A mezőségi dombok lankái között meghúzódó völgy falu és lakói nagyon kedves emlékeket ébresztenek bennem. Vice egyetlen főutcáján végigsétálva – kerülgetve a kátyúkat, melyek rendbehozatalát évek óta minden választás előtt megígéri a primár (polgármester), de hogy, hogy nem, az útjavítás ez idáig még elmaradt – már kora tavasszal fehér foltok vonulnak a zöldellő domboldalon. A csobán, vagyis a juhász békésen legelteti nyáját a terelő kutyái segítségével. Késő őszig mindennapos látvány ez a vicei dombokon.

Hadd meséljek el egy története, melyet Annuska néniktől hallottam (Szőllősi és Bálint) az ide érkező két tanítónőről.

Sok évvel ezelőtt Vicébe jött szolgálatot teljesíteni két fiatal tanítónő. Bethlenben leszálltak a vonatról és jegyet akartak váltani a vicei gyorsra, hogy tovább jöjjenek. Igaz, Vicére nem jár vonat. A pályaudvaron találkoztak egy vicei asszonnyal, aki felajánlotta, hogy segít nekik, jöjjenek vele együtt. Felkéredzkedtek egy szekérre, és a két városi úri tanítónő szekérháton eljutott Bődig. Mert „Vice híres város, csak egy kicsit sáros…” - ahogy a nóta mondja. Akkor éppen akkora esőzés volt, hogy a falu útjai járhatatlanok voltak. Ahogy errefelé mondják „nagy idők jártak”, így hát a szomszéd faluig tudott csak eljönni a szekér, onnan már gyalog kellett, leginkább mezítláb, átkelni a sártengeren, hogy bejussanak a faluba. Na de, a kalandos megérkezés ellenére tanítóságuk legszebb éveit töltötték Vicén, sőt mindketten itt találták meg életük párját. Férjhez mentek, és amikor lejárt a szolgálat, sírva mentek el a faluból.

Hát, Vice ilyen hely. Pici, de nagyon sok szeretett van benne. Hagyományaikat őrző, jó humorral megáldott emberek a viceiek. Kemény munkából élő szorgalmas népek. Szeretettel fogadják, befogadják, segítik az idegeneket. Nehéz elmenni innen. Nemcsak a zöldellő lankák, a vonuló tehén- és juhnyájak, a csend, a nyugalom, az ég végtelen kékje, az éjszaka megszámlálhatatlan csillaga vonzza, marasztalja itt az embert, hanem a közvetlen, vidám, szorgalmas, nagyszájú és annál hatalmasabb szívű, barátságos itt élő emberek.

Napjainkra Vice elöregedő falu lett. Létszámát tekintve kb. 340 fős település, de a ténylegesen itt tartózkodók száma 200 körüli.