Szőllősi Annuska néninél vagyunk Péterrel, itt van Bálint Annuska néni is, és megérkezett Dávid bácsi is, hogy együtt rikoltozzanak. Kissé rövidre sikerült ez a program, mert vissza rendelt minket Péterrel a „főnök” a gyerekházba, ahova vendégek érkeztek. De, rövid idő alatt is olyan jó hangulat kerekedett, - és ne feledkezzünk meg a híres vicei vendégszeretetről se, - hogy Annuska néni meghívására még azon az estén, vendégestül újra nála kötöttünk ki. Nagy nótázással, nevetgéléssel töltöttünk el ismét egy vidám estét az asszonyokkal. De a felelgetős rikoltozásokból csak ennyi lett.

Na, halljuk a rikoltozásokat!

Vice falu három kultúrfelelőse gyűjti az erőt a rikoltozásokhoz

BA: Mondok egy nagyon-nagyon régi rikoltozást. Ha elmondom, vissza kell kérdezni, hogy még tudol? Mert ez egy olyan rikoltozás, hogy vissza kell kérdezni.

SZA: Legyél komoly! Ne kacagd el!

BA: Hogy mondjak valamit! Én már vagyok 76 éves. Ez körülbelül 60 éves, ez a rikoltozás. Én úgy rikoltozom, mint amiko volt valamiko az a hang. Mint, ahogy ük rikoltozták.

Kicsi csupor új lábos,

Péter bácsi új házos!

Háromszemű cseresznye,

Ráki néne menyecske! Ijjujú!

- Tovább is van még? – Irtózatos orrhangon mondja Annus néni a rikoltozót.

BA: Van, van sok! Na eztet még egyszer vegye le, mert ez értékes dolog!

- Na, halljuk!

Kicsi csupor új lábos,

Péter bácsi új házos!

Háromszemű cseresznye,

Ráki néne menyecske! Ijjujú!

D: Ezt ki rikoltozta még?

BA: Miko gyermekek voltunk, fenn vótunk a közbe. Annával, Gergely Gyuri Annával, ez az Ibolya, Cigány Mihályné – Ibolyka. Akko házasodott meg Péter, Cigány Péter. Aszongya, ő annyi rikotozást tud! Aszongya Anna: - „Melyiket tudod?” - Nem csak egyet, ő sokat, sokat. Hát, mindig kezdte: „Kicsi csupor új lábos…” Tízszer is elmondta. Aztán megmondtam Annának, ma este elmondjuk és kérdezzék: tudja még?

D: Azt mondja a Kis úr, igyunk még! – szól Dávid bácsi.

SZA. „Adjon Isten mindjárt mást, hogy ne felejtsük az ivást!” – Annuska néninek mindjárt van rá felelete.

D: Szív vidámításra Isten a bort adta!

Amint zsoltárában Szent Dávid mondotta.

Azért a mi gazdánk, hordóját kidugta,

Tele üveg borát, ide behozatta.

Borból igyanak, s itt ma este szépen mulassanak!

De, a bornak nem lehet ám hinni,

Mert az, az embert, könnyen a födhöz veri.

Beteg lesz belé, míg magát ki nem heveri.

Azért, hogy kínáljam, tőlem ne várjátok!

Békesség hozzátok! Így köszöntöm rátok.

Így hangzik Dávid bácsi köszöntője és felhívása a jó bor ivására!

BA: Éljen, éljen!

SZA: Hamar töccsem ki a bort!

BA: Túlsó soron van a házunk,

Piros szegfű nyílik nálunk.

Ha fehér kell, fehért adok,

Ha piros kell, magam vagyok. Ijjujuju!

- Tud még?

BA: Irigyeim sokan vannak,

Mind a kutyák úgy ugatnak!

Annyi adok irigyemre,

Mint a ruhám kötőjére!

De még arra is többet adok,

Mert ha elszakad, újat varrok!

- Hogy van tovább?

D: Ez a kicsi menyecske, kétszer kapott az este!

BA: Nem jól mondtad, nem találtad,

Félre is nyomtad a szádat! Ijujuju!

D: Igazítsd a helyire, ne ugassál senkire!

SZA: Adok nekik három napot,

Hagy ugassák ki magatok!

- Tovább is van?

D: A menyecske drága kincs,

Sohase mondja, hogy nincs!

SZA: De a lányok tagadják,

Hamarabb odaadják!

A vicei határon,

nem vót szilva a nyáron!

Mert megették a hernyók,

az asszonyok nagy ringyók!

Bálint Annuska néni lapozgat a füzetében. Erre Dávid bácsi: -„Nem lássa, kell szemüveg! – Nem kell! – mondja Annuska néni. – Lássuk, tudsz valamit onnét olvasni! – provokálja Dávid bácsi.

- Na, halljuk, oda-vissza!

BA: Ez a kicsi szegelet,

nem ér három egeret!

D: De a másik szegelet,

Megér három ezeret!

BA: Ide lábom, nem oda, ezután lesz a jobba!

Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát! Ijjuju!

- Tovább is van?

D: Egyik lában jól járja, a másik csak próbálja!

Ide lábom, nem oda, ezután lesz a jobba!

SZA: Új a csizsmám, bonyúbűr,

Mámi fonta csepibűl.

Összeverem, meggörbül! Ijujujuju!

D: A vicei menyecskék,

Ugrálnak, mint a kecskék!

Szeretőjük mindig más,

A férjük csak ráadás! Ijujujujuju!

SZA: A vicei legények,

Szilvaízes lepények!

Ha a lányok akarják,

Szoknya alá takarják! Ijujujujuju!

D: Ott jó a szoknya alatt! – és nevet.

Azt gondoltad te csipás,

Hogy engem nem szeret más!

Szeret engemet még más is,

Náladnál is ügyesebb is!

SZA: Náladnál még csipásabb is!

SZA: Bárcsak ez az éjszaka Szent György napig tartana!

Három éjjel, három nap, kimulatnám magamat! Ijjujuju!

SZA: Ez a kicsi kisasszony,

Lehetne már menyasszony!

Megnőtt már a csicsikéje,

Lehetne már kicsikéje! Ijjujujuju!

SZA: Násznagyuram olyan vót,

Három mázsás töke vót!

Ha felvette a vállára,

Leért a csizsma szárára! Ijujujujuju!

Násznagyasszony pendeje, ki van téve a kertre!

Násznagyuram mellette, hogy a szél el ne vigye!

De a szél el nem viheti, mert a sok folt nem engedi!

A sok cérna, a sok folt, tizenhárom forint vót! Ijujuju!

D: Násznagyasszony így, meg úgy,

A pendeje, mid egy húgy!

SZA: Násznagyuram kakasa, kiállott a kapura,

Mind azt kukurikulja, násznagyasszony nagy csalfa! Ijjujuju!

Ég a konyha, ropog a nád,

Esküvőre viszik a lánt!

Esküvőre viszik szegént,

Másnak rendelése szerint! Ijujuju!

Áldd meg Isten azt a papot,

Aki minket összeadott!

Soha nem szerettük egymást,

Mégis ránk mondta az áldást! Ijujuju!

D: Öröm anya jöjjön ki,

Itt a menye vigye bé!

Hoztunk kendnek segítséget,

A fiának feleséget.

Lesz, ki kiseperje házát, lesz,

Ki megdöngesse hátát! Ujha!

BA: A menyasszony gyönge fűz,

Ég a szeme, mint a tűz!

Ha az enyém úgy égene,

Száz aranyat megérne! Ijuju!

SZA: Hallgass, te kis fekete!

Többet tudok én, mint te!

Kitépem a hajadat,

Mégse hagyom magamat! Ijuju!

BA: Nem jól mndtad, nem találtad,

Félre is nyomtad a szádat! Ijuju!

SZA: Igazítsd a helyire,

S ne kiabálj, senkire! Ijuju!

D: Ide nézz, a figurára,

Nem az anyád csizmájára!Hoho!

SZA: A vicei templom előtt,

Háromágú diófa nőtt.

Háromágú, hat levele,

A babámnak szép a neve,

Szép a neve, szép termete,

Szép a maga viselete! Ijuju!

A vicei templom kertbe,

Ott legel a babám ökre.

Az van írva a szarvára,

Én vagyok a babám párja!

Nekem nem kell könyv!!!- kiáltja Szőllősi Annus néni. Ami igaz, az igaz!

BA: Na, hallgass! Megmondtam, én csak öreg vagyok! Az öregek, csak öregek!

Le az utcán le-le-le, éppeg a híd végére!

Att árulják a rózsát, a pünkösdi violát!

Vigy Dávidnak bokrétát!

Hogyne tennék szegénynek,

Annak a szép legénynek! Ijujuju! – Dávid bácsi a célpont, ha már volt olyan bátor, és bemerészkedett az asszonyok barlangjába. Bár, ahogy megismertem, nem kell félteni!!!

SZA: A vicei dombtetőn,

Ott lakik a szeretőm.

Piros kendőt lobogtat,

Engem odacsalogat!

Ne csalogass engemet,

Nem szeretlek tégedet!

BA: A vicei legények…

Nyílik az ajtó, jött Imi –, sajnos, értünk.

SZA: Na, valami baj van? – kérdi Annuska néni.

Imi: Bea néni, tanár úr, mondták, hogy jöjjenek haza! – Ekkor rendelt vissza minket a „főnök”. Természetesen a legjobbkor, mire mindenki belemelegedett a rikongatásokba. Kérdezhetném, hogy „Tovább is van?”. Hát nem volt.

- Hmmm, jó, köszönjük! Mindjárt megyünk!

Szőllősi Annuska néni süteménnyel kínálja Imit, de ő nem fogadja el, mert siet vissza.

Hát, így ért véget az oda-visszafelelgetős rikoltozások. A vicei pajzánságokat nem tudtuk meg, és azt se, amibe Bálint Annuska néni belekezdett:

- „A vicei legények…”.

Vajon mit csinálhatnak a vicei legények? Már sose tudjuk meg!