Fonó 2016. január 25. Ismét fonó, de már vannak „legények” is. Ahogy Dávid bácsi mondta Teréz néninek, „fáintos öregemberek, lehet választani”. Az igazán jó hangulathoz kellenek a férfiak is, arról nem beszélve, ki fogja megropogtatni tánc közben az asszonyok derekát.
Ezen az estén Piroska volt velünk, és vele együtt a lányok kézimunkáztak. Piroska segítségével sálat kötöttek maguknak.
Megjött Dávid bácsi is, Teréz néni is. Emma néni rögtön kisajátította magának Dávid bácsit, mondván, hogy ő nem kényes. Felszólította, hogy üljön mellé, mert „nekem máma már úgyis volt két pasasom, te leszel a harmadik. Volt a Borzás, volt Mihály Sanyi, te leszel a harmadik.”
Pétert is „elkapták” a szájukkal az asszonyok, mondván, hogy a tanár úr amióta Vicében van, igen büszke. „Hogy megbüszkült, hogy satarodik lefelé, oly, jajaj, nagyon büszke!”
Mindenre van egy nóta.
Teréz néni: Mondjad, hogy: „Büszkeségem nem eladó…”
Róza néni: Ne menj el! – mondja Péternek.
Teréz néni (Szőllősi) együtt jött Dávid bácsival. Hallván Emma nénit - mármint Dávid bácsi ültetési helyét illetően -, közölte „aztán most már nem tagadhatod, hogy nem vagy a párja Dávidnak!” Mire Emma néni: Hát, mit csináltatok ti, Dávid? Dávid, te ilyen vagy? Egyszer egyik, s másszor másik?” – Jó, hát ki tudja a sötétben? Mér, azt nem úgy kell? – kérdez vissza Dávid bácsi. - Ezt a kis fiatalságot ki kell használni! Igazam van?”
E: Ki-ki! Úgy kell azt csinálni!
R: Ki biz ’a, most az idő!
T: Aztán miko lesz a virdzsil, hiába jársz utánam!
Szőllősi Annuska néni rögtön a lényegre tapintott: „Kapok én szeretőt, minden ujjamra kettőt”.
Hát így indul a fonó, ha csak egy „legény” is jelen van. Mindjárt megküzdenek érte a „lányok”. Természetesen Emma néni győzött.
SZA: Mér nem jöttek az ünnepélyre, ott mindegyik látszik. Amiko volt az öregek napja a Kultúrban. És a zenekar, a zenészek napja. Nem jött Sanyiné, te sem gyüttél! – mondja Emma néninek.
Dávid: A Kultúrban. Volt az asztalozás, evés-ivás, volt minden.
R: Voltunk elegen! Nem tudta senki, ki adta a hozzávalót!
SZA: Volt a zenekar is. Műsor volt, s táncoltunk!
D: Tavasszal is lesz valami.
SZA: Jaj, jaj, jaj! Úgy gyünnek a legények, hogy, na! - Megjött a szomszédból Bakó Lajos is.
T: Szedjük össze a legényeket!
Lajos megszólítja Annuska nénit, de Teréznek hívja, mire Annuska néni: - „Nem vagyok Teréz, ne keresztelj, mert kell, adjál egy bárányt!”
Akkor még, meg se hallottam ezt a mondatot. Így később sem emlékeztem rá, amikor én is Teréz nénit többször Annuskának szólítottam. Akkor még nem tudtam, hogy Vicében az a szokás járja, keresztelőre (a keresztszülőnek) bárányt kell adni a megkereszteltnek és az „elkereszteltnek” is.
Megjött Bakó Lajos. Örvendenek az asszonyok, hogy szaporodnak mellettük a férfiak. De Emma néni felteszi Lajosnak a keresztkérdést.
E: Az este mér ültél olyan sokáig fenn?
L: Te, ilyen kérdést nekem ne tegyél fel!
E: Egy ember mit matat olyan sokáig ott, de volt vagy egy óra!
R: Mér, láttad, hogy ég a villany?
L: Hallottad, mit mondott, hogy kérdezte: „matatsz, mit matatsz ott”.
D: Ha világos van, ha sötét, mindig csak gondolja, hogy te ott matatsz!
L: Ej, a pityókáját! Nekem hiányoznak a szomszédok! Dezső, már a héten hazajönnek, Árpi is. Nincs szomszédom!
Na, gyerekek voltatok szánkózni?
E: Mikor jöttetek be a szánkózásból?
Kórusban felelik: este 5-6 órakor.
Megbeszélik az gyerekek, az unokák dolgait, a családi szánkózásokat. Aztán eljutnak oda, hogy ma már ki nincs köztük a régiek közül.
- Amióta itt vagyok, ’79 óta, úgy számolom, közel 150-en haltak meg itt a faluban.
D: Igen? Olyan sokan? Hány éve vagy itt?
L: 36 éve múlt augusztus 5-én, tavaly. Csak nagyjából számítottam ki, lehet, hogy több van, vagy egy kicsinykóval kevesebb, de 150 körül.
E: Én kiszámítottam valamelyik éjjel, a Kandiában voltunk huszan gyerekek. Nálunk volt öt, Demjénéknél volt négy. Akko Vászaiéknál, Purdelainál, Bálint Zsigánál, Istvánéknál, Laci, Margit.
Nevetnek a Purdelain. Ez igazán csúf név. Ha, jól emlékszem a „purdé Lajos”-ból lett ebben a formában rövidítve, és azóta mindenki csak így hívja azt az embert: Purdelai.
E: Péternek, nem hoztak még egy lányt ide? Péter, én úgy hallottam, itt lesz három esküvő. Az egyik a tied, az egyik az enyém, és az egyik a Beáé.
Péter: Hát, melyik az enyém, azt nem tudom.
Ennek, az az előzménye, hogy Emma nénihez a szomszédba, Borzas segíteni járt. Eltréfálkoztunk rajta, hogy legény jár a házhoz. Péter is derék legény, el kéne neki már egy asszony. Különben is Vice arról híres, hogy aki idejön, az vagy férjhez megy, vagy megnősül. Így hát Péternek is, nekem is kijár egy feleség, vagy férj. És persze Emma néni, nehogy egyedül esküdözzön, vagy meggondolja magát, akkor inkább mi is házasodunk. Bejelentkezünk a papnál, hogy hármas esküvőt tartunk, és megígérjük, hogy még a jegyesoktatáson is részt veszünk. Úgy hírlik, azt mostanában nem nagyon szeretik a fiatalok. Bizonyára mindent tudnak már.
Dávid bácsi felajánlja, ha nincs násznagy, akkor ő vőfély lesz. Lajos is vállalja, mert „én pályáztam egy dologra, de nézd, itt lemaradtam.”
Emma néni viszi a szót s eljutott megint a tojáslopásig.
E: Emlékszel, miko loptuk el a tojást? Egyszer te vitted, egyszer Erzsi, és egyszer én. Vittük el az üzletbe. Ílesztőt vettünk rajta. Mér nem tudtunk megenni cukorkát?
R: Nem értem, itt a lopásról mért van szó! Nem szabad! Lopni nem szabad!
D: Hát, megmondta a pap is, gyermeki élmény.
L: Gyermeki élmény. Én is loptam tojást nagyanyámtól, futottam le a trafikba. Kaptam ilyen hosszú, kerek cukorkát, bécsomagolva. Nagyanyám mindig: „Te tróger, a tojásból megint hiányzik!” -„Nem tudom, anyó, nem tudom!”
SZA: Mint nálunk egyszer, miko szembe volt velünk a szövetkezet, Deme Antal volt az, azt mondja Marci. „Ne, Annus, itt van egy lei. Menj, vegyél szivart meg cukort, és a többit hozd vissza!” Há én nem kapcsoltam. Megyek le, s mikor leérek, akkor nézem, hát hogy vegyek 1 leiből szivart is, cukorkát is. Csúfságolt.
Hát erős jók voltak ezek a ’43-’44-esek. Te előbb jártál, Soós Márton és Soós Róza is.
E: Én elmentem egy hétig az iskolába, s hazaküdtek. Édesanyám megint megfogott és megint elvitt. Akko aztán azt mondták, hogy maradjak. Ott maradtam, igen, biz ’a. Tudni tudtam.
R: Jól tették, mert látták, kell, hogy érjen egy kicsit az eszed! – Róza néni ritkán szólal meg, de akkor mindig valami velőset mond!
D: Én mindig mondom, annyian voltunk akkor egy osztályban, mint most az egész iskola. Nem tudom, melyik magyarázta, hogy nem akart menni iskolába. S hogy nem akart, az apja tette bé a zsákba, s úgy vitte az iskolába. Akkor elsőosztályos volt. S vitte a zsákba, s ott kiürítette, s megbeszélte a tanító nénivel, hogy maradjon ott. Aszongya: - „Tanító néni, nézze már, elhoztam, itt kell, hogy maradjon!”
Schmidt Margit, kellett adjanak neki cukorkát, bolondítsák, csak úgy kart ott maradni.
Elmesélik az asszonyok, hogy amikor ők voltak elsősök, 38 fős osztálylétszám is volt. De, a hetedikbe már csak heten maradtak. Emma néni mikor elérte a 7. osztályos kort, és „kötötték be a hajam” már nem nagyon akart járni iskolába.
E: A Salakkal, a hetet kijártam. Minket tanított az a vín mámi, Emmuska. Valami rosszat csináltam, s a Lajostól kaptam tenyerest. Mondtam: „Tudja meg, én megyek szógálni!”
SZA: Akko a Lajos tanító leszerelt, idejött s itt volt végig. Szabó Lajos. Az engemet is tanított s az egész gyermekemet. Összekerült Sárival, innét ment nyugdíjba. Sugó András is tanított minket.
D: András? Hogy tanított?
SZA: Valakit helyettesített.
D: Nem taníthatott. Ő egy évvel kisebb, mint mi. Volt egy tanító néni, Emmus. Az nagyon jó tanító néni volt. Olyan öreg volt már, alig tudott járni, de jött munkába. Tanított egy verset, s azt mondta: „Ne állj olyan görbén! Húzd ki magad!” – így állott ő görbén, s mondat: „Húzd ki magad!”
Emma néni meséli, hogy egyszer jött le a faluba hajnalok hajnalán, meglátott egy árnyékot és elkezdett futni. Nem tudta, ki az. Mire leért a buszmegállóba, rájött, hogy a saját árnyékát látta, attól ijedt meg és futott.
D: Azt mondják, „megijed a saját árnyékától.”
L: Most is félsz az árnyékodtul?
E: Nem, semmitől se!
L: Azért fekszel le olyan korán? Ez csak egy kérdés. Nem kell rá válaszolnod!
E: Nem alszok én, Lajos! Én megmondom, hol állol te, máma hánykor alszol el! Én megnézem, és megmondom, Lajos eddig az óráig matattál! Így mondom!
Piroska: Leskelődik! – és nevet.
L: Ma este másképp lesz!
E: Vajon?
L: Leoltom a villanyt, s ülök a sötétbe - évődnek a szembe szomszédok egymással.
E: Hátul a szobádba meggyútod, azt is látom! Én mindent látok!
D: Nézzed, hogy nem jön-e, esetleg?
L: Most, kell bekapcsolódjak a vonalba. Figyel valaki. Azt a pityókádat!
D: Vannak olyan megfigyelők, de nem kell!
SZA: Menjél, leskelődjél be te is náluk!
L: Nem megyek, mert a kutya el van engedve!
Hát ilyen vígan évődik a fonós „fiatalság”, amikor összegyűlik. Ablakon bezörgetésről, telefonról, hordozható telefonról, ki kinek adja le a számát, és így tovább.
L: A számodat, ha te nekem nem adod le, akko utánam ne leskelődj! – mondja Emma néninek. – Ha, már ennyinek leadod a számod, akkor hagy békit, ember!
Dávid bácsi kontrázik.
D: Dodi is mondta, a fiam: -„Édesapám, hozok egy olyan okostelefont magának.” - Hát mondtam: - „Egy buta embernek, mit csináljon!”
Mondják, hogy nagyon meleg van benn. A meleggel vigyázni kell, tréfálkoznak. Dávid bácsi bölcselkedik: „Legalább elmondhatjuk, hogy melegen fogadtak.”
Annuska néni megdicsér, hogy milyen ügyes voltam, hogy fogtam nekik két legényt, mert akkor még nem tudja, hogy hárman lesznek.
L: Jön az öreg is!
SZA: Melyik?
L: A nótás kedvű öreg barátom. A Salak Zolti.
Zolti bácsiról tudni kell, hogy 80 év fölött van, és falu túlvégén lakik. Onnan jön le télvíz idején. De, minden nótát ismer, és nagyon szeret mulatni. Ugyanígy Teréz néni, aki kinn lakik a határban, a vicei dombok tetején, és hóban-fagyban jön le ő is a fonóba.
Sütő János bácsi nem jön, mert tél van, sötét van, és messze vagyunk. János bácsi is 88 éves, megértjük.
D: Bea, én voltam még egyszer sem olyan fonóban, ahol az asszonyok csak karba tett kézzel ülnek!
E: Jaj, Dávid! Mi nem azért jöttünk! Állj meg! Mondjam meg Bea asszonynak, Dávidnak, mi a baja van. Régebb a lányok leejtették az orsót, ha akarták, hogy csókolja meg a legény, és most az a baja Dávidnak, hogy most nem tud csókolózni, az a baja. Ez nagy dolog itt nálunk.
D: Nézem, hogy mikor ejted le az orsót, hogy adjam fel?
E: Azért gyűttél ide? Tudom, hogy mi bajod van!
SZA: Hát, mind a kettő csak hozzád odafolyamodik, amikor mink itt vagyunk még hárman! Ott van kettő, s mind elvinné ezt az egyet is! – Annuska néni se hagyja a többi asszony becsületét!
E: De Salakot csak nem adom nektek, ha idejön!
SZA: Hányszor láttad, miko állott ott a Kultúrajtóban!
- Dávid bácsi, válasszon, kinek az orsóját akarja?
E: Dávidét! Ha leejtem, az orsóm csak nem jön ide Lajos? – Emma néni választ, Dávid bácsi nem menekülhet.
SZA: Emlékszel, amikor Zsuzsa tanult fonni? Itt ült az ölemben. – mondja Lajosnak a lányáról.
- Mondjak egy esetet, miko Piroskának nagypapájánál, a nagymamánál ott volt fonó. A Töviskertbe. A töviskerti lányok odajártak, a volt feleségem is, Marika, oda járt. Oda járt az édesanyám testvére, Rózsa néni, akko Mária néni is. És Gábris kísérte Máriát, udvarolt nekije. S amikor széjjed el a fonó, a lányok szedik szét a guzsalyokat. S Pali báty, mi jut eszébe, fölöltözött a Mária ruháiba, kabátjába is, ami volt, s jött ki, mint a lányok, mintha ő lenne a Mária. S kinn a fiúk megölelték, mind a lányt, akivel voltak, s őt megölelte Gábris, mert mind a Mária ruháiban voltak. Megöleli, s lefelé akarja megpuszilni, s megszúrta a bajsza, akko veszi észre. Semmi sötét volt, megszúrta a bajsza. Akko elkezdtünk kacagni.
P: Bapó tudott ilyeneket csinálni.
R: Pali báty megcsináta a dógot a pajtajába is.
P: Igen, mert mondta Pali báty a lányoknak, hogy ti most benn alusztok a házba, mink künn az udvaron. Mert tudta, hogy jönnek a fiúk este a házhoz. S mikor jöttek a fiúk közbe, nagy meglepetésre nem a lányokat kapták a pajtaján, hanem bapót és mámit. Aztán volt ott is szökís. A fiúk úgy szöktek, hogy csak na!
SZA: Marcival volt s Sós Pistával. Baskó Marci. Na, aztán fiatal élet!
Kibeszélik a Repülj Pávát! Kósteleket, mert Péter onnan származik. A Pávában a fellépőket, mert a szomszéd faluból búzaiaik is voltak. Takács Anna, Piroska, a kománéja, volt egy laki, budatelki asszony. A vastag selyem köntös, a keszkenők, fejkendők, hogy az a mezőségi, búzai viselet. Emma néni hitetlenkedik. Annuska néni szerint „az a viselet, hányszor megjárta Magyarországot!”
Emma néni véletlenül leejti az orsóját, Dávid bácsi időben észreveszi és elkapja. Lett nagy kacagás!
E: Na, most mi lesz, ni! Láttad, hogy elejtettem? Dávid, add vissza a karikát!
L: Na, most beszélj, prédikátor!
D: Én az orsót elkaptam, a karikádnál nem jártam! – csibészkedik Dávid bácsi.
SZA: Váltsd ki a karikát is!
L: Látod, én ilyen lyukon foglak nézni, ma éjszaka az ágyikómból!
E: Na, azt a karikát megbánod!
SZA: Az más orsóba nem talál, csak az övibe!
Itt a fonóban sok mindent lehet tanulni. A gyerekek csak úgy fülelnek, hogy milyen karika, milyen luk, mi hova talál, vagy nem talál. Rejtélyes dolgok ezek. Nagyon jól szórakoznak.
L: Karika, ki kell bogozzuk a dógot! Váltsd ki!!!
E: Majd, ha megyünk haza, kiváltom!
SZA: Az nem érvényes, itt kell kiváltani!
E: Idehallgass, Dávid! Itt te vagy a hibás! Te vagy mellettem, azért ültél mellém, s hagyod, hogy ő nekem udvaroljon? – Emma nénin nem lehet kifogni, nem hagyja magát!
- Nem járok verekedni egy karikáért! Menj, szépen váltni ki, ha tudod! – Dávid bácsi igen csak hamar lemondott „szíve választottjáról!” Hiába kapta el azt az orsót? Meglátjuk mi lesz!
SZA: Karikát még lehet egy darab lécbül csinálni, de orsót ki fog? Géza meghalt.
E: Én két karikát hozok, még van otthon. Na, Bea, most mi lesz a karikával?
- Karikával nem tudom, de valamit énekelni is kellene!
L: Halljátok, ez a listán van? „Ezt az Emmát én is, más is szeretem, nem kell az én bús szívemnek…”
E: Szeret a Salak is! – Zolti bácsi nagyon kapós, ő se menekül Emma néni „karmai” közül.
D: „Pici mise, nagy mise, és a végén semmi se!” – Dávid bácsi tud valamit!
T: Na, énekeljetek: Zúg az erdő, cseng a mező…
”Zúg az erdő, cseng a mező, vajon mi van benne?
S a vicei bús reguták masíroznak benne,
Éppen tegnap jött újságba, katonának el kell menni,
Utoljára jövök hozzád, babám, búcsút venni.
S ki ömlött a Nyárád vize homokos partjára,
Hej, de körös-körül beültetve szomorúfűzfával.
S szomorúfűzfának ága reá hajlik a síromra,
S télen-nyáron bánatában ki van virágozva”
D: Aztat énekeljétek el, hogy „Este van már, késő este…”
Lajos kezdi és éneklik, közben Teréz néni rikoltozik:
- A vicei legények, málészájúk szegények! -
Egy vidám rópogósat!
- Kék a kökény, recece…
Kék a kökény, recece, ha meg érik fekete,
Én utánam barna kislány ne gyere!
S én is annak a babája vagyok,
aki nékem páros csókot adott,
Kék a kökény recee, ha megérik fekete,
én utánam barna legény ne gyere.
Kék a kökény ihajja, ha meg érik csuhajja,
Mert én utánam ne törjön a nyavalya.
Én is annak a babája vagyok,
Aki nékem minden este páros csókot adott.
Kék a kökény, recee, ha megérik fekete,
Én utánam barna leány ne gyere.
S hétfőn reggel nyolc óra, jön a fizika óra,
Beírják, a hiányzót a naplóba.
S áll a diák, kréta a kezébe, (Most jönnek a felelők)
Barna kislány, szőke kislány forog az eszébe. (Mondja el, majd mielőbb,)
Menjen helyre, kedvesem, s tanulja meg rendesen! (Írja fel a képletet a táblára!)
Fizikából megbuktatom négyesre!
- Repeszt, ha bémelegedett! – mondja Lajos, mert Teréz néni vagy énekel, vagy rikoltozik.
T: Áll a hajó, a tenger közepébe
Áll a hajó, a tenger közepébe,
Megázott a csipkebokor tövébe.
Csipkebokrot ki kell vágni,
A mi hajónkkal meg kell állni.
Hogy tudjon az én galambom kiszállni.
Hogy tudjon a kisangyalom kiszállni.
D: Indulóra, indulóra fütyül a masina
Indulóra, indulóra fütyül a masina,
S magyar fiúk masíroznak rajta.
/:S masíroznak messze idegyeny országba.
Oroszország hegyes-völgyes széles határába.:/
A gőzősnek a kereke, ha megindul, meg sem akar állni,
S Kolozsváron ki akarok szállni.
S kibic legény, állj meg, állj meg a gőzőssel,
Hadd még egyszer beszéljek a régi szeretőmmel.”
Teréz néni rikoltozik:
Kicsi leány nagy a kötél,
Férjhez adni …
Mentem volna. De nem kértek,
Engem itthon felejtettek! Ijjujujuju!
T: Volt egy öregasszony, s nem akart szegény meghalni. És mit csinál, mit nem. Volt neki egy kicsi unokája. S béfeküdt a kicsi unokájának a helyibe, a kicsi ágyába. Mert gondolta, hátha őtet nem viszi el a halál. Na, béfeküdt oda, elvette a cuclis üveget, szopta a cuclis üveget. Megy a halál oda hozzájuk. Aszongya: „Pápájá, pápája, szogáji, mert mindjárt megyünk! Bú!” Hát csak elvitték az öregasszonyt. Bú.
E: Mink hány esztendősek vagyunk Dávid?
D: Eddig mind kérdezték, mondtam 17, most mondom 27. Fordítva mondtam.
E: Én Rózsának mondtam 74. Akko én magamat vídem!
D: Úgy csinálsz, mint akinek rendelte a barátja a virágot születésnapjára. 35 éves volt, 35 szegfűt rendelt nekije a virágüzletbe. Második évben megyen megint, na, aszongya, csinálja a virágot. – „Hányat? Harmincötet, mint a tavaly.” – Nem akart a harmincöttől arrébb menni.
E: Én hetvennégyet mondtam, azért kérdeztem, te mennyi vagy, mert én is annyi vagyok.
T: Mi van, Dávid, nem adtad vissza az orsót?
D: Ha, szorgalmas asszony lenne, menne a karikája után! – Na, ezt megkapta Emma néni.
L: Na, ki mond nekem egy abszolút lehetetlenséget, abszolút lehetetlen!
E: Én mondok neked. Kör alakú szoba közepébe szarni.
L: Még mondjál egyet. Tenger fenekére bugyigót húzni. Lehet?
A gyerekek majd leesenek a székről, úgy kacagnak. Mindkét megoldás lázba hozta őket.
E: Dávid, miko Balázs - nyugodjék! -, járt vallásórára, azt mondja az Ábrahám pap: - „Mindenki mondjon találós kérdést!” - Aszongya a testvírem: - „Fekete kisasszony áll a szobában, vékonyt vastagat dugnak a lyukába. Ez mi az, plébános úr?”
D: Kemence. És tudta a plébános úr?
E: Igen.
- Fa fazék, hús fedő, edd meg, ami benne fő. Mi az? Na, erre felelj, Emma!
T: Én már tudom.
- Azt nem erőst eszed meg!
L: Na, mi az? A kerti WC, és ami benne van.
E: Na, én mondok még egyet.
D: Csak ne kemencéset, ne csúnyát! – Dávid bácsi próbál úri fiú lenni, de Emma néni mellett igen nehéz!
E: Móricka, vagyis az osztályba befingott. Azt mondta a tanárnő: - „ Menjen ki!” - Jön egy másik ember s kérdezi: Miért vagy kinn, Móricka? - „Az a hülye kiküdött? – Mér küdött? – Amér kijött a kislevegő s ő benn maradt a büdösségbe!”
SZA: Beszéljünk szépen a gyerekeknek!. Régebben a fonóban kártyáztak, vagy énekeltek.
T: Tiszta búzát öntöttem a garatba
„Tiszta búzát öntöttem a garatba
Most vagyok a babámmal haragba.
/:Addig leszek a babámmal haragba,
Míg a búza lepereg a garatba.:/
S addig megyek, míg a szemmel látok,
S míg a sűrű erdőbe eltalálok.
/:Sűrű erdő közepében a sírom,
Édesanyám arra, kérem, ne sírjon!:/”
SZA:
Tiszta búzát válogattam magamba,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.
/:Azt is tudom, mért van az ő haragja,
Édesanyja gazdagabbat akarna.:/
T: Édesanyám, nem bírok elaludni
„Édesanyám, nem bírok elaludni,
A kapuban legényt hallom beszélni,
/:Édesanyám, ereszen ki hozzája
Fáj a szívem majd meghalok utána:/
Édes lányom, ráérsz te még kimenni,
Ráérsz te még a legénnyel beszélni.
/:Tudom, anyám, jól tudom, hogy ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.:/
Zöld erdőben terem a mérges kígyó,
Szép leányból lesz a legénycsábító
/:S ugye, anyám, milyen boldog, ki csúnya,
Szegény legény szívét nem szomorítja.:/”
E: Mit kérdeztél, Dávid? Zoltinak nem föld kellett, csak a lány!
D: Pléh Daninál kérték meg lányt, ment a legény és azt mondta: - „István báty, tudja mér jöttem! – Hát te már nagy vagy, megmondod, mér jöttél. - Adja nekem a szőlő alatt a földet, s akkor elveszem Annát, a lányát!” – A földet kért. Régebb jártak a jó földek után.
Emma néni újra felidézi a szöktetését, a papot, az esküvőjét. Na, Teréz néni nem rejti véka alá a véleményét.
T: Én a papnak lettem vóna, ki is űztelek vóna tégedet, Margitot és Ilonkát a faluból! Ne égett volna, úgy a nem tudom mitek! Vártátok volna meg, amíg eljön a napotok s az órátok!
E: Pont Margitnál van a slájerom (fátyol). Mért neked volt esküvőd?
T: Nekem nem volt esküvőm! Én elmentem reggel a templomba, s megesküdtem reggel a templomba normálisan!
E: Én is megesküdtem.
T: Ej, de te kiberregted magadat! Meg mertél esküdni! Hát! Aztán mehettél! Mászkáltátok ahun van a…
SZA: Zoltinak olyan bokrétja volt, hogy húzta le a kalapját. Zoltinak s Kálbász Mártonnak volt akkora bokrétája.
T: Azért részegedtél meg Zoltinak, mert lengett a szűzlányhaj! Nem mondok semmit… a másik szűzlányhaj, megértétek a pínzeteket, te is!
E: Nem mentem én, amikor a pap hirdetett, hogy mentem volna, amikor megmondta: - „Ha valaki valamit ellen tud, szóljon!”
T: Ej, hogy nem írtam én a püsköknek, hogy van itt négy jómadár, akik Borzáshájnál a bokrok alatt hagyták el a leányságukat! Igen! Bíz’a, úgy lett volna!
L: Na, erre jár egy nóta! Kell egy kis szünet! – Lajos, a fogadatlan békebíró! De, igaza van!
T: Zöld az árpa, zöld a búza, kukoricaszár
„Zöld az árpa, zöld a búza, kukoricaszár,
Jaj, de büszke, jaj, de csalfa a mostani lány.
/:Kőrös-körül szalagos a köténye,
Rá se néz az akármilyen legényre.:/
Kimosom a zsebkendőmet tiszta fehérre.
Nem is adom akármilyen legény kezébe.
/:Annak adom, kit igazán szeretek,
Akivel az esküvőmön lehetek.:/”
Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring
„Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring, földre hajlik az ága.
Gyere kisangyalom, gyere kisangyalom, üljél az árnyékába.
/:Nem ülök, nem ülök, a rozmaring árnyékába, galambom,
Összetörik ruhám, fehér alsó szoknyám, megver az édesanyám.:/
Az a barna legény, az a barna legény azt kérte egyszer,
Legyek az ő drága, legyek az ő drága kedves felesége.
S akármilyen legény, felesége nem leszek, galambom
Kinek mindig rendes a keze munkája, ahhoz hozzá menyek.
S akármilyen legény, szeretője nem leszek, galambom,
Kinek mindig rendes a keze munkája, ahhoz hozzá menyek.”
Hej, kicsi madár, mért csicsergel az ágon
„Hej, kicsi madár, mért csicsergel az ágon,
S nem csak te vagy árva a nagyvilágon.
/:Nékem sem volt sem szeretőm, sem hazám,
Mégis a Jóisten gondot viselt reám.:/
Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanyám nevelt fel engem.
Nem is édes, se nem egész mostoha,
Hej, azt szerettem, akit nem kellett volna.
Nem is édes, se nem egész mostoha,
Hej, mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.
S hej, spirituszból csinálják a pálinkát.
Azé nem lát rajtam senki jó ruhát.
/:Bár csinálnák édes tejből, ecetből,
S hej, kutya zsidó, ne éljél a zsebemből.:/”
Barna legény a te feketeszemed
„Barna legény a te feketeszemed
S megöl engemet a te gyönyörűséged.
/:Sok szép szavaid, fel vannak nálam írva,
Barna legény érted tesznek a sírba.:/
S barna legény, ha te tudnád, amit én.
Milyen igazságos hű szerető vagyok én.
/:S olyan igazságos, mint az fényes napsugár,
Amely körös-körül az ég alatt jár.:/
Barna legény, a te feketeszemed
S megöl engemet a te gyönyörűséged.
/:Sok szép szavaid, fel vannak nálam írva,
Barna legény, érted tesznek a sírba.:/”
E: Kispej lovam hajlik ki a nyeregből,
Csókot kér a régi szeretőjétől.
/:Adj egy csókot, kisangyalom, az útra,
Isten tudja látlak-e még, vagy soha.:/”
D: A temetőről jut eszembe. Volt három jó barát, az egyik meghalt. S a másik kettő mentek, jártak oda, látogassák meg a sírt. Vittek virágot, s beszélgetnek. S meglássák, annak a sírján, aki meghalt, oda ganét egy tehén. Mint itt is, hogy járnak a lovak, tehenek. A tehén odapiszkolt. Kérdi az egyik: - „Te, ha én meghalok, s úgy lesz a síromon, egy olyan tehéngané, te mit fogsz mondani. – Hát, kedves barátom, hogy megváltoztál. És te mit fogsz mondani, ha például én halok meg, s úgy lesz a síromon? – Megmondom, kedves barátom nem változtál semmit!”
Beszélgetnek a temetőről, sírokról, a mennyország közelségéről. Tv-műsorokról, ki mit néz, milyen műsorokat. Elhangzik az Éjjel-nappal Budapest, és íme:
T: Budapesten a nagysága maga mosogat
„Budapesten a nagysága maga mosogat,
A cselédje elveri a nagyságos urat.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.:/
Pesten jártam iskolába, jól nevelt apám,
Azt gondolta lesz belőlem hajós kapitány.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.:/
S lett belőlem utcaseprő, …
Piactéren lehettem én legénycsábító.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.:/
Kerekes volt az én apám, fia vagyok én
Ő hordja a kerekeket, a lányokat én.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólya madár.:/
Elfogyott a mákostészta, üres lett a tál,
Én utánam barna legény hiába is jársz.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.:/
Nyolcvan éves öregapám most házasodik,
Összeveri a bokáját, úgy ugrándozik.
/:Gólya, gólya, sárgalábú gólyamadár.:/”
Bekapcsolódnak a lányok is az éneklésbe. Eddig is énekelték a nénikkel, amelyiket ismerték, de most ők választanak és énekelnek. Anna kedvencét, egy eredeti csángó népdalt énekel el, amit Andreától, a csángó barátnőjétől tanult az iskolában.
Erdő, erdő, kerek erdő, madár lakik tizenkettő
„Erdő, erdő, kerek erdő, madár lakik tizenkettő,
Kék a lába, zöld a szárnya, piros a babám orcája.
Olyan piros, mint a vér, tőlem gyakran csókot kér.
De én bizony nem adok, inkább jól meg átkozom.
Kilenc fia néma legyen, a tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen, ország-világ híre legyen.
Kinek nincsen szeretője, menjen ki a zöld erdőbe,
S írja fel egy falevélre, mért nincs neki szeretője.
Kinek nem jó itt lenn lakni, menjen Mennyországba lakni,
S építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére, ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat.”
Nagyon szépen énekelték el a lányok, már aki ismerte, Iza és Ibolya is. Anna nagyon szégyenlős, pedig szép hangja van, sok szép dalt ismer, és nem különben szép leány is.
SZA: Hogyha tudnám, ki lesz az anyósom
Hogyha tudnám, ki lesz az anyósom,
Elvezetném a pokolba vasúton.
Vennék néki 6 pengőre még követ,
Hogy ne tudjon szidni többet engemet.
Az én anyósomnak olyan nagy a feje,
Kolozsváron futballoznak vele.
Rádióra szerelő, szerelő gyere be,
Szereljük a rádiót ide be.
Bíró uram, de kicsípte magát,
Grenadinból csináltatott gatyát.
Rádióra szerelő, szerelő gyere be,
Szereljük a rádiót ide be.
Van két lovam, mind a kettő deres,
Mind a kettő a lányokra keres.
Rádióra szerelő, szerelő gyere be,
Szereljük a rádiót ide be.
Van két lovam, mind a kettő sárga,
Mind a kettő beesett a sárba.
Rádióra szerelő, szerelő gyere be,
Szereljük a rádiót ide be.
D: Ti, asszonyok milyen, sárba szerettek járni?
- A vásárba! – Piros nagyon tudja, mindjárt rávágta.
SZJA: „Beírták a nevemet a nagykönyvbe, három évig ki se húzzák belőle…”
D: Székelyföldön, hogy híjják a talicskát? – próbálkozik Dávid bácsi.
E: Nem híjják, hanem tolják!
Mindenféle vicceket meséltek az asszonyok is. Persze előfordult olyan is, hogy Szent Péter a csalfákat félre állította, és az egy szem tisztességesre rádörrent, hogy: -„Hülyék a pokolba!” Teréz néni rögtön lereagálta: „A tisztességest megbüntette, akko sincs igazság ott se. Na, nem baj, ezután indulunk, amerre a szemünk lát!” Emma néni szerint lehet menni a borzásháji bokrokba.
D: Szent Péterhez, mikor Jézus a földön járt, mind mentek az emberek panaszolni, hogy csalja meg a felesége. Péter mondta, hogy megmondtam én Jézusnak, s ő csinálja, kitisztázza dolgokat. – „Na, másnap mikor jövök ide – mondja Jézus –, hozzál ide 100 embert, s 100 asszonyt.” - Úgy is volt. Az apostolok oda hoztak 100 embert, s 100 asszonyt, s Jézus közbül áll. Aszongya az embereknek: – „Na, idefigyeljetek, amelyikőtök vétkezett, vaj, egyszer a felesége ellen, az két lépést előre!” - A száz emberből 55 előre lépett két lépést. S azt mondja Jézus: - „Nincs mit tagadni, dugni, mert én úgyis tudom. Ő tudja, ő Isten.” - S most az asszonyok. Szólt az asszonyoknak: - „Aki egyszer is megcsalta férjét az életbe, két lépést lépjen előre!” Százból kilencvenkilenc előre lépett. Aszongya Jézus az apostolnak: - „Menj, lökd csak meg azt, nem halotta, mert süket!”
Már ne haragudjon senki, ez 2000 évvel ezelőtt volt. Most nem történik ilyesmi. Nem ez a divat. – mondja, majdnem naivan Dávid bácsi.
Péter: Két ember beszélget maga közt a haláluk utáni állapotról. – „Tudd meg, hogy én bejutok a mennyországba, annak ellenére, hogy bűnös vagyok. – De hogy, mennyi bűnt csináltál, hogy végzed?- Aszongya: - „Megnézem, amikor Szent Péter úgy hagyja az ajtót, és akkor én fogok sétálni ki-be. Ki-be. És akkor Szent Péter megkérdezi: Te, fiú, ki vagy be? - S akkor én mondom: BE!”
SZA: Aszonták: -„Ott is a kapuban van a jó anyósok széke. De még nem ült reá senki. Mind ott van a szék!”
Annáék szeretnének még egy éneket énekelni! Na, halljuk!
Ludasim, pajtásim… (az éneknél minden sort meg kell ismételni)
„Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Tizenketten voltak, s mind fehérek voltak.
Csak kettő volt barna, harmadik az anyja.
Kettő ludam, kerülj, kertem alján kerülj!
Csak ott és úgy kerülj, búval el ne merülj!
Mert ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz.
Jöjjön haza, ludam, vesszen oda uram!
Ő se vesszen szegény, mert jó pipás legény!”
Ezt a csángó éneket is, bennlakásban élő iskolatársuktól, Denisszától tanulták.
T: A vicei csárdában, a vicei csárdában ecet ég a lámpában, ecet ég a lámpában.
„A vicei csárdában, a vicei csárdában
Ecet ég a lámában, ecet ég a lámpában.
Jaj, de homályosan ég, jaj, de homályosan ég.
Kilenc betyár a vendég, kilenc betyár a vendég.
A tizedik berúgott, a tizedik berúgott,
Hazamenni nem tudott, hazamenni nem tudott.
Kocsmárosné, kedvesem, kocsmárosné, kedvesem
Van-e bora édesen, van-e bora édesen?
Van egy kicsi, de nem jó, van egy kicsi, de nem jó.
Nem betyároknak való, nem betyároknak való.
Nem vagyunk mi betyárok, nem vagyunk mi betyárok,
Csak pusztai zsiványok, csak pusztai zsiványok.
Nem bántjuk mi a szegényt, nem bántjuk mi a szegényt,
Csak a nagygazda legényt, csak a nagygazda legényt.
Azt sem bántjuk mi egyébért, azt sem bántjuk mi egyébért,
Csak a büszkeségéért, csak a büszkeségéért.
Édesanyám, kedvesem, Édesanyám, kedvesem,
Van-e ingem, szennyesem, van-e ingem, szennyesem?
Ha nincs ingem, szennyesem, ha nincs ingem, szennyesem,
Majd lesz este véresen, majd lesz este véresen.
Nem a Tisza, mi épül, nem a Tisza, mi épül,
Kilenc betyár véréből, kilenc betyár véréből.”
SZA: ”Kerek ez a zsemle…”
D: „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el…”
SZA: „Elmegyünk, elmegyünk, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el…”
T: Dávid, mi lesz a karikával?
D: Ki kell váltni, egy csókkal.
SZA: „Péntek este nem jó citerázni…”
Jó éjszakát, köszönjük, hogy befogadtak!
A „fáintos legény” megérkezett
Mi lesz az orsóval? Emma néni kiváltja-e Dávid bácsinál?
Salak Zolti bácsi nagy kedvenc az asszonyok körében
Emma néni begyűjtötte a legényeket, Dávid bácsit és Bakó Lajost is. Róza néni ábrándozik.
