Elmúltak az évek felettem,

Már közel 70 éves lettem.

Jó enne még 10 évet élni,

És akkor lenne mit mesélni!

Uram, ma lettem nyolcvan éves,

Túl gyorsan múlnak az évek.

Még oly sokat szeretnék tenni,

Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni!

Pár kis tervem, ami lenne,

Ha tán több időt igényelne.

S egy év nem lenne elegendő,

Add, hogy legyek nyolcvankettő.

Jó lenne még sokat utazni,

Újabb helyeket látogatni.

Halálom perce tán még várhat,

Megérhetném a nyolcvanhármat!

Uram, Te látod a világot,

Gyorsan jönnek a változások.

Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,

Esetleg lehetnék nyolcvannégy!

És ahogy a technika halad,

Sok újat lát, aki élve marad.

Még sok minden ide köthet,

Úgy örülnék a nyolcvanötnek!

Az emberiség sokat tehet,

A világ, csodás hely lehet.

Jó annak, ki itt maradhat,

Nem olyan sok az a nyolcvanhat!

Tudom, Uram, hogy sokat kértem,

Hisz oly szép lehet, fenn az égben!

S én mégis arról tervezgetek,

Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

Elfáradok a hosszú úton,

El is kések majd sokszor, tudom.

Tudasd vélem, ha meggondoltad,

Betöltöm-e nyolcvannyolcat?

Addigra már oly sokat láttam,

Emlékeim regisztráltam.

Mily nagy kár lenne, ha elmennék,

Mielőtt nyolcvankilenc lennék!

Már igazán csak egyet kérek,

Uram, ne vedd szemtelenségnek!

Éveim száma kerek lehet,

Engedd elérnem a kilencvenet!

És hogyha már ezt megengedted,

És ezt a lépést értem megtetted

Nekem már úgyis mindegy

Könnyen lehetnék kilencvenegy.

Minden szemérmet félreteszek

Hogyha még egyet kérdezhetek.

Tudom, hogy ez a kor hajmeresztő,

De hadd legyek kilencvenkettő!

Úgy megszoktam az életet,

És hátha lesz még, ki megszeret!

Ki pótolná elveszett párom,

Ha lehetnék kilencvenhárom!

Addigra már reszket a kezem,

De ha még helyén lesz az eszem,

A magas kortól nem félek,

Megadod a kilencvennégyet?

A korra nincsen szabadalom,

Számításom megtalálhatom,

Ha őrködsz egészségem fölött,

Akkor lehetnék kilencvenöt!

Manapság hallani olyat,

Emberekről készül másolat.

Ezt talán én is megvárhatom,

Segíts át a kilencvenhaton!

Ha még hirtelen meg nem halok,

Kis vagyonkámmal rendben vagyok,

Elég lesz tán még egy évig,

Kihúzhatom a kilencvenhétig!

Te látod, mily kicsiny családunk,

Ezért egy-két unokát még várunk.

Talán láthatnám is azokat,

Ha elérném a kilencvennyolcat!

Sok évet kaptam, nem egyet-kettőt,

Megköszönöm a sok esztendőt!

És mégis kérem, el sem hiszed,

A kilencvenkilencediket!

Még egy év, és akkor valóban,

A népek azt mondják rólam,

Ez aztán szép kort ért meg,

Hisz elérte a száz évet!

Uram, az életet Te adod,

Úgy veszed el, ahogy akarod!

Lehet, túl sokat beszéltem

Ne vedd, komolyan, amit kértem!

Legyen, hát minden, ahogy elrendelted

És dicsértessék a Te szent neved!

(Király Dávid gyűjtése alapján)