Bálint Annuska gyűjtése alapján – népdal szövegek

 

1., Egy ablaknál állj meg cigány

Egy ablaknál állj meg cigány, itt lakik a szívemnek a párja,

Ti cigányok húzzátok rá, egy szomorú bánatos nótára.

Húzzátok a szívem után, hogy a könnyem csurogjon le rája,

Hogy tudja meg az a kislány, hogy én többet nem járok utána.

 

II.

Valamikor ablakidnál kinyílott, ha szépen muzsikáltak.

Én nem tudom, hogy az éjjel olyan szépen kinek muzsikáltak.

Fölzavarták nyugalmamat, földönfutó lettem a világon.

Érezd attól, hogy szeretlek, minek zavarod a boldogságom.

 

I.

Mit sirat a fecskemadár, mér csicsereg olyan búsan az ágon.

Engem sirat, engem gyászol, én vagyok a legárvább a világon.

Göndör hajú barna kislány, elrabolták éntőlem az irigyek.

Sirathatsz már fecskemadár, én se tudom, hogy mi lesz majd belőle.

 

Majd amikor én nem leszek, akkor tudd meg, hogy ki voltam neked.

Majd amikor a szívemet száz tövissel tépi szét az élet.

Akkor mond meg, hogy megbántad, mert tenéked fáj a nagy vétek.

Akkor a szívem a sír mélyén mindörökre megbocsátja néked.

 

2., Valamikor fehér akác volt az én virágom

Valamikor fehér akác volt az én virágom

Tudja Isten kit szerettem ezen a világon.

Nyiladozó fehér akác, mit is ér az élet?

Miért nem hasad meg a szívem, ahogy elmesélem?

 

II.

Az én kedves kisfalumban estét harangoznak.

Harangszóra becsukódik egy muskátlis ablak.

Ablakába hull a könnye egy szép barna lánynak.

Ilyenkor a kisfalumban engem haza várnak.

 

Ha meghalok, vigyetek a csöndes temetőbe,

Dobjatok egy fehér rózsát a sírom mélyébe.

Dobjatok egy fehér rózsát, legyen rózsás álma

Mert én nekem itt a földön nem volt boldogságom.

 

Megsiratsz majd te is engem, mikor sírom látod,

Eszembe jut, elfelejted minden boldogságunk.

Ráhullatod könnyeid a korható fejfára. (Ráhajtod a bús fejed a korhadó fejfámra)

Oda lesz majd eltemetve kettőnk boldogsága.

 

3., Zörgetem a kiskapudat.

Zörgetem a kiskapudat, holdvilágos éjjel,

Búcsúcsókért jöttem hozzád még ezen az éjjen.

S aludj, aludj szép csöndesen, nem zavarom álmod

Álmodd, hogy kit szerettél utoljára látod.

 

Kérded anyám, mi fáj nekem,

Mi bajom van nekem?

Hulló virág az életem, hogy nem ápol engem.

A lettem én a tavasznak, hervadó virága.

Kár volt engem édesanyám szülnöd a világra.

2. szakasz

Azt akarod, egy legénynek legyek felesége.

Elkészítettél mindent a nagy esküvőmre.

Jól van anyám, legyen meg a szörnyű kívánságod.

Ha te eztet így akarod, később meg is bánod.

.

 

III.

Mennyasszonyi ruhámat is vasárnap estére.

Készítsd a temetésre gyászos feketémet,

Koszorút is végy számomra, majd ha ütött az óra.

Tedd fel anyám a fejemre, s borulj a koporsómra.

 

Lány barátaim öltözzetek tiszta hófehérbe.

Holt testemet vigyétek a csöndes temetőbe.

Vőlegényem, karom helyett vigye keresztemet.

Te meg anyám, holtom után tartsd meg esküvőm.

2. szakasz

Azt akarod, egy legénynek legyek felesége.

Elkészítettél mindent a nagy esküvőmre.

Jól van anyám, legyen meg a szörnyű kívánságod.

Ha te eztet így akarod, később meg is bánod.

 

4., Kimentem a selyem rétre kaszálni

Kimentem a selyem rétre kaszálni

De nem tudtam én ám rendet levágni.

Mert nem látszott a sok sárga virágtól,

Régi babám most búcsúzunk egymástól.

 

Házunk előtt folyik el a halastó

Abban úszik egy fekete koporsó.

Koporsómból kilátszik a szemfedél,

Látod babám, de hiába szerettél.

 

5., Ha felkötöm fehér delin kendőmet

Ha felkötöm fehér delin kendőmet,

Minden szombat este várom a szeretőmet.

Mind hiába várom, úgyis tudom, hogy nem jössz.

Helyette egy kékibolyás levél jött.

 

II.

Barna legény, ha te tudnád, amit én.

Milyen igazságos, hű szeretőd vagyok én.

Olyan igazságos, mint a fényes napsugár,

Amely körös-körül az ég alatt jár.

 

III.

Barna legény a te fekete szemed megöl engemet,

A te gyönyörűséged sok szép szavaid,

Föl vannak nálam írva.

Barna legény érted tesznek a sírba.

 

6., Fiatal koromba besoroztak katonának

Fiatal koromba besoroztak katonának.

Sír az édesanyám, szívét megöli a bánat.

Ne sírj édesanyám, visszajövök nem sokára,

Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.

 

II.

Az ilvai hegyek közös-körül dína mentek

Jön a civil csapat föltöri a dína mentet

Föltöri a követ apró nehéz darabokra,

Szegény magyar fiúk sírva rakják a vagönyra.

 

Hej, búza, búza, búbánatra születtem,

Nem is édesanyám nevelt fel engem,

Sem nem édes, sem nem egész mostoha,

Mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.

 

II.

Mikor mentem én a faluból kifelé,

a lányok kísértek az állomás felé.

Kezet adtam, mindegyikkel szépen sorjában

Csak a szeretőm maradt legutoljára.

 

Szervusz, régi babám, add ide a jobb kezed,

Mert én téged igazán szeretlek.

Jártam hozzád sok esőben, sok sárban

Szeretlek babám tiszta szívből hiába!

 

7., Kedves édesanyám hogy esik ez magának

Kedves édesanyám hogy esik ez magának,

Legkisebbik fiát viszik most katonának.

Reggel nyolc órakor a keselylábú lova lábát pucolja,

Este a vaságyon a babáját siratja.

 

II.

Jó dolga van most, sej haj a mostani huszárnak,

De még jobban, sej haj tengerész katonának.

A hajó oldalát mossa a víz, nem kell aztat pucolni.

Minden kikötőben a babáját siratni.

 

8., Zöld erdőben jártam…

Zöld erdőben jártam, epret szedegettem,

Elszakadt a kötényem, leszakadt a ruhám,

Elhagyott a babám, s a nem szeretett igazán.

 

Recsegős a csizmám, mit a tegnap vettem,

Aranyozott a sarka, akár merre járok

Mindig azt recsegik soha nem foglak elfeledni.

 

9., Kolozsvári piactéren

Kolozsvári piactéren lakik egy menyecske,

Kacsingatók a szemébe minden szombat este,

Kacsingatók a szemébe, a Jó Isten tartsa meg,

Az éjjel vellek hálok, ugye szívem, Marcsa.

 

Akkor vigyázz, hogy az urad meg ne tudjon semmit.

Vacsorát is olyat főzzél, ami néki tetszik.

Küld az urad a kocsmába, te meg maradj ágyba,

Zöldre festett kicsi kapud, be ne legyen zárva.

 

10., Már én többet Vice falu lakos nem leszek

Már én többet Vice falu lakos nem leszek

Kolozsvári kertészetnél kertész kislány leszek,

Öntözöm a virágokat sorjába, sorjába,

Néha, néha rágondolok a régi babámra.

 

Zárd be babám a kapudat,

Ne hagyd mindig nyitva,

Mer én többet a lábamat nem teszem be rajta.

 

Átkozott volt az az óra,

Babám mikor hozzád jártam,

Te csaltad meg a szívemet,

Verjen meg az Isten.

 

11., Hej, Kolozsváron elégett a cukorgyár

Hej, Kolozsváron elégett a cukorgyár,

Benne égett tizenhárom magyar lány,

A tizedik volt a régi szeretőm,

A síromat ássák Vicén a temetőn.

 

II.

Hej, hétfőn reggel, amikor mentem a cukorgyárba,

Édesanyám sírva nézett utánam,

Verd meg Isten azt a drága jó édesanyát,

Ki a cukorgyárban neveli föl a lányát.

 

Túl a vízen van egy hajó kikötve, kikötve,

Oda van a babám megölve.

Tetejére fekete gyász van téve,

Isten veled szülőföldem örökre.

 

II.

Ha meghalok, bedobnak a tengerbe, tengerbe,

A holt testem lemegy a fenekébe,

Csontjaimat a hullámok simogatják, forgatják,

Falum beli büszke lányok siratják.

 

12., Állok, állok a kapuban

Állok, állok a kapuban egyedül,

Arra jár a szeretőm és kikerül,

Hogy is lehet egy legénynek oly szíve

Szeretőjét kitagadja belőle.

 

Néked babám nem kívánok egyebet,

Esztendőben tizenkét feleséget,

Te csak mindig házasodjál,

Életedben koporsóra keressél.

 

 

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,

Értem babám ne búsulj, ne búsulj,

Mert én katona vagyok, mégsem búsulok,

Jó az Isten, ha megszabadulok.

 

II.

Életemnek a legszebb korába

Bevittek a sorozó szobába,

Rányomták a mérleget a gyönge fejemre,

Sírhatsz babám, mert el vagyok már felejtve.

 

13., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon

Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,

Még az éjjel az egyiket elmulatom.

Elmulatom, nem sajnálom,

Szerettelek csak azt bánom.

 

II.

Kisangyalom mért vagy csalfa, mért vagy csalfa

Miért is vagy más kislányra (legényre) rászorulva,

Hogyne volnék másra rászorulva,

Milyen szép a magyar ruha.

 

III.

Itt is gödör, túl is gödör,

Ugorni kell, amott jön egy barna legény, (kislány)

Köszönni kell, köszönni, annak a legénynek

Válasszon szeretőjének.

Köszönni kell, annak a leánynak

Válasszon be babájának.

 

14., Réten, réten, hej a vicei réten…

Réten, réten, hej a vicei réten,

Elvesztettem a zsebre való késem.

Késem után a karikagyűrűmet, Galambom,

Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

 

II.

Este, este, hej, este akar lenni

Ez a kislány haza akar menni,

Haza akar menni, de nincs szeretője,

A harctéren halt meg a szeretője.

 

III.

Ez a kislány korán elaludt

Az este a babája az ablakánál leste,

Aludj babám, nem járok én hozzád,

Legyalázott az egész világ.

 

15., Sárgát virágzik a repce

Sárgát virágzik a repce

Bárcsak mindig szombat lenne,

Bárcsak mindig szombat este lenne,

Akkor a babám másé sose lenne.

 

Sárgát virágzik a repce,

Rajtam van a világ nyelve,

Száradjon le a repce levele,

Hogy ne legyen rajtam a világ nyelve.

 

16., A vicei, a vicei torony tetejére

A vicei, a vicei torony tetejére

Rászállott egy holló madár, tiszta feketébe,

Jobb szárnyával, sej haj mind azt lebegtette

Volt szeretőm kettő, három, el kell felejteni.

 

A vicei, a vicei bíró kapujába

Megbotlott a, megbotlott a kispej lovam lába

Úgy megbotlott, sej haj, le is estem volna,

Ha a babám gyönge karja meg nem ölelt volna.

 

17., Barna kislány a konyhába mosogat

Barna kislány a konyhába mosogat

A babája az ablaknál kopogtat

Gyere be, gyere be barna babám,

Nem haragszik reád az édesanyám.

 

Nem mind arany, nem ezüst mi fénylik,

Nem mind igaz, mit egy legény esküszik.

Hallottam én legény esküt, hej, de éppen eleget.

Engem bízass becsapni már nem lehet.

 

18., Fölszállott a kakas a meggyfára

Fölszállott a kakas a meggyfára

Kukorékul hajnal hasadtára,

Hajnal hasad, páras csillag ragyog,

Látod babám most én nálad vagyok.

 

II.

Azért amért ilyen kicsi vagyok,

Kilenc legény szeretője vagyok,

A tizedik elment katonának,

Haza jön mást keres magának.

 

III.

Azért, amért ilyen kicsi vagyok,

Ne hidd babám, hogy én festve vagyok.

Így szült engem anyám a világra

Pirosító nem kell az orcámra.

 

IV.

Azért amért ilyen sápadt vagyok

Ne hidd babám, hogy én beteg vagyok

Elsápasztott engem a szerelem,

Nálad nélkül mit ér az életem.

 

19., Vice falu körül s körül ibolya

Vice falu körül s körül ibolya

Gyere babám, szedd a kötényed aljára,

Lyukas a kötényem alja, a lila, a lila,

Mind kihull belőle a kék ibolya.

 

II.

Úgy akartalak szeretni, hogy ne tudják,

Az irigyek rám világosították,

Rám világosította egy vicei menyecske

Hogy én téged igazán szeretlek.

 

20., Tábor tüze fénye világít az éjbe

Tábor tüze fénye világít az éjbe

Halvány színű sárga tábori levélre

Megremeg a karom, még e lapon írom

Kedves feleségem írjál, ha megkapod.

 

II.

Mi újság van otthon, vártok-e még haza,

Szerelmes könnyeim most egy lapom issza,

Most egy gránát robban, majdnem idevágott.

Vajon érzi szíved, hogy veszélyben van párod?

 

III.

Hát a kicsi fiam megnőtt-e már szépen,

Tud-e már beszélni, írd meg a levélben.

Tudja-e mondani, drága jó apukám,

Ugye a harctéren vigyázol most énreám.

 

IV.

Tedd össze a két kezét, ha eljön az este.

Tanítsd meg imára, s hazaszeretetre.

Csókold meg helyettem, ha eljön az álma,

Hisz a mi szerelmünk kinyílott virága.

 

V.

Írom levelem, riadó van éppen,

Hogy még mi lesz velünk, tudja a Jó Isten.

Csókollak tégedet, s kisfiamat százszor,

Tábori lapomat én ezzel bezárom, (vége).