Az én Vicém

Az én Vicém

1919- román megszállás és az iskola

2018. január 03. - Beáta Ilona

A gyerekek iskoláztatása 1919-ben szünetelt a román megszállás miatt. Július 6-án a helybéli állami iskolát átveszi a román közigazgatás. A tanárokat felmentették állásukból, mert nem tették le az esküt a Szebeni kormányzó tanszéknek. 
Az egyháztanács katolikus jellegű iskola létesítését határozza el, mely javaslatot felterjeszt a püspökségre. A javaslat szerint a hívek fizetnék a katolikus tanítót és épületről is gondoskodnának. A hajdani plébános megjegyzi, hogy „félő, hogy nem lesznek kitartók ígéretükhöz." 
1939, július 1-én kapta meg az iskola nyilvánossági jogának elismerését, miszerint római katolikus felekezeti, iskolaként működhet magyar nyelvű oktatással.

  

Az első világháború következményei


1919, augusztus 7-én:

„Ma jelzi a román jegyző Borzásról, hogy három napig naponként háromszor harangozni kell, mert a román csapatok leverték a bolseviki uralmat, Pesten vannak s így örvendeni kell. Erdélyt a románok 1918-decemberétől tartják megszállva: már be is rendezkedtek, mindenképpen a kormányzásra.”


„Helyi plébános az itteni urakkal együtt némi alaptalan besúgások miatt letartóztatás alatt van. Folyó év november 17-től. A csendőrség miniszteri rendeletet emleget, és egyéb okot nem ad. Csak engedéllyel lehet menni a szomszédos községben, s még a filiákban is. Különben nem feltűnő, mert más helyt is ilyen állapotok vannak... Nem kérünk, hanem tűrünk és várunk...”

 

Háború és erkölcs


1920-ban Antal János plébános a következő képen fogalmaz:

 „Mikor a jóakarat és megbecsülés helyett csak durvaságot és papi tekintélyem rongálását láttam, minden vonalon teljesen visszavonultam a néptől. Csak a legszükségesebb érintkezést kerestem vele. Irodámnak, a templomnak, és az iskolás növendékeknek szenteltem időmet. Féltem attól, hogy még több csalódás érjen.”

Tovább folytatja: „meggyökeresedett hibáikból nem lehet kigyógyítani.”

 

1931-es tűzvész 


Tűzvész tört ki vice felszeg nevezetű falurészen.

Elbeszélések szerint a falu nagy része a határon dolgozott. Otthon maradt két gyerek okozta a tüzet, melynek következtében az egész Felszeg leégett. Leégett a református templom, a református papi lak a harangláb, és sok ház meggyúlt.

Fellapozva az Aranykönyvet, látható, hogy hamuból és olvadt harangokból való újjáépítés nem volt könnyű. Nem is történt egyik napról a másikra. A közösség összefogott és a hosszú oldalakon át felsorolt adakozók nevei bizonyítják, hogy mennyire összetartók, amikor közös ügyről van szó.

A gyűjtés mellett abban az időben még arra is volt erő, hogy a besszarábiai menekülteknek is gyűjtsenek.
A leégett haranglábat 14 év alatt állították lábra, Gráf József, Mágner József, Hosszú István és Zoltán Balázs lelkészek idejében. A harangokat beolvasztották és újra öntették.
A templomot Debreczeni László tervei alapján restaurálták.

 

A második világháború 


Az általános háborús hangulat vicében is érezhető volt jegyzi meg a hajdani plébános. A tavasz folyamán többször repülők zúgtak el vice fölött, melyet a lakósság rémülettel élt meg. A háború miatt az iskolát is hamarabb fejezték be. A tavasz és a nyár folyamán többeket besoroztak katonának.

Az akkori plébános megjegyzi, hogy „az otthoniak ebből semmit nem okulnak, mert ugyanúgy folyik a tánc és az ital, mintha semmi sem történt volna. 
Székely földről menekülök jelentek meg, voltak közöttük papok is.

Erős József a Bethleni parókiáról is elmenekült. A hajdani plébános azonban így fogalmazott: „talán ha lett volna mit féltenem és menekítenem, én is elmentem volna. De a jó Istennek különös kegyelme megnyugtatott, megerősített, és miután leszámoltam mindennel, megjelölvén a helyet is, hogy haláll esetén hová temessenek, teljesen megnyugodtam.”

Október 10-11-12-én puskalövések, robbanások, géppuska sorozatok ropogása hallatszott, ami 12-én délután elcsendesedett. Október 13-án délután egy óra körül lovas katonák tűntek fel a Borzásály felöli ösvényen Borzásály tetején.

A lakosság megijedt, mert a visszavonuló német katonák a civilek javait elvette.

De később a civil lakosság az utcára vonult és ott fogadta az orosz katonákat. 
A gyalogság a templom kertben és a parókia udvarán pihent meg. Majd Bálványosváraja felé tovább vonult az orosz hadtest. Az elvonuló sereg után katonák jelentek meg a faluba, akik fosztogattak, és erőszakot követtek el a nők ellen. A hajdani plébánost is közre fogta két gépfegyveres.
Az orosz hadsereg elvonulása után a helyi és a szomszéd faluban élő románok fegyverekre tettek szert és a lakósságot fenyegették. Élükre a román papok álltak. Voltak esetek, amikor javakat is eltulajdonítottak.

A lakosság sokat szenvedett ebben az időben. Aki melléjük állt az a pap volt.


Kollektivizálás


A kollektivizálásnak a következménye az volt, hogy a hívek szinte fele elvándorolt.

Déván külön utcarész alakult a Vicéből elvándoroltakból. Sokan mentek Besztercére, Bethlenbe, Désre, Szamosújvárra.

Visszaemlékezve mondják az elszármazottak, mezítláb és sírva mentünk, de mennünk kellet, mert nem volt mit ennünk.

 

1995-2009

1992-ben nagy ünnepléssel felavatják a római katolikus templomkertben II. Rákóczi Ferenc mellszobrát. Azért is került sor erre a nagy ünneplésre és szoborállításra, mert a feljegyzések szerint -Kádár- a nagyfejedelem megfordult Vicében a hajdani nemesi kúriában. 


2000-ben a templom előtti téren leleplezték Szent István királyunk mellszobrát, Dr. Semlyén Zsolt képviselő jelenlétében.


2001-ben az iskola udvarán Vass Albert mellszobrát avatták fel ünnepélyesen. 


2003-ban megnyílott a Szent István gyermekotthon, melynek építését a Magyarok Világszövetsége támogatta.

  

Vicei plébánosok

  1. Kalit Ferenc, Vice I. plébánosa: 1885-1893 
  2. Csiszér Ádám, Vice II. plébánosa (adminisztrátor, apanagyfalúsi plébános): 1893-1900
  3. Kicsid Ernő, Vice III. plébánosa: 1900-1901
  4. Zsigmond Gusztáv, Vice VI. plébánosa: 1901-1905
  5. László János, Vice V. plébánosa: 1905-1917
  6. Antal János, Vice VI. plébánosa: 1917-1925
  7. Csillag László, Vice VII. plébános: 1925-
  8. Csíkszentmártoni Bochkor Ferenc, Vice VIII. plébánosa:
  9. Gánya Béla, Vice IX. plébánosa: 1937
  10. Ráth János, Vice X. plébánosa: 1937
  11. Kosza József, Vice XI. plébánosa: 1937-1938
  12. György Árpád, Vice XII. plébánosa: 1938-1947
  13. Kállay Lajos, Vice XIII. plébánosa: 1947-1949 
  14. Ábrahám Miklós, (kétszer volt elzárva), Vice XIV. plébánosa: 1949-1953
  15. Zsók Ferenc, Vice XV. plébánosa: 1953-1954
  16. Ábrahám Miklós, (kétszer volt elzárva): 1954-1959
  17. Hajdú Gyula Csicsókeresztúr-i plébános helyettesített vicében Ábrahám elzárása idején: 1959 Január- Március
  18. Oláh Áron, Bálványosváralja-i plébános helyettesített vicében Ábrahám elzárása idején, Vice XVI. plébánosa: 1959 április- 1966
  19. P. Bartók Albert, Albert atya. Vice XVII. plébánosa: 1966-1971
  20. P. Stöckl Richárd, Vice XVIII. plébánosa: 1971-1975
  21. Györgydeák Lajos, Vice XIX. plébánosa: 1975-1978
  22. Pápfi János, Vice XX. plébánosa: 1978-1985
  23. Vargha János, Vice XXI. plébánosa: 1985-1987
  24. Tóth József, Vice XXII. plébánosa: 1987-1994
  25. Ambrus Albert, Vice XXIII. plébánosa: 1994
  26. Geréd Péter, besztercei plébános adminisztrálja Vicét. Vice XXIV. plébánosa: 1995 
  27. Lőrinczi Károly, Vice XXV. plébánosa: 1995-

 

A bejegyzés trackback címe:

https://azenvicem.blog.hu/api/trackback/id/tr9713547423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása