Piroska temperamentumos, „tűzről pattant” menyecske, aki gyönyörűséges kézimunkákat készít. Még anyukájától tanulta a hímzéseket, és a varrott terítők készítését. A hosszú téli estéken, a jó meleg szobában kellemes időtöltés a terítők készítése. A mintába bele kell szeretni. Lehet alakítani, kicsinyíteni, nagyítani, kicsit másképp formálni, ahogy a szem és a szív kívánja.

- Hogyan készülnek ezek a gyönyörűségek? - Halljuk Piroskától.

Kirajzoljuk egy darab gyolcsra, utána felvarrjuk a snúrt a mintára, utána összevarrjuk, minden egyes darabot, hogy találjon a másikkal. Utána jön a tötés és a lábak, ami összeköti ezt az egészet. És ennyi. Először ki kell kontürozni, utána a tötés. Így hogyha lássa, azt mondja, hogy jaj, milyen nehéz lehet, de nem. Sőt élvezetes, aki szereti. Olyan színeket tesz bele, amilyent csak akar. Körülbelül egy méteres átmérőjű terítő másfél–két év kell hozzá, mert nem tud az ember állandóan varrni. Így is sokszor érzem, amikor varrok, hogy fáj a hátam. Addig volt a neheze, amíg egy-kettőt megcsináltam. Utána már vártam, hogy jaj, jön a másik és az szebb lesz.

A mintákat mindig megszerzem másoktól, kérek. Ha alakítani akarok rajta éppen, akkor alakítok. Ha még akarok beletenni egy rózsát, akkor belerajzolom, ha nagyobbítani akarom, akkor nagyobbítom. Lehet több színből is csinálni, akár két színből. Lehet sötétebb a zsinór, világosabbal töteni. Akár 3-4 féle szín is lehet, annyi szín van ebből az anyagból. Mind ilyen világos, halvány krémszín. Élénk színekkel nem készül. Először csak egy színből csináltam őket. Aztán két színből, ahogy volt az anyagom, és nem még vettem mást. Rájöttem, ha két színből, akkor sokkal szebb.

Ez az egyik kedvencen, olyan rácsos tésztaféleség a közepe, duplarácsos. Megvan, hogy melyik rózsasziromba, milyen minta talál. Általában kell tudni, mert hiába teszek egy mintát egy kerek rózsasziromba, mert úgy jön ki. Hiába teszek egyik mintát, egy másik, ha az nem úgy jön ki, az nem szép.

Vannak azok az egyszerű tötések, de én azokat nem szeretem. Csupán csak olyan, mintha csak fűzné az ember, túl egyszerű. Egy virágot, mintha egyszerűen csak fűznék, mintha csak kitöteném. Csupa sűrűség lenne az egész, abban nincsen semmi szépség.

Én jobban szeretem a dupla összetartó pálcikákat, mert jobban összetarcsa és szebb. A szimpla nem olyan stabil, mint ez. A zsinórozást külön kell megkötni tűvel, farkasfog zsinórozás, s mind csak felvarrni körbe.

Ez a kis kosár minta is önmagában szép.

- Mindegyik terítő egyedi. Nincs két egyforma. Az alakja, a széle mintázata, ívei, mind-mind mások. Nem szabályos, kör, négyzet, vagy téglalap alakú, hanem, ahogy a minta kívánja, virágban, levélben végződik. Ezáltal egyedi, különleges formát kap.

Ahogy az ember akarja, a szélére lehet tenni még egyebet, pusztán kitaláció, hogy kedve szerint úgy nagyíccsa az ember, ahogy akarja, milyen legyen. Kedve szerint nagyíthatja a terítőt így az ember.

Nagyon szép szabályosan készül a terítő mindkét oldala, de nem mindegy, hogy melyik a színe. Ez a fonalja, mert a közepén lehet látni. A leveleknél nem számít, de a közepén lehet látni, hogy az egyik oldalon egy kicsi tűzés, a másik oldalon a labdája, hogy az ember vegye észre. Az ötéseknél, a közepeknél lehet látni.

Van, amelyiknél az összetartó szálak, olyan finomak, mint egy pókháló. Ezeket úgy kell mosni, hogy gépbe tenni semmilyen körülmények közt nem szabad, mert a kézzel varrást kibonthassa, és onnantól romlik. Semmiképpen sem forró vízben, csak éppen langyos, kézmeleg vízben kézzel mosni. Nem mosóporral mosni, hanem szappannal, megdörzsölni kézzel. Megszappanozza szépen, ügyesen, kimossa, kiöblítni, kikeményíti, kivasalja. És attól van ez a tartása, hogy szép kemény, nem olyan, mint egy darab rongy, hogy ottan lötyög. Nem koszolódik el, inkább csak poros lesz.

Fehéríteni úgy kell, hogy 2-3 kanál lisztet eldörzsölök szépen kézzel, mint ahogy mindenki készíti a mártást, belefőzőm a főtt vízbe, és elkeverem jól, hogy ne legyen csomós. Mert ha csomós, akkor ráragad az anyagra és az csúnya. Felhígítom vízzel, de annyira, hogy már látom én, hogy ilyen keményítő forma legyen a víz. Ne legyen túl sűrű, de ne legyen túl híg, olyan normális keményítő sűrűségű. Csak éppen belemártom, nem csavarom ki, s kiteszem a drótra. Nem kell hagyni benne állni. Belemártom, felakasztom a drótra kicsöpögni, ami benne marad, attól lesz kemény. Burgonyakeményítőt én nem használok, én ezt a lisztest szeretem, hogy milyen.

Általában minden ünnepekkor ki szoktam mosni és kikeményíteni a terítőket. Karácsonytól húsvétig úgy van, húsvéttól karácsonyig úgy van, és az nagyon jó. Nem eszem rajta, vigyázok.

Szabálytalan, ovális terítőm például egy abrosznak a közepe. Valakitől kivettem csak a közepét. Valakitől kaptam egy nagy abroszt, és én csak a közepét rajzoltam ki magamnak.

Érdekes a hullámaival, kifelé rózsával, ahogy bővül, a hullámaival, a pereme is vastagabb és vékonyabb is. A forma ovális, de nem szabályos.

 Ez is érdekes, mert ez olyan, mint egy tulipán. Ezt a levélmintát már nem tötöm, mert nem szeretem. Tudok már szebbet is. Ha kapok szebb mintát, akkor már ezeket nem csinálom. Eddig kicsivel- naggyal együtt 30-35 terítőt már biztosan csináltam. Na de, még adtam is el belőle.

- Van, amelyik kicsit bohókás, teljesen szabálytalan a széle, ahogy a minta kívánja, hol itt ér végett, hol ott. Nagyon vidám, kedves darab, és mutatós.

Nagyon szerepem a farkasfogat varrni belé, és mutatós benne. Nagyon nagy türelem kell hozzá. A zsinór kötése haladósabb, mint a tötés.

Van, amelyik két színből készült. Eladtam, de nagyon megbántam, mert azt nagyon szerettem. Van olyan minta, amelyik úgy jön ki, hogy szinte madárkát formáz. Külön lehet látni a fejét és a farkát is, olyan, mintha szállana. Nagyon könnyed, légies a minta. Olyan is van, amelyik pici terítő, de nagyon sok munka van benne. Például ebben a piciben 16 rózsa van, nagyon sok munka elkészíteni. Attól, hogy lukacsos, könnyed az egész olyan, mint egy gyönyörű csipke.

Amikor kész a töltés is, le kell vágni az anyagról. Minden egyes cérnát el kell vágni, de nagyon kell vigyázni, hogy nehogy elvágja a szálat, mert akkor szakad tovább. Nejlonon van rajta az anyag, mindent ki kell vágni belőle. Nagyon óvatosan kell csinálni, külön művészet.

Déván voltam a testvéremnél, megláttam, amikor valakinél megláttam a mintát, és azt mondtam: „nekem most kell ez a minta.” És meg is csináltam, még azon a télen. Aztán megvarrtam a társát, csakhogy az kisebb. Mintha még most is látnám, ott volt egy bútordarabon, húj, azt mondtam: „azonnal nekem, ide azt a mintát.” Nekem csak a minta kell, mer utána én megcsinálom magamnak. 

Én ezt úgyis teszem vissza helyükre, ha már végeztek velük. Összehajtom és elrakom őket, mert én tudom, melyik hova tart.

Delin terítő nem tudom, honnan kapta nevét. Kongré anyagra készül, olyan szépen van kivarrva, hogy a hátulja is szépen el van dolgozva, olyan kell, hogy legyen, igazából nem csúnya.

Én szeretem és használom is őket. Vigyázok rájuk. Ha valaki kér, adok el. De én minden évben csinálok egyet, mert ha nem, akkor már amennyit eladtam, már el lennének adva.

Piroska nem szereti, ha őt fotózzák, beszéljenek helyette a csodaszép kézimunkái:

Delin terítő részlet

Vagdalásos „játék” a színekkel és a formákkal

„Kismadarak” a tizenhat rózsával

Kedvencem, a Kosárka- csodálatos!

Piros nagyon ügyes, sok mindenhez értő, igazi karakán, modern hölgy. Ismeri a kert csínját-bínját. Nem ijed meg a munkától. Ért az állatokhoz, ismeri Florin, a táltos nyelvét. Florin, Piroska apukája, János bácsi lova. Florint, Péter tudja még nagyon megszelídíteni.

Piros végtelen szorgalmas, önálló és öntörvényű. Mindenről meg van a véleménye, és ha úgy érzi, igaza van, abból nem enged. Jól teszi. Szereti és kényezteti a gyerekeket, de tud kemény is lenni, ha kell.

Csodálatosan szép kézimunkákat készít. Terítőit nagy szeretettel, odafigyeléssel és precizitással készíti. A minta úgy alakul a keze alatt, hogy az ő szeme, szíve, lelke megkívánja, ahogy neki a legjobb. Formabontó alakzatú terítőket készít, de kézimunkáit pont ezek teszik varázslatossá és egyedivé. Szinte mindent megvarr.

És…, isteni finom sütiket süt. Csodaszépen díszíti a tortákat, mint egy igazi cukrász.

Piroska készítette szülinapi torta – nemcsak szép, finom is!

Piros mindig jókedvű, vidám. Így, visszagondolva, sosem láttam őt szomorúnak. Maradjon is így sokáig!

Péter egyszer azt mondta róla: „Piroska mindenre talál megoldást. Még egy ilyen ügyes fiatalasszony, se határon innét, de határon túlnan sincsen! Még Magyarországon se!”