Kerlés - barlangsír

2018. január 19. - Beáta Ilona

Engedjék meg, hogy a sok öröm mellett egy megrázó élményemet is megosszam Önökkel.

Tudom, hogy a múlt emlékei, a relikviák, a műemlékek minden kornak a „mostoha gyermekei”. Az elhanyagolt, tönkrement, lepusztult, lerombolt épületek, várak, kastélyok és egyéb műemlékekre fordítható anyagi források és lehetőségek igen szűkre szabottak. Főleg akkor, ha a megőrzésük nem fontos.

Kerekes Zolit kértem meg, hogy amikor a gyerekeket a bennlakásból viszi haza, vigyen körbe a mezőségi magyar falvakba. Zoli igazi szív-lélek idegenvezető. Gyönyörű helyekre elvitt. Kétszer ugyanazon az úton nem mentünk végig, így rengeteg mindent láttunk. Tacs felé menet bementünk Kerlésre is, megmutatta a Bethlen-kastélyt. Már hazafelé jöttünk, amikor megkértem, álljunk meg az út mellett lévő „barlangnál”, mert kíváncsi vagyok rá. Már többször elmentünk mellette, és sose kérdeztem meg, hogy mi az.

Kár lett volna kihagyni!

Mint kiderült, két-három méterre a főút mellett sziklába vájt két tátongó lyuk, a valamikori Bethlen család barlangsírja, és a remetelak bejárata.

A látvány mélységesen megdöbbentett! Egy autóúttal kettévágni azt a dombot, mely egy családi kriptát rejt magában, önmagában is elgondolkodtató. Avval aztán már végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy szorosan az út mellett lévő „barlangot” az arra járó, telített utazók a „fáradtanyag kibocsátására”, ürítésre használják. Ami ugye logikus is lenne, ha egy egyszerű sziklába vájt barlangról lenne szó, és nem egy családi – Bethlen – sírhelyről. Az egyik fotón látszanak az eldobált szemét-, és papírdarabok. Bizonyára nem ez az egyetlen „műemlék”, ami ilyenfajta „megtiszteltetésben” részesül.

Természetesen bementünk és végig jártuk a barlangsír termeit. A méltatlanul elhanyagolt sírhelyről fájó szívvel és mély szomorúsággal jöttem el.

Hívő embernek neveltek, de ha nem lennék az, akkor is létezik az emberben – remélem - tisztelet és jóindulat nemcsak az élők, hanem az elhunytak iránt is.

Azt még humorosan fogom fel, amikor a faluszéli temetőben legelnek a tehenek, és egy pár ló. Bizonyára kevés nekik a mező, vagy itt jobb íze van a fűnek, nem tudom.

De a jólneveltségem határait ez a látvány meghaladta. Ma is fáj érte a szívem.

Az alább megjelölt internetes forrásokat felhasználva közreadok egy rövidke leírást és néhány fotót a kerlési út mellett húzódó Bethlen család barlangsírjáról.

Bejárat a kriptához (2016)

„Bethlen Lajos önéletírásában jegyezte fel, hogy 32 öles alagutat vágatott a sziklába, ennek mélyében alakíttatta ki a kriptáját, valamint elhelyeztette a három párkát ábrázoló szoborcsoportot, amely Joseph Schmelzer szobrász munkája. A barlang kialakításának munkálatai két és fél évig tartottak, az együttest a kripta bejárata felett látható 1818-as évszám datálja.”

„Kerlést minden látvágyóknak, barátaimnak gyönyörjére még nagyobb igyekezettel szépítettem, sziklámba egy orjási mívet véghez vittem, abba egy nagy pinczét bévésettem, egy harminczkét öles tunelt vágattam és annak mélyibe a kriptámat, a három Párkák szobrával nagy mesterséggel, külországi szobrászszal két és fél évek alatt bevégeztem.” Ide temettette 1839-ben elhunyt feleségét.” (forrás: http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/latnivalo/kerles/barlangsir-es-egykori-bethlen-kastely-egyuttese-kerles-2664)

Barlangsír bejárata és a remetelak (2016)

„A kriptát rejtő barlang nagyobb méretű bejáratától pár lépésre tátong egy kisebb nyílás, amelyben a remetelak volt, majd ettől is távolabb, többméteres magasságban a barlang kijárata látható. Ettől a kijárattól egykor korlátos ösvény vezetett le a bejárat szintjére, ez az ösvény már nem létezik. A barlang keserves állapotban van, felügyelet nélkül hagyott tátongó nyílása illetlen és illemtelen betolakodókat vonz. A sötét barlangban egy forduló után kiöblösödik a tér, és láthatóvá válik a kripta bejárata. Az alacsony bejáratot homokkőbe vésett domborművek keretezik. Baloldalt egy ülve ábrázolt szárnyas alak látható, amely bal kezében egy homokórát, jobb kezében pedig hatalmas kaszát tart. Nyilvánvalóan a halált és elmúlást szimbolizálja. A bejárat jobb oldalán egy hiányos dombormű csokorba fogott eszközöket, mint például egy gereblyét, ágat (pálmaág?), ásót és kapát jelenít meg. A kriptába vezető egyenes lezárású ajtó szemöldökén felirat olvasható: „Kész 1818 GBL”, vagyis Gróf Bethlen Lajos készíttette 1818-ban. A felirat feletti domborművön egy ágon gubbasztó bagoly, a halál és bölcsesség madara őrzi a bejáratot. A 19. század végén még vasajtó zárta el a kíváncsiskodóktól a grófi kriptát, ahová az 1839-ben elhunyt gr. Bethlen Klárát és férjét, az 1867-ben elhunyt gr. Bethlen Lajost temették. A tulajdonképpeni temetkezési hely két részre osztott, alacsony üreg, melybe két sírgödröt ástak. A két sírt valamikor az első világháború alatt rabolták ki, és elvitték a házaspár emlékét megörökítő márványtáblákat is. A kripta bejáratával szemben a falban nagy félköríves fülke látható, itt állott egykor Joseph Schmelzer alkotása, a három párka szobra. A mitológiai szoborcsoport alakjai életnagyságnál is nagyobbak voltak, egyikük guzsalyat, másikuk vasollót tartott a kezében, a középső szőtte az élet fonalát. A szoborcsoportnak a kortársak a csodájára jártak, mára semmi nem maradt belőle.

A kripta előtti kiöblösödés után folytatódik tovább a szűk barlang, a kijárat egy meredek sziklafalra vezet. A kijárat fülkéjének külsején kétsoros verseket véstek a kőbe, melyeket a nagyfokú kopás miatt csak a régi leírásokból ismerjük. Két felirat a következőképpen szólt: “Irtózatos csendes a sírnak mélysége,/ Ismeretlen helyet fedez setétsége”, “Óhajtott nyugalmat csak ez helyen lelhetsz,/ Hazádba csak ezen setét úton mehetsz.” A harmadik feliraton Kádár József szerint “Itt lesz düledékké a testnek porfala,/ Itt mállik hamuvá, a mi hamu vala” volt látható, de ez téves, jelenleg ennyi olvasható ki a feliratból: „Szegény szív (....) / Zűrzavarok után itten fogsz (...)”.

A kripta környékén elhelyezett szobrok érdekes témájúak, s az együttes kultúrtörténeti szempontból is jelentős, ugyanis a kerlési kastélyt és parkot megcsodáló utazók a sziklafalon örökítették meg neveiket. A magyar reformkor értelmiségének fontosabb képviselői és Erdély nevezetes családjainak sarjai különböző méretű és formájú keretekbe vésték bele nevüket, a fontosabbak közül: Döbrentei Gábor író; Szilágyi Ferenc író, történész; Kornis János erdélyi kormányzó (G. Johannes Kornys Gubern. Transil.); Szepessy Ignác püspök (L. B. Ignatius Szepessy M. P. T. episcopus); Haynald Lajos püspök (Ludovicus Haynald Episc. Trans. 1860.); Gr. Gyulai Lajos (Gyulai); br. Jósika Miklós (1810-ben járt Kerlésen); Bodor Péter, a híres mechanikus; valamint a gróf Bethlen család számos tagja. A nagyon megkopott névjegyek között kiolvashatóak a Von Kottenburg báró, Bánffy György (Banfi Gy), Apor Lázár (Apor Laz), Brukenthal nevek is. Az egyik legfontosabb felirat a Deák Ferenc emlékére készült versike, amely a „Deák Ferencz emlékére“ cím alatt így szól: „Láng-elméjének/ gyöngy volt gondolata,// Kristály-jellemének/ vas a foglalatja.// Meghalt 1876 január 29./ Budapesten”. A kriptát építtető grófra, Bethlen Lajosra a következő, 19. századi feljegyzésekből ismert felirat vonatkozott: „Illeté lelkét a természet s lángereje teremté/. A hajan sivatag Cserhalmot édeni kertté./ Gr. Bethlen Lajos megh. 1867 márcz. 15”. Az egykori remetelak kivívta a kortársak csodálatát és Bodor Péter ezermester munkáját dícsérte. A remetelak feletti felirat („Deus felicitas, homo miseria 1824”) intette a belépőt, akit egy karosszékében ülő és ajtónyitásra felugró remete ijesztett meg. A „remete” szerkezetét ugyanis az ajtó nyitása hozta mozgásba, ez volt Bodor Péter mérnöki invenciója. A remete lakosztályát szalmaágy, asztal, ezen pedig törött kancsó, koponya és kereszt egészítették ki. A remetelakból mára csak az üreg maradt.”