1., Barna Jancsi
Arra kért Barna Jancsit babája
Küldje el az anyját a másvilágra.
Ki is hívta a zöld erdő szélére,
Éles kést szúrt az édesanyja szívébe.
Véres lett a Barna Jancsi ruhája
Nincsen aztot ki mossa mos tisztára
Mosd ki babám gyolcsingemet fehérre,
Holnap megyek őrmester úr elébe.
Őrmester úr adjon Isten jó napot!
Adjon Isten Barna Jancsi, mi bajod?
Őrmester úr szívem öli a bánat,
Egy kislányért megöltem az anyámat.
Kár volt néked Barna Jancsi ezt tenni,
Egy kislányért egy jó anyát megölni.
Őrmester úr régen volt ellenségem,
Kit szerettem nem lehet feleségem.
Zöld erdőben most faragják azt a fát,
Amelyikre Barna Jancsit akasztják.
Fújja szél fehér ingét, nagy haját.
Odahaza más öleli babáját.
2., Brassó felől
Brassó felöl jön egy vonat, veres kereszt rajta
Az ablakán könyököl egy sebesült katona,
Karján kötött fehér fátyolt fújja, fújja a hideg szél,
Látod csárdás kis angyalom, hiába szerettél.
De szeretnék egy vasárnap a templomba menni,
Az én édes galambomért szépen imádkozni.
Hogy segélje haza a jó Isten,
Ne temessék Oroszország átkozott földjébe.
3., Nem loptam én életemben
Nem loptam én életemben
Csak egy csikót Debrecenben
Abból hajtottam hat tinót,
Mind a hat daruszőrű volt.
Kettőt adta egy kislányért
Négyet rá való ruháért
Lyukas volt a karincája,
Mind elment a tinók ára.
Csütörtökön virradóra,
Bementem egy kis kunyhóba,
El sem szenderedtem benne
Reám ront a vármegye.
Hadd el hajdú, majd megbánod,
Hogy a magyart így igazod,
A hátadból szíjat vágok,
Úgy járod a rókatáncot.
4., Házunk előtt
Házunk előtt kedves édesanyám,
Van egy magas eperfa,
Aláállok, kedves édesanyám,
Hogy ne ázzak alatta.
Csipkés annak a levele,
hej de jó szagú,
Egy legényért kedves édesanyám,
sose leszek szomorú.
Barna kislány bemegy a szobába,
Ráborul az asztalra,
Kérdi tőle a jó édesanyja:
Mi bajod van Mariska?
Mit kérdezi, édesanyám,
tudja, mi bajom,
Három évig huszár a szertőm, ű
éjjel-nappal siratom.
Házunk előtt kedves édesanyám
Folyik el a halastó,
Énhozzám is kedves édesanyám,
egy fekete koporsó.
Éntőlem is irigyelik azt a csillagot,
Amelyik a babám ablakába
Három évig beragyog.
5., Felszántom, felszántom
Felszántom, felszántom,
a nagy falusi főutcát,
Vetek bele, vetek bele,
piros pünkösdi rózsát.
Ha az a föld, fekete föld,
Piros rózsát teremne,
Minden szőke, de barna kislány,
Csak engemet szeretne.
6., Szép rózsa
Szép a rózsa három napos korában,
Szép a kislány húsz éves korában,
Húsz év után sirathatja az édesanyja,
Hogy a lányát nem viszik férjhez soha.
Három kislány kiment a temetőbe,
Mind a három letérdel a földre,
Egy közülük felsóhajt a magas égre,
Miért is lettem egy legény szeretője.
7., Icipici muskátlinak
Icipici muskátlinak jaj de csipkés a levele,
Miért nincsen minden lánynak igaz szívű szeretője,
Mert a legényeknek kacsint a menyecske
Azért nincsen minden lánynak igaz szívű szeretője.
Kiesett a kiesett a jegyeskendő a zsebemből,
Kitagadott, kitagadott az én rózsám a szívéből.
Hogyha kitagadott, mégse leszek árva,
Találok én szép szeretőt Nagyfalunak határába.
8., Látod-e babám, látod
Látod-e babám, látod,
Ezt a gyufaszálat?
Mikor az a gyufa sárgára virágzik,
Akkor leszek párod!
Ne átkozzon engem
Senki édesanyja
Mert én azt a málészájú
büszke fiát
Nem szeretem soha.
Ha szerettem volna,
Hozzámentem volna,
Nagyfalusi gyöngyvirágos
oltár előtt
Megesküdtünk volna.
9., Esik eső
Esik eső az eke szarvára,
Ne higgy kislány a legény szavára,
Mert a legény megfogja a te jobb kezed sej,
Úgy csalja ki szívedből a szerelmet.
Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el,
Nem győzöd meg selyem fejkendővel,
Kilenc kell a fejére, tíz vállára, sej,
Tizenegy a karcsú derekára.
10., Rá, rá rászállott…
Rá, rá, rászállott a fecskemadár a vasútra,
Jártam hozzád babám, egész világ tudja,
Jártam hozzád babám, de nem fogok járni,
Tudom szép szeretőm, fog a gyönge szíved fájni.
Csak, - csak, - csak az esik nékem olyan keservesen,
Büszkén jár előttem a régi kedvesem,
Olyan büszke, mintha sose látott volna,
Mintha szeretője sose lettem volna.
11., Anyám, anyám
Anyám, anyám, kedves édesanyám,
de szomorú vasárnap délután,
Házunk előtt aj, de szépen muzsikálnak,
engemet pedig visznek katonának.
Ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak,
Meghasad a barna babám gyönge szíve,
Ha engemet elszakítanak tőle.
Anyám, anyám, kedves édesanyám,
Te voltál a felnevelő dajkám,
Születésem napján, hej, a legjobban szerettél,
Köszönöm, hogy katonának fölneveltél.
Anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze mind a civil ruhám,
Szedje össze, zárja láda fenekére,
Soha míg a világ nem öltözöm benne.
12., Már mikor én 18 éves voltam
Már mikor én tizennyolc éves voltam
Akkor házasodni akartam
Tizenkét szép lánya volt egy anyának,
Mind a tizenkettőt kértem magamnak.
Az elsőnek kicsi voltam, az volt baj,
Másodiknak csalfa voltam, az volt baj,
Harmadiknak a szemem kéket nyit,
Negyediknek kacsintásom nem tetszik.
Ötödiknek mért nincsen édesapám,
Hatodiknak mért nem jöttem paripán,
Hetedik a pipafüstöt nem állja
Nyolcadikat lebeszélte mamája
Kilencedik mért nincs édesanyám,
Tizediknek mért nem jöttem hamarább
Tizenegyediket anyja nem adja
Tizenkettedik nem megy férjhez soha.
Így hát nékem házasodni nem lehet,
Egyedül kell leélnem az életemet
Megizenem a kolozsvári bírónak,
Irasson be engem katonának.
13., Nincs szebb virág
Nincs szebb virág a bazsarózsánál,
Nincs szebb legény a magyar huszárnál,
Ha fel ül a paripa lovára
De sok kislány sírva néz utána.
Én Istenem hol fogok meghalni,
Fog-e engem valaki siratni.
Megsiratnak az égi madarak,
Eltemetnek az erdei vadak.
14., Ja de széles
Jaj de széles, jaj de hosszú az az út
Amelyen a régi babám elindult,
Régi babám térj vissza a hosszú utadról,
Emlékezz a tegnap esti szavadról.
Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet eltitkolni nem lehet,
A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.
15., De szeretnék…
De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába beragyogni,
Beragyognék hozzája hajnalba,
Csókot kérnék tőle utoljára.
Számon bánom, hogy így cselekedtem,
Hogy tevéled szerelembe estem
Szerelembe nem estem csak szóba
Sajnálom, de nem tehetek róla.
Dombon van az özvegyasszony háza,
Benne van a lánya vetett ágya,
Rajta van a selyem ágytakaró,
Ez a kislány de kedvemre való.
16., Hideg sincsen
Hideg sincsen mégis befagyott a tó,
Nem tud inni a babám lova a fakó,
veszek fejszét, vágok léket, kereket,
Hadd igyék a babám lova eleget.
Felhő sincsen, mégis esik az eső,
Nem is voltál igaz szívű szerető,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közél laktál, felkereshettél volna.
17., Hej, kicsi madár
Hej, kicsi madár, ne csicseregj az ágosn,
Nem csak te vagy árva- e nagy világon,
Nékem se volt sem szeretőm, sem hazám,
Hej, a Jóisten mégis gondot viselt rám.
Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem,
Nem is édes, nem is olyan mostoha,
Mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.
Hej, a mindenit ennek a rossz világnak,
Rosszabb sorsom van, mint egy rossz kutyának,
Mert a kutya lefekszik a szalmára,
Hej, én meg csak úgy járok e nagy világba.
Hej, spirituszból csinálják a pálinkát,
Azért nem lát rajtam senki jó ruhát.
Bár csinálnák édes tejből, ecetből,
Hej, kutya zsidó nem élnél a zsebemből.
18., Temető kapuja
Temető kapuja,
Sarkig ki van nyitva,
Arra járnak a kápolnási lányok,
Hej, rólam szedik a virágot.
Szedjétek, szedjétek,
Rólam a virágot,
Csak azt az egy fehér liliomot,
Hej, rólam le ne szakítsátok!
Ha leszakítjátok, El ne hervasszátok,
Ültessétek a sírom tetejére,
Hej, mélyen a fekete földbe.
19., Ifjúságom telik el…
Ifjúságom telik el,
Azért szívem hasad el,
Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.
Ifjúságom gyönge koszorú,
Árva szívem, de szomorú.
Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.
Édesanyám rózsafája,
Én vagyok annak az ága,
Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.
Kihajlottam az utcára,
Leány, legény bánatára
Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.
20., Göndör a hajam
Göndör a hajam, legénynek születtem,
Zöld erdőben fák közt nevelkedtem,
Zöld erdőben csipkebokor a szállásom,
Mégis a faluban a legszebb lány a párom.
Édes kis Bözsikém, amíg hozzád jártam,
Asztalod alatt sok mosatlant láttam,
De én aztot nem hányom szemedre,
Él még a jó anyád, juttassa eszedbe!
21., Erdő szélén de magas…
Erdő szélén, de magas erdő szélén, de magas a juharfa,
Kicsi madár a fészkét, kicsi madár a fészkét odarakja,
Zölderdőben a dalos madárnak is van párja, lesz, párja,
Csak én magam sejehaj, csak én magam sejehaj, egyedül vagyok árva.
Este szoktam sejehaj, este szoktam a lovamat nyergelni,
Reggelig tart sejehaj, reggelig tart sejehaj a szerszámot feltenni.
Lovam fején fényes csillag ragyog, nem kantár, nem is gyeplőszár,
Gyáva legény sejehaj, gyáva legény sejehaj, ki a lányokhoz nem jár.
22., Repülj madár, repülj …
Repülj madár, repülj,
Zöld erdőn keresztül.
Szállj a babám ablakára,
Csak ő van egyedül.
Ha kérdi, hogy vagyok
Mondjad, fáradt vagyok.
Most jöttem a sorozatról,
Pihenni akarok.
23., Este van, este van
Este van este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak,
Én hozzám is járnak, de csak szombat este,
Hervad a szeretőm, messze idegenbe.
Este van, este van, késő kilenc óra,
Gyere régi babám, kísérj engem haza.
Nem kísérlek babám, sűrű, sötét az ég alja,
Meghasad a szívem, ha egyedül megyek haza.
24., Teremtett az Isten
Teremtett az Isten búra,
Fölvetet egy szürke juhra,
Szürke juhbak rövid volt a lába,
Belevondozott engem a sárba.
Ki a fene látott fecskét,
Sáros lábú szép menyecskét,
Sáros lábát a patakba mossa,
Hideg a víz, ki-kikapogatja.
Ne hidd babám, hogy én bánom,
Hogy én tőled el kell válnom.
Megválásunk, csak egy rövid álom,
Van még kislány ezen a világon.
Ne hidd babám, hogy én sírok,
Mikor levelemet írom,
Rezeg a toll a kezembe
Fütyülök a szerelmedre.
Az almási vizes árok
Nádat terem, nem virágot.
Nádat terem, nem fekete lencsét,
Kislányt szeress, ne menyecskét.
Páros csillag az ég alján,
Egyik fényes, a más halovány,
Lám az enyém az a másik,
Amely most is alig látszik.
Bánom, hogy megházasodtam
Rögtön megcsaládosodtam,
Árván maradt 24 gyermekem,
Elhagyott a feleségem.
Hármat a karomra tettem,
Hatot a bölcsőbe tettem,
Öt a házban cete-citerázik,
Kilenc a szobában karikázik.
25., Túl a vízen
Túl a vízen zajlik a jég,
Túl a vízen zajlik a jég,
Hát te rózsám élhetsz-e még?
Élek, élek, de már alig,
Élek, élek, de már alig,
Nálad nélkül, lassan telik.
A paniti hegyek felett
A paniti hegyek felett
Ereszkednek a fellegek.
Ereszkednek a fellegek.
Ereszkednek a fellegek.
Hát te rózsám, merre lehetsz?
Hát te rózsám, merre lehetsz?
Hát te rózsám, merre lehetsz?
Megmondják az a fellegek.
Megmondják az a fellegek,
Megmondják az a fellegek,
Kinek szíve merre vezet.
26., Nagyalmási sudár torony
Nagyalmási sudár torony,
Beleakadt az ostorom,
Ha még egyszer beleakad,
Babám szíve majd meghasad.
Azt gondolod mindig úgy lesz,
Hogy szeretőm soha nem lesz.
Dehogy nem lesz, hisz már van is,
Tenálad szebb is jobb is.
Réztepsiben sül a málé,
Már menyasszony leszek már én.
Ma menyasszony, holnap asszony,
Holnap után komámasszony.
27., Tiszta búzát öntöttem
Tiszta búzát öntöttem a garatba,
Most vagyok a szeretőmmel haragba,
Addig leszek a babámmal haragba,
Míg a búza lepereg a garatba.
Fehér lisztből sütik a jó kenyeret,
Most tudtam meg, hogy a babám nem szeret,
Ha nem szeret, tátsa száját a szélnek,
Majd a fene könyörög egy legénynek!
28., Falu végén
Falu végén kiskunyhóban lakom én,
Harminchárom csikóra vigyázok én,
Gyere, babám, térítsd meg a csikóm elejét,
Ne rágja le cukorrépa levelét.
Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,
Udvarhelyi oltár előtt letette,
Fecskemadár hozd vissza a régi kedvemet,
Kedvem után a régi szeretőmet!
Édesanyám, ha meguntál tartani,
Hajtsál engem a vásárra eladni,
Adjál oda a legelső kérőnek,
Mért nem adtál a régi szeretőmnek?
29., Látod-e babám?
Látod-e babám,
azt a száraz nyárfát,
azt a száraz nyárfát?
Mikor az kizöldül,
akkor jövök hozzád,
akkor jövök hozzád.
Kizöldüld már a fa
Várom a galambom,
de hiába várom.
Zöld erdő zúgása,
vadgalamb búgása
benne a tanyája.
Zöld erdőben lakom,
Keressél galambom,
keressél galambom.
Bánatos a szívem,
soha meg nem nyugszik,
soha meg nem nyugszik.
30., Északkelet felől
Északkelet felől jön egy fekete felhő
Gyere barna babám, mert megver a nagy eső,
Alsó, felső szoknyád sejahaj, attól félek elázik,
Két szép piros orcád, attól félek, megázik.
Kedves édesanyám, hogy esik ez magának,
Legkisebb fiát viszik el katonának,
Reggel nyolc órakor keselylábú lova lábát pucolja,
Este a vaságyba a babáját siratja.
31., Hervad az a rózsa
Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen,
Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen.
Én is hervadozok, mert szeretőm nincsen.
Én is hervadozok, mert szeretőm nincsen.
Mit nem cselekednék régi szeretőmért,
Mit nem cselekednék régi szeretőmért?
Dunából vizet kannával kimerném,
Dunából vizet kannával kimerném.
Duna fenekéből gyöngyszemeket szednék,
Mégis a babámnak gyöngykoszorút kötnék.
32., Erdő, erdő, de magas…
Erdő, erdő, de magas a teteje,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Jaj, de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.
Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönn a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyában,
Rágondolt a régi első párjára.
Ki látta már beborulva az eget,
Most tudta meg, hogy a babám nem szeret.
Ha nem szeret, vigyék el katonának,
Párja leszek én az árva madárnak.
33., Kék ibolyát ültettem
Kék ibolyát ültettem a pohárba,
Ez a legény válogat a leányba,
Törje ki a, sej-haj, válogatós nyavalya,
Én is voltam szeretője valaha.
Kék ibolya búra hajtja a fejét
Mert a harmat nem öntözi a tövét,
Szállj le harmat, szállj le a kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre.
