfogadó!
Van-e benne, van-e benne jó vörös bor eladó?
/:Ha nincs benne jó vörös bor eladó,
Dűljön össze ez a vendégfogadó!:/
127., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon
128., Elszálltak az évek már felettünk (Nyugdíjas dal)
129., Réten, réten, hej, a vicei réten
130., Kiskút kerekes kút
131., Zsebkendőm négy sarka simára van vasalva
132., Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe
133., Nem iszok én pálinkát
134., Amikor a legények a harctérre indulnak
Mikor a legények a harctérre indulnak,
Akkor a leányok a vállukra borulnak.
Sirat engem a madár is, a vadvirágos határ is,
De azért legjobban a csárdás Juliskám is.
Fütyüli a rigó, hogy katona kell lenni,
Sirat a galambom, mert harctérre kell menni,
Bennem van a magyar vér, harcolok a hazámért,
De azét legjobban a csárdás Juliskámért.
135., Sárgát virágzik a repce
136., Fehér rozmaring fehér
137., Piros, piros, piros harmadszor is piros
138., Te is én is nem születtünk
139 Zölderdőben jártam epret szedegettem
140., Rózsa, rózsa labdarózsa
Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
Csak egy legényt neveltek a kedvemre.
Azt is azért nevelték a kedvemre,
kék a szeme, göndör haja fekete.
Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
hogy az égen páros csillag ragyogjon.
Ragyogj, csillag, páros csillag sokáig,
kísérj el a szeretőm kapujáig.
Csillag, csillag, páros csillag az égen
Láttad-e az én rózsámat a réten?
Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,
sárga tearózsa nyílott ki a kezében.
Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,
sárga tearózsa nyílott ki a kezében
II.
Rózsa, rózsa, bazsarózsa,
Szól a régi bakanóta!
Majd ha újra béke lesz és
Aranynap fog lesütni az aratókra!
Még remélem, hogy megérem!
Rózsa nő a csatatéren,
S újra fürdünk tejbe-vajba
Ha majd szüret lesz Tokajba!
141., Lent a falu végén most épült egy csárda
Lent a faluvégen most épült egy csárda,
Kerek asztal mellet magyar nota járja,
Kerek asztal mellett székely fiuk ülnek,
Valami szép magyar nótát énekelnek
Én is ott születtem a ti falutokban,
Nem is olyan messze csak a szomszédodban
Minek is születtem részeges legénynek,
Falu árvájának falu szegényének.
II.
Lent a falu végén most épült egy csárda,
Fekete sör mellett a cigány is járja,
Hosszú asztal mellett székely fiúk ülnek,
Valami szép magyar nótát énekelnek.
Én is ott születtem a ti falutokban,
Nem is olyan messze, csak a szomszédodban,
Minek is születtem részeges legénynek,
Részeges legénynek, városi tekergőnek.
Kint a temetőben ibolyát gyomláltam,
Gyomlálásom közbe babám sírját láttam,
Az van oda írva, itt nyugszik egy árva
Kiért fáj a szívem, oda van lezárva.
142., Kelet felől észak nyugat felől dörögnek a nehéz ágyúk
143., A vicei büszke lányok
144., Ha elmegyek, édesanyám írjon a falumról, küldjön egy szál
145., Vice falu körös-körül ibolya
146., Hej, édesanyám mondanék én valamit
147., Zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva
148., Ne kacsingass a szemem
149., Este a kislányt még akkor
Ezt a kislányt, még akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödött hajáért.
Ezt a kislányt, nem az anyja nevelte,
Zöld erdőben bús gerlice költötte.
Áldja meg az Isten azt a gerlicét,
Ki felnevel egy ily barna menyecskét.
Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel,
Törülközik fehér mályvalevélle.
Fehérebb is az orcája a hónál,
Pirosabb is a fakadó rózsánál.
Megette az iromba tyúk a meggyet,
Gyere babám, az ölembe, pihenj meg.
Majd meglátod, milyen jól fog az esni,
Ha majd meg fogsz az ölemben pihenni.
Kis kertemet Maros vize borítja,
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Le se megyen a szívemről a bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.
Bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet,
Kit szerettem, az az enyém nem lehet.
Száraz ágon azt fütyüli a rigó:
Szerelemben nem parancsol a bíró!
155., Hej, búza, búza, Bánáti
Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb.
Csak azt tudja magyar kéz vetette,
S magyar ima kért reá esőt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt.
Szegény búza mit tehetsz te róla,
Hogy aki, néked életet adott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett, de nem arathatott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett, de nem arathatott.
Így megy ez már évtizedek óta,
De ha majd a rabidő letelt,
És újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett.
Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
Újra magyar lesz déli róna,
És, csak az arat, majd aki vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett.
151., Kis csónakom leng a Duna
152., Én vagyok a falu rossza egyedül
Én vagyok a falu rossza egyedül.
Engem ugat minden kutya messziről.
Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz.
Csak egyedül, csak egyedül magam vagyok a gonosz.
Nincsen annyi tenger csillag az égen.
Mint ahányszor eszembe vagy te nékem.
/:Ha te engem szint oly mélyen szeretnél.
Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengeré.
153., Már én mikor tizennyolc éves voltam
154., Nincsen pénzem a vonatra
155,. Új sír van a temetőben, rajta virág koszorú
156,. Erdő mélyén fák tövibe
.Erdő mélyén, fák tövében kinyílott már sok virág,
Leszedem én mind egy szálig, s kötök egy szép bokrétát.
Édesanyám, anyák napján bokrétával köszöntelek,
És a füledbe súgom azt, hogy nagyon-nagyon szeretlek.
157,. Fölszállott a kakas a meggyfára
158., Kedves édesanyám hogy esik ez magának?
159., A vicei bíró, a vicei bíró kapujában megbotlott a megbotlott a kis pejlova
A vicei, a vicei bíró kapujába,
Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.
Majd leestem róla, rab is lettem volna,
Ha a bíró kisebb lánya szeretőm nem volna.
A vicei, a vicei bíró kapujába
Lehullott a, lehullott az akácfa virága.
Fölszedné azt, sej, haj, sok jó édesanya,
Hogy a fia, kedves fia ne lenne katona.
Homokos a, homokos a kis pejlovam lába,
Térdig lejár, térdig lejár a fekete sárba.
Szenvedj, lovam, szenvedj, szenvedj a hazáért,
Én is szenvedtem eleget egy szép barna lányér
160., Barna kislány a konyhába mosogat
Szeretője bekopogtat hozzája:
„Gyere be, gyere be te barna babám,
Nem haragszik terád az édösanyám."
161., A vicei falu végén lakik egy menyecske
162., Ihaj, ezt a kislányt nem az édesanyja nevelte
163., Ezért a legényért nem adnék
Ezért a legényért nem adnék egy almát,
Aki a lány előtt összezúzza magát.
Összezúzza magát, eltátja a száját,
Az ördög vigye el a málészájúját!
A szeder indája felfutott a fára,
Minden barna kislány vigyázzon magára!
Vigyázzon magára a mai világba,
Hogy meg ne csalja őt a kedves babája.
164., Erdő, erdő, hej de szép kerek erdő
Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő.
Sárgarigó madár benne a kerülő.
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna lánynak igaz szívű szeretője.
Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányért három évet kell szolgálni.
Összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.
165., Száll a fecske magasan a levegőn
166., Állok, állok a kapuba egyedül
167., Megy a gőzős, megy gőzős Kanizsára
Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elől áll a masiniszta,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára,
Kanizsai állomásról Kaposvárra.
Rajta ül a bíró lánya,
Százfodros a, százfodros a tunikája.
Hallották-e, hallották-e, hogy mi történt,
Tegnap este lenyeltem egy villanykörét,
Azon vettem magam észre, hogy
Hátra felé világítok a sötétbe.
Volt szeretőm, volt szeretőm, tizenhárom,
Tíz elhagyott, tíz elhagyott maradt három,
Kettő megcsalt, maradt még egy,
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg.
168., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon
169., Amikor a legények a harctérre indulnak
170., Zörgetem a kiskapudat holdvilágos éjjel
171., Ablakidnál barna kislány
172., Aranyos Bözsikém, amíg hozzád jártam
173., Dombon van az özvegyasszony háza
174., Nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el
175., Gólyamadár, sej-haj, szépen kelepel a háztetőn
176., Maros menti fenyves erdő aljában
177., Azt mondják, a liba szár itt Vicében nem talál
178., Nyugdíjas-ének
179., Utca, utca, bánat utca,
180., Kis csónakom leng a Duna vizén
181., A fonóba voltam az este
182., Aludj édes, álmodjál, senki sincsen ébren
183., Cigányprímás felesége nem jó lenni
184., Kakas, kakas, sárga kakas, hajnal akar lenni
185., Életemnek a legszebbik korára
186., Szép a rózsa hat napos koráig
187., Vékony deszkakerítés
188., Tanár úr kérem, csit, csit, csit
