Nincs szebb lány a magyar lánynál

Vékony karcsú derekánál.

 

Az én uram csak a vizet issza

Nem sírom a lányságom vissza.

 

Férjem-uram, itthon légy!

Itthon nem csíp meg a légy.

 

Nékem olyan ember kell,

Ki más nő után nem jár el!

Nagyon sok pénz keressen,

És csak engem szeressen!

Férjem-uram, ne jöjjön a konyhába,

Várja meg az ebédet a szobába!

 

 

 

 

I., Beszterce 1983. február 20-án

Ha majd az életben

lapozod e könyvet

Jusson majd eszedbe

 ki írta a verset.

 

Szeretettel írta,

és gondolt reátok,

El ne felejtsétek,

egy régi barátod.

 

Ha majd az életbe

Viharos lesz az élted

Imádkozz Istenhez

Ő megsegít téged.

 

Szeretettel iskolatársad

s további barátod

László

 

 

 

1., Kicsi falum

Kicsi falum templomtornya

Jaj de messze ellátszik

Itt születtem, ide vágyik

Az én szívem halálig.

 

Itt ringatták a bölcsőmet

Hullattak reá könnyeket

Köszönetet kinek mondjak

Ki érdemli ezeket.

 

Hej az időnek vihara

Ugye elsodort engemet

Elvitt messze idegenbe

Nem látom a szülő földemet.

De azért a gondolatok

Mindig visszarepülnek,

Oda vissza a szülőföldre

Hol bölcsőmre sűrű könnyek peregtek.

 

Itt neveltél édesanyám,

Éjjet napallá téve

Ezer hála és köszönet

Édesanyám érte.

 

Mert amikor az életben

vihar tépi a szívemet

Eszembe jut mire intet

Édesanyám engemet.

 

Kicsi voltam nem tudtam én

Hogy az élet durva

Keserűség és búbánat

A szívet megszúrja.

 

Sokszor csengett intő szava

Érzékeny fülembe

Vigyázz gyermek te magadra

Ha kimész az életbe.

 

Légy bátor és erős

Ne félj a világtól

E szavak hangzottak

Az anyám ajkáról.

 

De rég voltak ezek

E szép intő szavak

Édesanyám sírján

Már virágok nyílnak.

 

Milyen boldog volt ő

Mikor minket látott

Ezért sírhalmára

Ültetek virágot.

 

Úgy sokszor az életben

Amikor a szívem ég

Szülőfalum templomtornya

Vajon meglátlak-e még.

 

Ha majd a sors hazaviszen

Drága szülő földre

Ott ahol a bölcsőm ringott

Annak idejébe

 

 

Ott ahol az édesanyám

Hullatta a könnyeit

Szülőföldem falujába

Egy nádfedeles házba.

 

Kimegyek a temetőbe

csöndes alkonyatkor

Megcsókolom a fejfádat

Nem egyszer, de százszor.

 

Megköszönöm jóságát,

Amit értem tettél

Rózsát teszek sírhalmodra

Anyám, mert szerettél.

 

 

Sok sok virág,sok sok rózsa

Összekötve egy csokorba

Reá teszi hű gyermeked

Édesanyám sírhalmodra.

 

Beszterce 1980. december 7-én Vasárnap este, László

 

 

 

2., Szüretkor

Megérett a szőllő

Illatos a szagja

Huzzák a cigányok

Fönn a hegyoldalba.

 

Elkészül a falu apraja

És nagyja

Nagy ünnep van máma

Ebben a faluban

 

Megérett a szőllő

Le kell aztat szedni

Nos hát rajta gyerünk

El kell hát indulni.

 

Elindul a falu

apraja és nagyja

A szőllőt leszedni

Ki a hegyoldalba

 

Úgy örül mindenki

Ennek az időnek

Mikor eljött ideje

A szőllő szedésnek.

 

Elindul a népség

A szőllő hegy felé

Úgy szól a muzskika

Az ég reped belé.

 

Vidám itt mindenki

Dalolnak a leányok,

Jó nagyokat kurjant

Reá a babájok.

 

A legidősebb nénik

Ők is mondogatják

Be szép is a szüret

Be szép a mulatság.

 

 

Az öreg bácsik is

Suttogják egymásnak

Ilyen szép szüretet

Nagyon rég nem láttak.

 

Szedődik a szőllő

Telnek a kosarak

Hordják a legények

Hogy beleizzadnak.

 

Így telik el a nap

Munka s mulatsággal

Várják a jó népet

Haza vacsorával.

 

Régi szokás ez itt

Ebben a faluba

Szüretkor a vacsora

Jó töltött káposzta

 

Belefőzték abba

a disznó farkát is

Igyunk hát utána

egy kis tavalyit is.

 

Lett ezután lárma

Mert erős a tavalyi

Még az öregek is

Elkezdtek táncolni.

 

 

Na hát baj van fiúk

Ebből nem lehet megélni

Ezt a sok szőllőt itt

le kell azt őrölni.

 

Neki láttak újból

neki a munkának

az édes szőlőből

jó mustot csináltak.

 

Eltették jövőre

pince fenekére

Hadd készüljön jó bor

odalenn belőle.

 

Sok verejték hullott

Drága annak ára

Elteszünk egy hordót

Az Annus lakodalmára

 

Ha eljő az idő

Hogy mulattságot csapjunk

Úgy, mint a szüretkor

Összetalálkozunk.

 

 

De addig még várjunk

Kicsi még a leány

Sok szőlő terem még.

Kint a hegy oldalán.

 

De ha mégis egyszer

eljő az az idő

Neki is fizetet a hegyi szőlőtő

 

Megkezdi a gazda

a legjobbik borát

Meghívja a faluba

apraját és nagyját.

 

 

Abból van e jó bor

amit ti szedtetek

Tartsa meg a jó ég

a ti élteteket.

 

 

Csapjunk mulatságot

huzzátok cigányok

Táncoljon mindenki

nem csak a leányok.

 

Beszterce, 1980. június 10-én

 

 

 

3., Kaszások

Megnőtt a rét füve

Magasra és nagyra

le kell aztat vágni

Berakni kazalba.

 

Tizenhárom legény

Pengeti kaszáját

Csak úgy marad utánuk

a vastag barázdák.

 

Jönnek a leányok

a rendet elszórni

Hogy hamarabb tudjon a

Széna fölszáradni

 

Úgy vágják a fiúk

Harsog a kaszájuk

Mert hátul rajtuk van

a kedves babájuk

 

Vidám itt az élet

Nincs mivel törődni

Ezt a darab rétet

Mára le kell vágni.

 

Még napnyugta előtt

a rét levágadott

minden legény a leányoktól

kapott egy egy csókot.

 

Hazamentek, vacsoráltak

Meg pálinkát is ittak

Nehéz munka a kaszálás

Ezért kell áldomás.

 

Másnap reggel újra kezdjük

Ha jó napunk támad

Hátha a mi szénánk bár

félig majd megszárad.

 

Feljött a nap aranysárga

Forró a sugara

Megszáradik tőle

széna meg a szalma

 

Szedik a lányok

a szénát villába

Rakják a legények

Föl a magas boglyába

 

Beszterce, 1981. május 10.

 

 

 

4., Jól emlékszek reája

Jól emlékszek reája

nem volt olyan régen

Még éltek szüleim

Úgy jó egészségben

 

 

Eljött az ideje

a kender tépésnek

Azt mondta az anyám

ezt a munkát is tegyük meg.

 

Kimentünk a kertnek

a hátsó végibe

oda volt a kender

egy kockába vetve.

 

Csak úgy tépegettük

Csak ugyan szál szedve

Nem volt ez a munka

Akkor megfizetve

 

 

De hát akkor régen

nem volt mit csinálni

a sok fehérneműt

ebből kellet csinálni.

 

betették, hogy ázzon

a patak vizébe

had ázzon meg itten

míg eljön az ideje

 

eljött az ideje

ki is ázott szépen

kimosták fehérre

kidobták a szélre

 

hogyha megszáradott

csapa fához csapták

jól jól megverdesték

míg megadta magát

 

aztán elkerült

meg kellett hehelni

látjátok az ingért

mennyit kellett dolgozni

 

 

Valahogy felkerült

fel a guzsaly fára

Most lett a kendernek

aztán drága ára

 

 

Fonta jó anyám

az éjjet feledve

mesélte az apám

a múltat mellette.

 

Úgyhát éjfél tájban

az orsó leejtette

Mert a lámpa fénye

a szemét sértette

 

Így kínlódott anyám

míg fonallá tette

azt a fehérneműt

csak hogy elkészítse.

 

Eljött az ideje,

hogy szövőszékre került

Itten az én anyám

már könnyen boldogalt.

 

Kicsi voltam akkor

én csak csürölgettem

mindig mondta anyám

milyen ügyes lettem

 

 

nagy nehezen készült

az a fehérnemű

amit szombat este

mi fel szoktunk venni.

 

Sokszor vízbe tették

ameddig meglágyult

csak úgy valahára

ez is már elkészült.

 

Szabott a jó anyám

egy inget belőle

Ha viszket a hátam

ez jól megdörzsölte.

 

Nem úgy volt, mint máma

Nehéz volt az élet

Míg a fehérneműt

te is elkészíted.

 

Máma másképp vagyon

erős a villanyfény

nem sérti az anyák szemét

a füstös lámpafény.

 

Nem kell, hogy görnyedjen

a guzsalya mellett.

Megyen a szövőgép

csinálja az inget.

 

 

Ha látná az anyám

milyen tarka-barka

milyen szép simára

van az kivasalva.

 

Hogy eltelt az idő

megváltozott minden

az ingnek valót már

nem áztatják vízben.

 

Megváltozott minden

Dolgoznak a gyárak

Csinálnak sok szépet

Az egész világnak.

 

 

5., Búcsú a falumtól

A mi házunk előtt

van egy nagy eperfa

Húzzák a cigányok

a mindenit alatta.

 

Úgy húzzák a nótát

a szívem meghasad

Nem sokára a falum

a hátam mögött marad.

 

Sír az édesanya

siratja a fiát

hogy minek is nevelt

egy árva katonát.

 

Közbe jött az apja

ki így vigasztalta

csak az az ember fiam

aki volt katona

 

Megjött a leány is

Egy szép bokrétával

Kalapjába teszi

És hozzája így szól.

 

Vegye a virágot

szeretettel tőlem

Szeretője leszek

ebben az életben

 

Jöttek a legények

búcsút venni tőllem

Szervusztok pajtásim

Nékem el kell mennem.

 

Három évig ki kell

a hazát szolgálni

Csak aztat sajnálom, hogy

a szeretőmet itt kell hagyni.

 

 

Tirátok bízom kedves barátaim

Viseljétek gondját

Amíg letöltöm

szomorú napjaim.

 

Rázendít a cigány

búcsúzó nótára

Vegyük fel a falat

széltébe hosszába

 

Elindul a menet

a szép búcsúzóra

Sírnak a leányok

vállukra borulva.

 

 

Úgy húzza a cigány

a szívem meghasad

mellettem a rózsám

fogja a karomat

 

 

Vigasztal engemet

mindig csak azt súgja

Én vagyok a szíved

egyetlen vigasza.

Megígérem néked

hogy távol létedben

hű szeretőd leszek

ebben az életben

 

Visszatért a menet

a nagy eperfához

Most lesz itten aztán

egy szomorú bánat.

 

Veszem a kufferom

a jobbik kezembe

szerető kedvesem

borult a mellemre

 

Sír az édesanyám

sír itten mindenki

Nincsen mit csinálni

egyszer el kell menni.

 

Egy utolsó csókot

Mindenkitől vettem

azzal kufferomat

a vállamra vettem.

 

 

Szervusz kutyavilág

megyek katonának

nem öli meg szívem

többé a búbánat.

 

Ezzel búcsúzom

a végire jártam

három kerek évig

a hazát szolgáltam.

 

1950. nov.11-től 1953. nov. 11-ig.

 

 

 

 

 

6., Tulipános öreg láda

Tulipános öreg láda

van az öreg házba

Ez volt az én nagyanyámnak

mennyasszonyi ládája.

 

Nem fényes bútor ő,

Egy egyszerű dolog.

Nem is tud beszélni.

Még csak nem is morog.

 

De hát mit is mondjam,

mit is meséljen

Lássuk a nagyanyám

mind a két szemében.

 

Homályos két szeme

Ráncos az orcája

Az élet sorsától

meggörnyedt a háta.

 

 

Én voltam őneki

az egyik unokája

Mondogattam szépen

üljön a ládára.

 

Üljön föl a nagymama

láda tetejére

Mesélje el nékem

életét letöltve.

 

Mit meséljek fiam

bár mese lett volna

Akkor az én hátam

nem ilyen görnyedt volna.

 

 

Az az élet mi engemet

ilyen görnyedtté tett

Nem kívánom én senkinek

e gyászos életet.

 

Hiába mesélem

úgysem hiszitek el.

Hogy milyen keserven

növekedtem én fel.

 

Azt hiszitek úgy volt

akkor is, mint máma

A kiflik úgy félbe

vannak eldobálva.

 

 

Nagyon gyenge kenyér

volt az asztalunkon

csak vékonyan vágtuk

hogy sokáig tartson.

 

 

Mentem iskolába

vászon tarisznyával

Kenyerem megkenve

vékonyan lekvárral

 

Nem volt oly sok minden

százával a könyvek

a sok tanulástól

a fejünk nem fájt meg.

 

Úgy emlékszem reája

Hallom e szavakat

amelyek az apám

ajkával elhangzottak.

 

Jártál már elege

te az iskolába

hajtsuk ki a birkát

hajtsuk a tanyára

 

Itt kezdődött nekem

aztán az iskola

az iskolás tarisznyám

soha el nem romla.

 

 

Sok sok hideg szélbe

és sok hideg esőbe

terelgettem nyájam

ott kinn a mezőbe.

 

 

sok tövis szúrta meg

az én gyönge lában

mert nem volt félcipőm

csak mezítláb jártam.

 

 

Lassan növekedve

teltek el az évek

ahogy cseperedtem

mind csak nehezebb lett.

 

 

Konyhán mosogatni

a mezőn szántani

az iskola már rég elmaradt

oda már nem kellett menni.

 

Dolgoztunk mi naphosszat

hogy legyen mit enni

Minden ősszel egy tehenet

az adóba kellett adni.

 

Hiába mesélem

úgysem hiszitek el

Nektek csak színház, mozi

és diszkotéka kell.

 

Valahogy valahogy

nagyra növekedtem

De az én életem

nem könnyebbült meg.

 

Gyermek ésszel gyermek

csak kicsiket gondol.

De már hogyha megnő.

Már nagyokat gondol.

 

Aztat is gondoltam,

Mindig így fog lenni

az én unokámnak

Nem lesz, hogy mit enni.

 

De rosszul gondoltam

változott az élet

Az én unokámból

már uri ember lett.

 

Nem cipeli hátán

a vászony tarisznyát

Csak úgy büszkén viszi

kezében a táskát.

 

Szálljon le nagymama

arról a ládáról.

Ne meséljen többet

arról a világról.

 

Úgy úgy megkönnyezett

mind a két szemem

Miket a nagymama

elmesélt itt nekem.

 

Nem volt könnyű élni

abban az időben

A sok sok munkától

az ember meggörnyedjen.

 

De végre valahára

csak felsütött a nap

a nagymama unokái

most már mind boldogok.

 

Többet jártak iskolába

mint az a nagymama

Neked köszönhetjük eztet,

Drága Románia.

 

Beszterce,1982. január 29. reggelre. Netex.

 

 

 

7., Úgy eltelt az idő

Úgy eltelt az idő

hogy észre sem vettem

hogy kicsi gyermekből

már nagy ember lettem.

 

Kicsi gyermek s nagy ember közt

de nagy a távolság.

Itt ett meg engemet

a sok nyomorúság.

 

A harmincas éveknek

 a végén születtem

Keservesen nevelt fel az

édesanyám engem.

 

Novemberi ha harmatos

Dél után születtem

Nehéz volt a sorsam

Megátkoztak engem.

 

Nem voltam átkozva

ilyen volt a világ

keserű kenyeren

Nevelte az anyja a fiát.

 

Amikor nagy lettem

elmesélte nekem

hogy mennyit sírtam én

abban a bölcsőben

 

Hogy mennyit ringatott

az álmát veszítve

vajon meglesz   anyám

neked az fizetve.

 

Úgy eltelt az idő

úgy lassan haladva

a kicsi gyermekből

lett már nagyobbacska

 

Sose felejtem el

úgy hét éves voltam

a vászon tarisznyát

a nyakamba akasztottam.

 

arról az iskoláról

nincsen mit mondani

egyszer hát nem tudtam

jól elvert Magyari.

 

Valahogy nehezen

a hatot kijártam

de egyszer a papnak

a terhére álltam.

 

egy csekély dologért

az úgy elvesszőzött

a gyerek az iskolából

teljesen elköltözött.

 

Úgy teltek az évek

minden nehézséggel

nehezen tartott minket

apánk a kenyerével.

 

Mindig mondogatta

az apám magába

Minek is szült engem

anyám a világra.

 

De én is úgy sokszor

szemre hánytam neki.

Ugye édesapám

kár volt megszületni.

 

Úgy teltek az évek

amíg naggyá lettem

udvarunkon otthon

házat építettem.

 

Elmúltak az évek

Elmúlt a gyermekkor

Megváltozott minden

Eljött a jelenkor.

 

Nem üti meg a tanító

sem a pap a gyereket.

Józan ésszel, akarattal

tanulhatunk eleget.

 

Van iskola, van akarat

akarunk tanulni

Drága hazánk Románia

Fölvirágoztatni.

 

1982. február 10-én reggel. Netex.

 

 

 

8., Nem volt bizony könnyű

Nem volt bizony könnyű

Abban az időben

Amikor az eke szarvát

Megfogtam keményen

 

Körül-belül tizenöt év

Járt a fejem felett.

Azt mondta az apám

Fogd meg az életet.

 

Megfogtam volna én

Gyönge voltam reája

Fiatal rózsának

Lehajlik az ága.

 

De az én ágam is

Sokszor vagy meghajlott.

Azt hittem, hogy letört

Sose leszek boldog.

 

De el nem csüggedtem

Az eke szarva mellett.

Úgy gondoltam magamba

Hátra még az élet.

 

Igen fiatalon

Léptem barázdába

Eztet hozta a sors

Az apám nyakára.

 

Csepergélt az eső

Károgtak a varjak

Alig emelgettem

a sáros bocskorokat.

 

Dél felé lehetett

Meg voltam ehezve

Keresem tarisznyám

Vajon mi van benne.

 

Vajon mit tett anyám

Bele tarisznyámba

De a szalonnám már az

Erdő közepét járja.

 

 

Ellopta a varjú

A mindenit néki

Száraz kenyéren kell

A napot kiülni.

 

Megtörtént az többször

Abba a dülőbe

Akkor még a varjak is éhesebbek voltak

Mint a mostani időben.

 

Úgy telt az életem

Az eke szarva mellett

Ősszel is tavasszal

Szántottam eleget.

 

Kínlódtunk eleget

Nem vlt könnyű dolgunk

Jött az adószedő

Elendezte sorsunk.

 

Hogyha nem volt pénz

A láda fiába

Kiürült a láda

Annak a módjára.

 

Ilyen idők jártak

Abban az időben

Még a Jóisten sem segített

Akkar a szegényen.

 

 

De csak nem törődve

Minden nehézséggel

Dolgoztunk mi ketten

Kérges tenyerekkel.

 

Apám öregedett

Én már naggyá lettem

Sok minden változott

Ebben az életben.

 

 

Nem teszem a kezem

az eke szarvára

Zúgnak a traktorok

Határokat járva.

 

Nem fázik a gyerek

az eke szarva mellett.

Sütnek mos mindenhol

Finom friss kenyeret.

 

A kicsi gyermekből

Most már nagy ember lett

Sok mindennel nem törődve

Át élt egy életet.

 

Az akkori élet

S a mostani között

Mindenféle mostan

Már másba öltözött.

 

Nem lopja a varjú

Többet a szalonnát.

Nem fogja a gyermek

Meg az eke szarvát.

 

Szántanak a traktorok

kombájnok aratnak.

Minden család asztalára

Friss kenyeret adnak.

 

 

Nem köszönjük eztet

senkinek se másnak

Csak annak a román

kommunista pártnak.

 

 

Beszterce, 1982. január 15. Netex.

 

 

9., Sárga csikó

Sárga csikó sárga nyereg

Babám este hozzád megyek

A kapuba majd megállok

Megcsókolom pici szádot.

 

Aranysárga csikó

Ezüst a zablája

Az én galambomnak

Piros az orcája.

 

Piros az orcája

Oly boldog a lelke

Mikor szeretőjét

Veszi az ölébe.

Oly boldog az élet

Itten nincsen bánat

Mily rózsásnak látják

Ők ezt a világot.

 

Hogyha a szerelem

Sírig kitartana

Hogyha az életben

Tövis sose volna.

 

Nemcsak rózsák nyílnak

Ebben az életben

Jaj de sokszor érzem

Tövis van szívemben.

 

Reá borult a leány

A legény vállára

Hogy eljött hozzája

Egy boldog órára.

 

Nem sokáig jön már

Nem bírja a lova.

Egy két hónap múlva

Megyünk a lagziba.

 

Ha eljő az idő, hogy

Lakodalmat csapjunk

Az egész falu népét

Mi szívesen látjuk.

 

Mulasson mindenki

Hogy el ne felejtsem.

Hogy milyen késő van

Hogy haza kell mennem.

 

Hosszú volt az idő

Jaj de hamar eltelt.

Te volt a szívünk

Boldog szerelemmel.

 

Hamarjába mit tegyek

Reá gyújtok pipámra

Lábam a kengyelbe

Ülök a sárgára.

 

Úgy vágja az utat

Sebesen, mint a szél

Mire szól a kakas

A legény hazaér.

 

Ki is várja otthon

Mint az édesapja

Kipödört bajszával

Állott a kapuba.

 

Megdicséri fiát

Derék legény vagy te

Azt gondoltam hogyan

Elmegyek elődbe.

 

 

Ó ne szidja apám

Nincs semmi értelme

Az én szeretőmnek

Forró a szerelme.

 

Nem sokáig járom

Ezt a hosszú utat

Megnősülök apám

Ha te úgy akarad.

 

Elhozom szeretőm,

neked is lesz menyed

Lesz ki süssön neked

Finom lágy kenyeret.

 

Az édesanyámnak is.

Fog segíteni mosni

Hogyha veszekednek

Közbe fogok szólni.

 

Így gondoltam el én

Jövendő életem

Vajon ér valamit e

Hitvány szerelem.

 

Így bíztattam én

Az öreg szüleimet.

Várják csak nyugodta

Az én esküvőmet.

 

Ha majd egyszer eljő

a mulatság napja

Apám a csizmáját

A szegről leakasztja.

 

Gyöngén megöleli

az anyám derekát

Gyere hitves járjuk

Mi is el a csárdást.

Mulassunk hát egyet

Fiunk lakodalmán

Sose legyen búbánat

A kettőjük vállán.

 

Legyen az életük

Minden boldog perce

Mint nyíló virágnak

Illatozó kelyhe.

 

 

Vezessen az utok

A boldogság felé

Házatokban perpatvar

Ne forduljon elő.

 

Nem kívánok többet

Mint szerető apátok

Mint a zápor eső

a boldogság

Úgy hulljon reátok.

 

 

Beszterce, 1980. dec. 5-én.

 

 

Rikoltozók

 

 

Ez a kicsi szegelet, megér háromezeret

De a másik szegelet, nem ér három egeret.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ide lábam, nem oda, ezután lesz a jóra.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Násznagy asszony, így meg úgy, a pendelye, mint a húgy.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez a kicsi kisasszony, lehetne már mennyasszony,

Megnőtt már a csicsikéje, lehetne már kicsikéjé.

Íjújjúju, jújjújú!

 

Ez a legény túrót árul, lyukas a gatyája hátul.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Násznagy asszony pendelye ki van téve a kertre,

Násznagy uram ügyelje, hogy a szél el ne vigye.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A menyecske drága kincs, soha ne mondja, hogy nincs,

De a legény tagadja, mégis szívesen adja.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A mennyasszony gyöngyöt fűz, ég a szeme, mint a tűz.

Ha az enyém úgy égne, száz aranyat megérne.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Le az utcán le-le-le, épp a falu végére

Ott árulják a rózsát, a pünkösdi violát.

Gyere (név)…. végy egy párt, tegyél (név)…. bokrétát,

Hogyne tennék, szegénynek, annak a szép legénynek

Íjújjúju, jújjújú

Ájj félre te, búbánat, ne vágj előttem nádat.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei legények, szilvaízes lepények,

Ha a lányok akarják, pendely alá takarják.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei menyecskék, ugrálnak, mint a kecskék,

Szeretőjük mindig más, a férjük csak ráadás.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Aki ide bámészkodik, az is ide kívánkozik,

Idebiza, ne jöjjön, vagyunk mi itt elegen.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Azt gondoltad, te csípás, hogy engem nem szeret más,

Szeret engem még más is, náladnál szebb s ügyesebb is.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ruha alatt kicsi nyúl, még a pap is hozzá nyúl!

Oda biza ne nyúljon, hogy a körme ne hulljon!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Járom pálca, járomszeg, táncolj bolond, nincs eszed!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez a kicsi mulatság, csak egy kicsi fáradság!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Idenézz a figurára, nem az anyád csizmájára!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Fáj a szívem itt, itt, itt, akiért fáj nincsen itt!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A mennyasszony aranybárány, arany betű van a vállán,

A vőlegény leolvassa, legyen szent az akarata.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei lányok, bugyigó nélkül járnok,

Ha a fiúk akarják, mindjárt meg is vakarják!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Aki engem nem állhat, egye meg a búbánat,

Ha a bú megunja, törje ki a nyavalya,

Aki reám haragszik, egye fene tavaszig

Ha a tavasz megunja, törje ki a nyavalya.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Örömanya jöjjön ki, itt a menye vigye bé,

Hoztunk kendnek segítséget, a fiának feleséget,

Lesz, ki seperje a házát, lesz, ki megdöngesse hátát!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Íjújjú, megdönget a suta juh, nem kell neki több sarjú

Csak egy káposztalapu, ijújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei híd alatt lány fekszik legény alatt,

Azért feküdt alája, viszketett a szoknyája.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Egyik lábam jól járja,

A másik csak próbálja,

Íjújjúju, jújjújú!

 

Járd ki lábam, járd ki most,

Nem parancsol senki most,

Ha parancsol valaki,

Megmondom, hogy menjen ki!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Három kupa fuszulyka,

Násznagyasszony nagy kurva,

Három liter baraboly,

Násznagy uram fataroly.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Én se kicsi, te se nagy, éppen nem való vagy!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

 

A vicei hegytetőn integet a szeretőm,

Páros kendőt lobogtat, engem oda csalogat,

Ne csalogass engemet, nem szeretlek tégedet!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Nem jól mondtad, nem találtad,

Csak elnyújtottad a szádat,

Igazítsd a helyére,

Ne ugassál senkire!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Volt szeretőm, de most nincs, ezért kutyabajom sincs

Volt szeretőm öt is, hat is, a hat között volt egy vak is,

Nem becsültem meg a hatot, megbecsülném most a vakot.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három,

Kettő megcsalt, maradt még egy, azt az egyet én csalom meg.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Három dió, hat barack, úrfi szeret, nem paraszt,

Míg az úrfi megmaraszt, addig nem kell a paraszt.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Piros alma csüng a fán, csak egy csókért fáj a szám,

Ha a csókot elkapnám, többet nem fájna a szám,

Piros alma, hasadj meg, gyere babám, csókolj meg!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Az én szemem gyöngyvirág, szeret engem a világ,

Azért ettem dióbelet, hogy az éjjel háljak veled!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Vékony cérna, köménymag, jaj de büszke legény vagy,

Mit használ, ha büszke vagy, mert csak szolgalegény vagy!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Esküvőre megyünk mük, szép mennyasszonyt viszünk mük.

Ha megunjuk, letesszük, pálinkával öntözzük!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei forrásvíz, olyan édes, mint a méz,

Aki iszik belőle, vágyik a szerelemre.

Én is ittam belőle, szerelmes lettem tőle.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez a kicsi legényke, kiskertembe bejönne,

Rózsát tűznék kalapjába, egy leánynak bosszújára!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez a kicsi menyecske kétszer kapott ma este!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez a kislány irul-pirul, lába közé szorult a nyúl.

Hej, azt a nyúl rézangyalát, de jó helyre kapta magát!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

A vicei legények, minden este kefélnek,

A lányok ezt szeretik, nekijek is jól esik.

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Cigányprímás muzsikál, cigánylegény táncot jár,

Amíg azt a táncot járja, kilógott a furulyája!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Csipkés a ruhám kötője, barna legény a kerülője,

De hiába kerülgeti, úgysem adnak engem neki!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Kicsi csupor, új lábos, ez a legény új házos,

Háromszemű cseresznye, az a leány menyecske!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez az utca szűk utca, a rozmaring hasítsa,

Ha hasítsa, ha nem is, végigmegyünk azért is!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

Ez az utca petrezselyem, ez a legény veszedelem!

Íjújjúju, jújjújú!

Ez az utca szegfűszeges, a szeretőm, de részeges!

Íjújjúju, jújjújú!

 

Piros, piros, papíros, szép a leány, ha csinos,

A legény is, ha barna, kinek göndör a haja!

Íjújjúju, jújjújú!

 Jó a szilvapálinka, bolond, aki nem issza,

Lám én csak azt szeretem, azért nagy a fenekem!

Íjújjúju, jújjújú!

 

 

 

Búcsúztató

 

1., 

Én szép vőlegény vagyok, már indulni akarok,

Most jöjjön a násznépem, szomorú menyegzőre.

 

2.,

Jó szüleim kertjébe, rózsa volta éltembe,

De már többé nem nyílok, a halál leszakított.

 

3.,

Jó szüleim örvendjetek, mennybe boldog leszek,

Ezt a Jézus így akarta, hogy ma lelkem szólítsa.

 

De én aztat nem bánom, a világot itt hagyom,

Mert a Jézus engemet, Mennyországba bevezet.

 

Örvend az új temető, mert viszünk egy virágszálat,

Nem visszük, hogy nyiladozzék, mert visszük, hogy hervadozzék.

 

De nem tudja aztat senki, hogy ajtón mire lép ki,

Búra vagy örömre, haszontalan az élete.

 

Bálint Antal sem remélte, mikor ajtóját kitépte,

Hogy a végső utazása, szüleitől megválása.

 

4.,

Ó te váratlan halál, milyen kegyetlen voltál.

Megfosztottál mindentől.

Mert még hiszen nyílottam, ily hamar elhervadtam.

 

5.,

Ti kedves jó szüleim, nem láttátok kínjaim,

Tudom, fáj a szívetek, hogy engem eltemetek.

 

6.,

21 éves voltam, a halál kezét fogtam,

De a halál nem engedte, hogy még köztetek

Három évet betölthessek.

 

7.,

 Ó te váratlan halál, de nagy bánatot hoztál,

Drága szüleimre, kedves testvéreimre.

 

8.,

Édes, kedves jó apám, drága szomorú anyám,

Hogy köszönjem meg nektek, hogy engem felneveltetek,

Hogy értem eljöttetek.

9.,

Tudom, fáj a szívetek, velem nem beszéltetek,

Engem ne felejtsetek, Isten legyen veletek.

10.,

Ti kedves testvéreim, kikkel felneveltem,

Hogy ha megbántottalak, kérlek, megbocsássatok.

11.,

Kísérj ki apám, síromig, az örökös nyugalomig,

Hány rám egy-két kapa földet, talán megérdemlem tőled.

 

12.,

Át a sírok mezején, egy új sírba nyugszom én,

Ha valaha arra tértek, sírom határához értek.

13.,

Ne szánd fáradságodat, keresd fel a síromat,

A síromra ültess egy fát, hogy teremjen piros rózsát.

14.,

Piros rózsa, kék nefelejcs, most már egyéb nincs hátra

Induljunk el az útra.

15.,

Legény, legény társaim, fogjátok fel tagjaim,

Vigyetek a síromba, az örökös házamba, házamba.

 

 

Bálint Antal búcsúztatójaként hangzott el 1952. január 22-én.

Szöllősi Teréz emlékül megőrizte.

Boldog asszony édesanyánk

I.,

Boldog asszony édesanyánk, tehozzád eljöttünk,

Szűz Mária kérve kérünk, könyörögj érettünk.

Az országunkat körülvette a bűn és a kétség,

Rabbilincsre vetett minket a bűn és a kétség.

 

II.,

Nem kell most az imádság és az Isten,

Hisz gyermekeink oly keveset járnak templomba,

Gyermekeink nem értik meg a szülő imáját,

Kinevetik szüleiket, ha imádkozni látják.

 

III.,

A gyermekek rosszak lettek nagyon, eltévedtek.

Nem is hiszik, nem szeretik nagyon most az Istent.

Nem akarnak imádkozni, a templomba járni,

Gyerekein nem akarnak a jóra hajlani.

 

IV.

Nem tisztelik, nem szeretik szívből szüleiket,

Szomorúságot és bánatot adnak szüleiknek,

Fájó szívvel, könnyes szemmel a szülők így kérik,

Imádkozzál gyermekünkért boldogasszony édes.

V.,

Kedves szülők leborulva jönnek hozzád anyánk,

Oltárodnál leborulva,

Az eltévedt gyermekekért így imádkoznak:

Édesanyánk a jó útra vezesd őket vissza,

 

VI.,

Most már tudjuk, édesanyánk miért sírsz, könnyezel,

Jó szüleinkért ne könnyezzél, nincs elveszve minden.

Gyermekeink imádkoznak, meg fognak javulni,

Vasárnap is újra fognak a templomba járni.

 

És ha eljön életünknek utolsó órája

Égi anyánk Szűz Mária jöjj el oltalminkba.

Hogy te veled örvendezzünk a szép Mennyországba,

A te drága, szent templomodba.

 

1., Barna Jancsi

Arra kért Barna Jancsit babája

Küldje el az anyját a másvilágra.

Ki is hívta a zöld erdő szélére,

Éles kést szúrt az édesanyja szívébe.

 

Véres lett a Barna Jancsi ruhája

Nincsen aztot ki mossa mos tisztára

Mosd ki babám gyolcsingemet fehérre,

Holnap megyek őrmester úr elébe.

 

Őrmester úr adjon Isten jó napot!

Adjon Isten Barna Jancsi, mi bajod?

Őrmester úr szívem öli a bánat,

Egy kislányért megöltem az anyámat.

 

Kár volt néked Barna Jancsi ezt tenni,

Egy kislányért egy jó anyát megölni.

Őrmester úr régen volt ellenségem,

Kit szerettem nem lehet feleségem.

 

Zöld erdőben most faragják azt a fát,

Amelyikre Barna Jancsit akasztják.

Fújja szél fehér ingét, nagy haját.

Odahaza más öleli babáját.

 

 

2., Brassó felől

Brassó felöl jön egy vonat, veres kereszt rajta

Az ablakán könyököl egy sebesült katona,

Karján kötött fehér fátyolt fújja, fújja a hideg szél,

Látod csárdás kis angyalom, hiába szerettél.

 

De szeretnék egy vasárnap a templomba menni,

Az én édes galambomért szépen imádkozni.

Hogy segélje haza a jó Isten,

Ne temessék Oroszország átkozott földjébe.

 

3., Nem loptam én életemben

Nem loptam én életemben

Csak egy csikót Debrecenben

Abból hajtottam hat tinót,

Mind a hat daruszőrű volt.

 

Kettőt adta egy kislányért

Négyet rá való ruháért

Lyukas volt a karincája,

Mind elment a tinók ára.

 

Csütörtökön virradóra,

Bementem egy kis kunyhóba,

El sem szenderedtem benne

Reám ront a vármegye.

 

Hadd el hajdú, majd megbánod,

Hogy a magyart így igazod,

A hátadból szíjat vágok,

Úgy járod a rókatáncot.

 

4., Házunk előtt

Házunk előtt kedves édesanyám,

Van egy magas eperfa,

Aláállok, kedves édesanyám,

Hogy ne ázzak alatta.

Csipkés annak a levele,

hej de jó szagú,

Egy legényért kedves édesanyám,

sose leszek szomorú.

 

Barna kislány bemegy a szobába,

Ráborul az asztalra,

Kérdi tőle a jó édesanyja:

Mi bajod van Mariska?

Mit kérdezi, édesanyám,

tudja, mi bajom,

Három évig huszár a szertőm, ű

éjjel-nappal siratom.

 

Házunk előtt kedves édesanyám

Folyik el a halastó,

Énhozzám is kedves édesanyám,

egy fekete koporsó.

Éntőlem is irigyelik azt a csillagot,

Amelyik a babám ablakába

Három évig beragyog.

 

5.,  Felszántom, felszántom

Felszántom, felszántom,

a nagy falusi főutcát,

Vetek bele, vetek bele,

piros pünkösdi rózsát.

 

Ha az a föld, fekete föld,

Piros rózsát teremne,

Minden szőke, de barna kislány,

Csak engemet szeretne.

 

6., Szép rózsa

Szép a rózsa három napos korában,

Szép a kislány húsz éves korában,

Húsz év után sirathatja az édesanyja,

Hogy a lányát nem viszik férjhez soha.

 

Három kislány kiment a temetőbe,

Mind a három letérdel a földre,

Egy közülük felsóhajt a magas égre,

Miért is lettem egy legény szeretője.

 

 

7., Icipici muskátlinak

Icipici muskátlinak jaj de csipkés a levele,

Miért nincsen minden lánynak igaz szívű szeretője,

Mert a legényeknek kacsint a menyecske

Azért nincsen minden lánynak igaz szívű szeretője.

 

Kiesett a kiesett a jegyeskendő a zsebemből,

Kitagadott, kitagadott az én rózsám a szívéből.

Hogyha kitagadott, mégse leszek árva,

Találok én szép szeretőt Nagyfalunak határába.

 

8., Látod-e babám, látod

Látod-e babám, látod,

Ezt a gyufaszálat?

Mikor az a gyufa sárgára virágzik,

Akkor leszek párod!

 

Ne átkozzon engem

Senki édesanyja

Mert én azt a málészájú

büszke fiát

Nem szeretem soha.

 

Ha szerettem volna,

Hozzámentem volna,

Nagyfalusi gyöngyvirágos

oltár előtt

Megesküdtünk volna.

 

9., Esik eső

Esik eső az eke szarvára,

Ne higgy kislány a legény szavára,

Mert a legény megfogja a te jobb kezed sej,

Úgy csalja ki szívedből a szerelmet.

 

Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el,

Nem győzöd meg selyem fejkendővel,

Kilenc kell a fejére, tíz vállára, sej,

Tizenegy a karcsú derekára.

 

10., Rá, rá rászállott…

Rá, rá, rászállott a fecskemadár a vasútra,

Jártam hozzád babám, egész világ tudja,

Jártam hozzád babám, de nem fogok járni,

Tudom szép szeretőm, fog a gyönge szíved fájni.

 

Csak, - csak, - csak az esik nékem olyan keservesen,

Büszkén jár előttem a régi kedvesem,

Olyan büszke, mintha sose látott volna,

Mintha szeretője sose lettem volna.

 

11., Anyám, anyám

Anyám, anyám, kedves édesanyám,

de szomorú vasárnap délután,

Házunk előtt aj, de szépen muzsikálnak,

engemet pedig visznek katonának.

 

Ne vigyenek engem katonának,

Meghasad a szíve a babámnak,

Meghasad a barna babám gyönge szíve,

Ha engemet elszakítanak tőle.

 

Anyám, anyám, kedves édesanyám,

Te voltál a felnevelő dajkám,

Születésem napján, hej, a legjobban szerettél,

Köszönöm, hogy katonának fölneveltél.

 

Anyám, anyám, kedves édesanyám,

Szedje össze mind a civil ruhám,

Szedje össze, zárja láda fenekére,

Soha míg a világ nem öltözöm benne.

 

12., Már mikor én 18 éves voltam

Már mikor én tizennyolc éves voltam

Akkor házasodni akartam

Tizenkét szép lánya volt egy anyának,

Mind a tizenkettőt kértem magamnak.

 

Az elsőnek kicsi voltam, az volt baj,

Másodiknak csalfa voltam, az volt baj,

Harmadiknak a szemem kéket nyit,

Negyediknek kacsintásom nem tetszik.

 

Ötödiknek mért nincsen édesapám,

Hatodiknak mért nem jöttem paripán,

Hetedik a pipafüstöt nem állja

Nyolcadikat lebeszélte mamája

 

Kilencedik mért nincs édesanyám,

Tizediknek mért nem jöttem hamarább

Tizenegyediket anyja nem adja

Tizenkettedik nem megy férjhez soha.

 

Így hát nékem házasodni nem lehet,

Egyedül kell leélnem az életemet

Megizenem a kolozsvári bírónak,

Irasson be engem katonának.

 

13., Nincs szebb virág

Nincs szebb virág a bazsarózsánál,

Nincs szebb legény a magyar huszárnál,

Ha fel ül a paripa lovára

De sok kislány sírva néz utána.

 

 

Én Istenem hol fogok meghalni,

Fog-e engem valaki siratni.

Megsiratnak az égi madarak,

Eltemetnek az erdei vadak.

 

 

14.,  Ja de széles

Jaj de széles, jaj de hosszú az az út

Amelyen a régi babám elindult,

Régi babám térj vissza a hosszú utadról,

Emlékezz a tegnap esti szavadról.

 

Hosszú útról visszatérni nem lehet,

A szerelmet eltitkolni nem lehet,

A szerelem szélesebb a tenger vizénél,

Árvább vagyok a lehulló levélnél.

 

15., De szeretnék…

De szeretnék hajnalcsillag lenni,

Babám ablakába beragyogni,

Beragyognék hozzája hajnalba,

Csókot kérnék tőle utoljára.

 

Számon bánom, hogy így cselekedtem,

Hogy tevéled szerelembe estem

Szerelembe nem estem csak szóba

Sajnálom, de nem tehetek róla.

 

Dombon van az özvegyasszony háza,

Benne van a lánya vetett ágya,

Rajta van a selyem ágytakaró,

Ez a kislány de kedvemre való.

 

16., Hideg sincsen

Hideg sincsen mégis befagyott a tó,

Nem tud inni a babám lova a fakó,

veszek fejszét, vágok léket, kereket,

Hadd igyék a babám lova eleget.

 

Felhő sincsen, mégis esik az eső,

Nem is voltál igaz szívű szerető,

Mert ha igaz szeretőm lettél volna,

Közél laktál, felkereshettél volna.

 

 

17., Hej, kicsi madár

Hej, kicsi madár, ne csicseregj az ágosn,

Nem csak te vagy árva- e nagy világon,

Nékem se volt sem szeretőm, sem hazám,

Hej, a Jóisten mégis gondot viselt rám.

 

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,

Nem is édesanya nevelt fel engem,

Nem is édes, nem is olyan mostoha,

Mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.

 

Hej, a mindenit ennek a rossz világnak,

Rosszabb sorsom van, mint egy rossz kutyának,

Mert a kutya lefekszik a szalmára,

Hej, én meg csak úgy járok e nagy világba.

 

Hej, spirituszból csinálják a pálinkát,

Azért nem lát rajtam senki jó ruhát.

Bár csinálnák édes tejből, ecetből,

Hej, kutya zsidó nem élnél a zsebemből.

 

18., Temető kapuja

Temető kapuja,

Sarkig ki van nyitva,

Arra járnak a kápolnási lányok,

Hej, rólam szedik a virágot.

 

Szedjétek, szedjétek,

Rólam a virágot,

Csak azt az egy fehér liliomot,

Hej, rólam le ne szakítsátok!

 

Ha leszakítjátok, El ne hervasszátok,

Ültessétek a sírom tetejére,

Hej, mélyen a fekete földbe.

 

19., Ifjúságom telik el…

Ifjúságom telik el,

Azért szívem hasad el,

Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.

 

Ifjúságom gyönge koszorú,

Árva szívem, de szomorú.

Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.

 

 

Édesanyám rózsafája,

Én vagyok annak az ága,

Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.

 

 

Kihajlottam az utcára,

Leány, legény bánatára

Tra-la-la-la-la-la-la-la-la-la.

 

 

20., Göndör a hajam

Göndör a hajam, legénynek születtem,

Zöld erdőben fák közt nevelkedtem,

Zöld erdőben csipkebokor a szállásom,

Mégis  a faluban a legszebb lány a párom.

 

Édes kis Bözsikém, amíg hozzád jártam,

Asztalod alatt sok mosatlant láttam,

De én aztot nem hányom szemedre,

Él még a jó anyád, juttassa eszedbe!

 

21., Erdő szélén de magas…

Erdő szélén, de magas erdő szélén, de magas a juharfa,

Kicsi madár a fészkét, kicsi madár a fészkét odarakja,

Zölderdőben a dalos madárnak is van párja, lesz, párja,

Csak én magam sejehaj, csak én magam sejehaj, egyedül vagyok árva.

 

Este szoktam sejehaj,  este szoktam a lovamat nyergelni,

Reggelig tart sejehaj, reggelig tart sejehaj a szerszámot feltenni.

Lovam fején fényes csillag ragyog, nem kantár, nem is gyeplőszár,

Gyáva legény sejehaj, gyáva legény sejehaj, ki a lányokhoz nem jár.

 

22., Repülj madár, repülj …

Repülj madár, repülj,

Zöld erdőn keresztül.

Szállj a babám ablakára,

Csak ő van egyedül.

 

Ha kérdi, hogy vagyok

Mondjad, fáradt vagyok.

Most jöttem a sorozatról,

Pihenni akarok.

 

23., Este van, este van

Este van este van, de nem minden lánynak,

Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak,

Én hozzám is járnak, de csak szombat este,

Hervad a szeretőm, messze idegenbe.

 

Este van, este van, késő kilenc óra,

Gyere régi babám, kísérj engem haza.

Nem kísérlek babám, sűrű, sötét az ég alja,

Meghasad a szívem, ha egyedül megyek haza.

 

24., Teremtett az Isten

Teremtett az Isten búra,

Fölvetet egy szürke juhra,

Szürke juhbak rövid volt a lába,

Belevondozott engem a sárba.

 

Ki a fene látott fecskét,

Sáros lábú szép menyecskét,

Sáros lábát a patakba mossa,

Hideg a víz, ki-kikapogatja.

 

Ne hidd babám, hogy én bánom,

Hogy én tőled el kell válnom.

Megválásunk, csak egy rövid álom,

Van még kislány ezen a világon.

 

Ne hidd babám, hogy én sírok,

Mikor levelemet írom,

Rezeg a toll a kezembe

Fütyülök a szerelmedre.

 

Az almási vizes árok

Nádat terem, nem virágot.

Nádat terem, nem fekete lencsét,

Kislányt szeress, ne menyecskét.

 

Páros csillag az ég alján,

Egyik fényes, a más halovány,

Lám az enyém az a másik,

Amely most is alig látszik.

 

Bánom, hogy megházasodtam

Rögtön megcsaládosodtam,

Árván maradt 24 gyermekem,

Elhagyott a feleségem.

 

Hármat a karomra tettem,

Hatot a bölcsőbe tettem,

Öt a házban cete-citerázik,

Kilenc a szobában karikázik.

 

25., Túl a vízen

Túl a vízen zajlik a jég,

Túl a vízen zajlik a jég,

Hát te rózsám élhetsz-e még?

 

Élek, élek, de már alig,

Élek, élek, de már alig,

Nálad nélkül, lassan telik.

 

A paniti hegyek felett

A paniti hegyek felett

Ereszkednek a fellegek.

 

 

Ereszkednek a fellegek.

Ereszkednek a fellegek.

Hát te rózsám, merre lehetsz?

 

Hát te rózsám, merre lehetsz?

Hát te rózsám, merre lehetsz?

Megmondják az a fellegek.

 

Megmondják az a fellegek,

Megmondják az a fellegek,

Kinek szíve merre vezet.

 

26., Nagyalmási sudár torony

Nagyalmási sudár torony,

Beleakadt az ostorom,

Ha még egyszer beleakad,

Babám szíve majd meghasad.

 

Azt gondolod mindig úgy lesz,

Hogy szeretőm soha nem lesz.

Dehogy nem lesz, hisz már van is,

Tenálad szebb is jobb is.

 

Réztepsiben sül a málé,

Már menyasszony leszek már én.

Ma menyasszony, holnap asszony,

Holnap után komámasszony.

 

27., Tiszta búzát öntöttem

Tiszta búzát öntöttem a garatba,

Most vagyok a szeretőmmel haragba,

Addig leszek a babámmal haragba,

Míg a búza lepereg a garatba.

 

Fehér lisztből sütik a jó kenyeret,

Most tudtam meg, hogy a babám nem szeret,

Ha nem szeret, tátsa száját a szélnek,

Majd a fene könyörög egy legénynek!

 

28., Falu végén

Falu végén kiskunyhóban lakom én,

Harminchárom csikóra vigyázok én,

Gyere, babám, térítsd meg a csikóm elejét,

Ne rágja le cukorrépa levelét.

 

Nincsen kedvem, mert a fecske elvitte,

Udvarhelyi oltár előtt letette,

Fecskemadár hozd vissza a régi kedvemet,

Kedvem után a régi szeretőmet!

 

Édesanyám, ha meguntál tartani,

Hajtsál engem a vásárra eladni,

Adjál oda a legelső kérőnek,

Mért nem adtál a régi szeretőmnek?

 

29., Látod-e babám?

Látod-e babám,

azt a száraz nyárfát,

azt a száraz nyárfát?

Mikor az kizöldül,

akkor jövök hozzád,

akkor jövök hozzád.

 

Kizöldüld már a fa

Várom a galambom,

de hiába várom.

Zöld erdő zúgása,

vadgalamb búgása

benne a tanyája.

 

Zöld erdőben lakom,

Keressél galambom,

keressél galambom.

Bánatos a szívem,

soha meg nem nyugszik,

soha meg nem nyugszik.

 

30., Északkelet felől

Északkelet felől jön egy fekete felhő

Gyere barna babám, mert megver a nagy eső,

Alsó, felső szoknyád sejahaj, attól félek elázik,

Két szép piros orcád, attól félek, megázik.

 

Kedves édesanyám, hogy esik ez magának,

Legkisebb fiát viszik el katonának,

Reggel nyolc órakor keselylábú lova lábát pucolja,

Este a vaságyba a babáját siratja.

 

 

31., Hervad az a rózsa

Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen,

Hervad az a rózsa, kinek töve nincsen.

 

Én is hervadozok, mert szeretőm nincsen.

Én is hervadozok, mert szeretőm nincsen.

 

Mit nem cselekednék régi szeretőmért,

Mit nem cselekednék régi szeretőmért?

 

Dunából vizet kannával kimerném,

Dunából vizet kannával kimerném.

 

Duna fenekéből gyöngyszemeket szednék,

Mégis a babámnak gyöngykoszorút kötnék.

 

 

32., Erdő, erdő, de magas…

Erdő, erdő, de magas a teteje,

Jaj, de régen lehullott a levele,

Jaj, de régen lehullott a levele,

Árva madár párját keresi benne.

 

Búza közé szállt a dalos pacsirta,

Mert odafönn a szemeit kisírta.

Búzavirág, búzakalász árnyában,

Rágondolt a régi első párjára.

 

Ki látta már beborulva az eget,

Most tudta meg, hogy a babám nem szeret.

Ha nem szeret, vigyék el katonának,

Párja leszek én az árva madárnak.

 

33., Kék ibolyát ültettem

Kék ibolyát ültettem a pohárba,

Ez a legény válogat a leányba,

Törje ki a, sej-haj, válogatós nyavalya,

Én is voltam szeretője valaha.

 

Kék ibolya búra hajtja a fejét

Mert a harmat nem öntözi a tövét,

Szállj le harmat, szállj le a kék ibolya tövére,

Most találtam egy igaz szeretőre.

Csak azok a népdal címek vannak feltűntetve, melyek a többieknél nem szerepelnek. Mindegyik népdal szövege megtalálható a Teréz néniről szóló fejezetekben vagy a fonó részben.

1., Zúg az erdő, cseng a mező

2., Áll a hajó a tenger közepébe

3., Tiszta búzát öntöttem a garatba

4., Édesanyám nem bírok elaludni

5., Zöld az árpa, zöld a búza, kukoricaszár

6., Szagos a rozmaring, szagos a rozmaring

7., Hej, kicsi madár, mért csicsergel az ágon

8., Barna legény a te fekete szemed

9., Budapesten a nagysága maga mosogat

10., Erdő, erdő, kerek erdő

11., Hogyha tudnám ki lesz az anyósom

12., Esik a fergeteg, ázik a köpenyem

13., Végig mentem a főutcán, benéztem a templomba

14., Nem idevaló születésű vagyok én

15., Lent a magyar földön, a Hortobágyon

16., Lányok, anyák, len a szösz

17., Száradik a fügefa levele

18., Kettőt kondult a nagyharang, emlékszel reája?

19., Nyírfán, nyárfán, mogyorófa most virágzik

20., Káposzta, káposzta, téli, nyári káposzta

21., Késő este lejövök a faluba

22., Sötét fellegek borítsák be az eget

23., Sötét felhők vándorolnak az égen

24., Nagybányai Horthy Miklós, ha felül a lovára

25., Vadkörtefa fehéret virágzik

26., Nincs béke abban a házban, ahol az apa részeges

27., Nyisd ki kedves kisangyalom rácsos kapud

28., Ide leány, a szekerem rúdja

29., Ráncos csizmát visel a babám

30., Esik eső, nagy pelyhekben hull a hó

31., Ez a vonat most van indulóban

32., Liba, liba, liba, liba, d szép sereg liba

33., Nem eresztelek bé kilenc után

34., Részeg vagyok rózsám, mint a csap

35., Viszi a víz a vicei hidat

36., Anyósomnak olyan nagy a feje

37., Belé buba párnára

37., Sej, de leszedik a szőlőt nem sokára

39., Én szép vőlegény vagyok

40., A betlehemi, a betlehemi sorozó szobában

41., Nincs édesebb a fekete szőlőnél

42., Indulóra, indulóra fütyül a masina

43., Már mi nálunk babám, csépelik az őszi búzát

44., Akkor szép a magyar lány, mikor koszorú van a haján

45., Hideg szél fú édesanyám, hozza ki a kendőm

46., Lakodalom van a mi utcánkban

47., Messze van a nyíregyházi kaszárnya

48., Le az utcán lefelé se mehetek

49., Ezerkilencszáztizenkettőbe lenézett a Jóisten a földre

50., Harmatos réti szegfű levele

51., Túl a vízen megnőtt már a málé

52., Nyílnak, nyílnak az erdei virágok

53., Nyílik a rezedavirág

54., S hej, Kolozsváron leégett a cukorgyár

55., Rá, rá, ászállott a fecskemadár a vasútra

56.,Réten, réten, sej, a vicei réten

57., Kerek erdő csendes patak

58., Neked babám nem kívánok egyebet

59., Befogom a lovam, befogom a lovam

60., Sört ide bort ide, meg egy barna lányt

61., Árva vagyok, árok partján születtem

62., Viszi a víz a vicei hidat

63., A vicei kertek megett aratják a zabot

64., Nem is legény, aki magát tartja

65., Túl a Tiszán, túl a Dunán mandulafa virágzik

66., Piros alma ne gurulj

67., A vicei csárdában

68., Érik a ropogós cseresznye

69., Hej, leszedik a szőlőt nemsokára

70., Hej, mikor mentem Székesfehérvárra

71., Lányok, ti vicei lányok

72., Nincs szebb lány a magyar lánynál

73., Három fodros a szoknyám

74., Udvarom, udvarom

75., Kifelé áll a szekerem rúdja

77., Tudod babám, tudod, mit ígértél meg

 

Balladák:

1., Tábor tüze fénye világít az égre

2., Barna Jancsit arra kérte a babája

3., A vicei temetőben három árva sétál

4., Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti

5., Jó estét, jó estét csaplárosné asszonyság

1., Sárgul a körtefa, hullajtja a levelét

Sárgul a körtefa, hullajtja a levelét,

Az én babám sírva törli a szemét

Én előttem hiába törölgeti

Én rólam a gondját örökre leveheti.

 

Homokos kavicsos a mi házunk eleje

Odajár az én babám minden este.

Rég megmondtam, ne jöjjön minden este,

Haragszik rám az anyja, ragadjon le a nyelve.

 

 

2., Ősszel érik babám a fekete szőlő

Ősszel érik babám a fekete szőlő

Te voltál e igaz hű szerető

Bocsáss meg, ha valaha vétettem

Ellenedre babám rosszat cselekedtem.

 

Kinek varrod babám, azt a selyemkendőt,

Néked varrom, hogy legyél szeretőm

Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot

Közepébe babám, hogy a te szeretőd vagyok.

 

3., Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének

Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének

Jobb a lánynak, mint a menyecskének

Mert a leány befonja a haját,

Fújja a szél a piros pántlikát.

 

Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak

Jobb a menyecskének, mint a lánynak,

A menyecske felköti a haját,

Lányságáról leveszi a gondját.

 

 

4., Hej, leszedik a szőlőt, nemsokára

Hej, leszedik a szőlőt, nemsokára

Árván marad annak minden ága,

Árván maradsz te is régi galambom,

Hej, itt az idő el kell masírozni.

 

Hej ,kiállok a kaszárnya kapujába

Könnyes szemmel nézek a postásra,

Postás legény hozott nékem egy levelet,

Hej, barna kislány megcsaltad a szívemet.

 

Hej, minek nékem a szombat estét várni,

Ha a babám nem jön vigasztalni,

Vigasztalom magam, ahogy lehet,

Hej, érted babám szenvedtem eleget.

 

Hej, minek nékem menni a templomba,

Ha a babám nem látom a sorba

Sem a sorba, sem a pad szélébe,

Hej, elvitték a gyöngyvirágos temetőbe

 

5., Szüret után jár az idő

Szüret után jár az idő, Házasodni kéne,

Férjhez mennék édesanyám, ha valaki kérne

Az a legény ki hozzám járt, elment katonának,

Ha hazajön más szeretőt választ ki magának.

 

Szüret után jár az idő, házasodni kéne,

Én is megházasodnék, ha a lány megkérne

Az a leány kit szerettem férjhez ment már régen,

Rajta kívül más szeretőt nem találtak nékem.

 

6., Októberben mikor megy a legény katonának

Októberben mikor megy a legény katonának

Azt mondja a lánynak, kísérj el az állomásra,

Nem kísérlek babám, lehullott a gyöngyharmat a földre,

Sáros lesz a ruhám, megvér a jó anyám érte.

 

Szombat este mikor megy a legény a leányhoz,

Azt kérdi az anyja, mikor veszed el a lányom,

Nem tudom én néni, azt csak a Jó Isten maga tudja,

Mert a lánya szíve vágyik a régire vissza.

 

7., Lakodalom van a mi utcánkba

Lakodalom van a mi utcánkba

Idehallszik csengő muzsikája

Hivatalos vagyok oda én is

El se mennék, ha százszor üzennék is.

 

Vége van már a lakodalomnak

Nagy bánatya van a menyasszonynak,

Forgatja a karikagyűrűjét,

Sajnálja a régi szeretőjét.

 

8., Sárga a csikó

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta

Most akartam hozzád menni rajta,

Most akartam veled beszélgetni

Itt van az idő, el kell masírozni.

 

He,j leszedik a szőlőt nem sokára

Árván marad annak minden ága

Árván maradsz te is régi galambom,

Hej, itt az idő el kell masírozni.

 

9., Sudár magos a nyársfa teteje

Sudár magos a nyársfa teteje,

De halványsárga, annak a levele,

Én is olyan halványsárga vagyok

Volt szeretőm, egy ügyes barna leány

De már rég elhagyott.

 

10., A vicei kertek megett

A vicei kertek megett, aratják a zabot.

Közepébe rakják az asztagot.

Tetejére rá, rászállott egy csóka

Engemet egy barna kislány tanított a csókra.

 

Liba liba, liba liba, de szép sereg liba

Gyere babám, menjünk a lagziba.

Minek nékem egy olyan lagzi lakodalom,

Amelyikben régi babám te vagy a mennyasszony.

 

11., A vicei bíró udvarában

A vicei bíró udvarában,

Lehullott az akácfa virága

Fölszedné azt, de sok édesanya,

Ha a fia három évig nem volna katona

 

A bethleni, a bethleni sorozó szobában

Ingem, gatyám, vágom a deszkába

Szolgabíró tedd le a pennádat

Ne keserítsd, ne szomorítsd az édesanyámat.

 

12., A vicei csárdában

A vicei csárdában, ecet ég a lámpában

Jaj de homályosan ég, kilenc betyár a vendég,

A tizedik berúgott, berúgott,

Hazamenni nem tudott.

 

13., Már mi nálunk babám

Már mi nálunk babám, az jött be szokásba,

Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba,

Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,

Lerázza a meggyet, gyere, babám, szedjed a rózsás kötényedbe

 

Már mi nálunk babám, már mi nálunk babám, az jött be szokásba,

Nem táncol a legény, nem táncol a legény, alacsony csárdába,

Alacsony a csárda, mestergerendája,

Letörik a babám, lehajlik a babám gyönge bokrétája.

 

14., Erdő, erdő, erdő

Erdő, erdő, erdő, Marosszéki kerek erdő

Madár lakik benne, madár lakik tizenkettő

Cukrot adnék, annak a madárnak,

Dalolja ki nevét a babámnak,

Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

 

Elmennék az ácshoz, fejfát csináltatni

Aranyos betűkkel, nevem ráíratni

Aranyos betűkkel babám azt íratom rája,

Itt nyugszik a szerelemnek egy elhervadt rózsája

 

Szerelem, szerelem átkozott szerelem,

Te csaltál meg engem, verjen meg az Isten!

Te voltál szívemnek első és a lejutolsó

Készül már a számomra egy diófa koporsó.

 

15., Erdő szélén, de magos a juharfa

Erdő szélén, erdő szélén, de magos a juharfa

Barna kislány, sejehaj, barna kislány sírva sétál alatta.

Még annak a dalos madárnak is van párja, van párja,

Csak én magam egyedül, csak én magam egyedül vagyok árva.

 

16.,Erdő mellett nem jó lakni

Erdő mellett nem jó lakni,

Mert sok fát kell hasogatni

Tizenhárom ölet meg egy felet,

Öleljen meg engem, aki szeret.

 

Táncolj bolond, ha nincs eszed

Amennyi volt mind elveszett

Tizenhárom ölel meg egy féllel

Öleljen meg engem, aki szeret.

 

17., Ablakidnál barna kislány

Ablakidnál barna kislány, hej jó estét, jó estét,

Szállást kérni jöttem hozzád, hogyha beengednél.

Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.

Nincs itthon az édesanyám, hej, csak egyedül vagyok.

 

De azért a szép szavadért, hej, téged beengedlek.

Széket adok, leültetlek, szépen lefektetlek.

Csipkés szélű paplanyommal szépen betakarlak,

Átölellek karjaimmal, hej, reggelig csókollak.

 

18., Ez a kislány mit gondolt magába

Ez a kislány mit gondolt magába,

Lefeküdt a vonatnak útjába

Egyet-kettőt füttyöntött a masiniszta

Kelj fel kislány, mert elvág a masina

 

Nem kelek fel itt akarok meghalni.

Itt akar a piros vérem kifolyni.

Mert engem elhagyott a régi babám

Kit a szívem szeretett igazán.

 

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,

Értem babám ne búsulj, ne búsulj,

Mert én katona vagyok, mégsem búsulok

Jó az Isten, ha megszabadulok.

 

19., Szálldogál a fecske

Szálldogál a fecske odafönn a levegőben

Kérdem tőle, nem láttad a szeretőmet

Láttam bíz én a vicei kerek réten

Lovát legeltette, kötőféken a kezében.

 

Amíg hozzád jártam babám, mindig álmos voltál

Szóltam hozzád, te csak mindig haragudtál

S már ez után kialudhatod magadat

Nem ölelem által a vékony karcsú derekadat.

 

20., Hol jártál te kislány

Hol jártál te kislány ilyen korán

Hogy a cipőd sarka harmatos már

Zöld erdőben jártam ibolyáért

Fáj a szívem, majd meghalok a babámért.

 

21., Udvarom, udvarom

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom

Nem seper már többé az én gyönge karom

Sepertem eleget, seperjen már más is

Öleltem a babám, Ölelje még más is.

 

Két út áll előttem, melyiken induljak,

Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak

Egyiktől búcsúzok, a másik haragszik

Ily hát az én szívem soha meg nem nyugszik.

 

22., Piros kancsó piros bor

Piros kancsó piros bor, mindjárt rám kerül a sor

Iszom a bort, ölelem a babámat,

Úgysem élem végig ezt a világot.

 

Nékem olyan asszony kell, ha beteg is kelljen fel,

Kelljen fel és főzze meg a vacsorát,

Vacsorával várja haza az urát.

 

Nékem olyan ember kell, ha beteg (részeg) is kelljen fel

Kelljen fel és vágjon nekem egy öl fát

Hogy legyen, mivel megfőzzem a vacsorát.

 

23., Ityóka, pityóka, lipityóka

Ityóka, pityóka, lipityóka,

beleszerettem egy kisasszonyba

Ha nem szeret mért nem mondja,

hogy ne legyek a bolondja lipityóka,

Ityóka, pityóka, lipityóka.

 

 

Az én szemem olyan kerek,

Ahányat lát, annyit szeret.

Szereti a legényeket, bolondítja szegényeket, lipityóka

Ityólka, pityóka, lipityóka

 

Eresz alatt fecskefészek

Már én a legénynek nem is hiszek

S mert a legény leánycsaló,

Mind felakasztani való lipityóka

Ityóka pityóka lipityóka

 

24., Dombon van a házam

Dombon van a házam, dombon lakom én,

Kicsi a galambom, de nagy vagyok én

Ha kicsi is az a lány csak szeressen igazán,

Szívből igazán, Húzz rá te kutya cigány

 

Zöld a petrezselyem, zöld a hagymaszár

Hová hajtsam fejem bánat délután

Hová hajtsam fejemet, ki sirat meg engemet

Szívből igazán, húzz rá te kutya cigány

 

25., Amerre én járok

Amerre én járok, bámul a világ,

Irigylik a sok pénzt meg a hozományt

Én a sok pénz nem sajnálom,

Csak te légy a pici párom

 

Majd ha egyszer sok pénzem lesz,

Felülök a repülőbe,

Úgy repülök, mint a fecske,

Odafönn a levegőbe.

 

26., A vicei híres utca

A vicei híres utca cimbalommal van kirakva,

Ha még egyszer végig megyek rajta

Nótát ver a csizmám sarka rajta

 

S erre gyere, ne menj arra

Jobb az út erre, mint arra

Erre gyere szívemnek a párja,

Adj egy csókot utoljára.

 

Páros csókot nem adhatok,

Nem a te szertőd vagyok,

Páros csókot csakis annak adok,

Kinek a szeretője vagyok.

 

27., Itt hagyom a falutokat

Itt hagyom a falutokat nem sokára

Elmegyek én titőletek messzi tájra

Csillagtalan sötét éjjel jövök hozzád búcsút venni

Hull a könnyem, meg ne lássa soha senki.

 

Ha elmegyek, ne mondjatok rosszat rólam

Kártevője én senkinek sose voltam

Te sem vethetsz a szememre egyéb átkot, nagyobb vétket,

Csak annyit, hogy szerettelek, hittem néked.

 

28., Le az utcán

Le az utcán, lefelé se mehetek,

Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek,

Nem kell nékem, van már nékem egy barna

Homlokára göndörödik a haja

 

Szégyen volna, ha én aztat nem tudnám

Melyik utcában lakik az én babám

Ott lakik egy szép vicei utcában

Piros rózsa nyílik az ablakába

Piros rózsa, ha leszakítanálak,

Mit mondanál babám, ha elhagynálak,

Azt mondanám, verjen meg a Teremtő

Sose voltál igaz szívű szerető.

 

 

Csak egy kislányt szeretek a faluba

Isten tudja kinek lesz mennyasszonya

Lám az enyém tudom, hogy nem lesz soha

Eltiltotta tőlem az édesanyja

 

Ne tiltsa el, mert megöl a szerelem,

A faluban csak a lányát szeretem

Fáj a szívem a lelkem is egy kicsit

Csak a maga lánya, aki meggyógyít.

 

 

29., Ez a vonat most van indulóban

Ez a vonat most van indulóban

A belseje ki van virágozva,

A belseje sárgára,

Leszerelő öreg bakák számára,

Jönnek haza végleg szabadságra.

 

Be van az én zubbonyom zsebe varrva

Barna kislány mit keresel abba

Benne van a zsoldkönyvem,

Meg a leszerelő levelem

Már ez után szőke kislány a kedvesem

 

30., Százados úr, sej haj

Százados úr, sej-haj, százados úr, ha felül a lovára

Visszatekint, sej-haj, visszatekint az elfáradt bakára

Ugye fiúk szép élet a katonaélet,

Csak az a baj, sej-haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

 

Diófából, sej-haj, diófából nem csinálnak koporsót

A bakának, sej-haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.

Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója

Szőke kislány, sej-haj, barna kislány lesz a megsiratója.

 

31., Nincs szebb lány, a magyar lánynál

Nincs szebb lány, a magyar lánynál

Vékony karcsú derekánál

Olyan vékony, mint a nádszál, maga jár a legény után

 

Maga mondja a legénynek,

Vállaljon szeretőjének

Jól van lányom én nem bánom,

Csak az anyád ne sajnáljon.

 

Még az anyja nem is tudja,

Hogy a lánya milyen csalfa

Majd megtudja nemsokára

Mikor sír az unokája.

 

32., Tisza partján nem jó lefeküdni

Tisza partján nem jó lefeküdni

Mert az árvíz ki szokott önteni

A babámat el találja vinni,

Keservesen meg fogom siratni.

 

Gyönge harmat neveli a búzát,

Édesanya neveli a lányát

De idővel más viseli gondját

De idővel más viseli gondját.

 

 

33., Egy vasárnap délután

Egy vasárnap délután végig mentem az utcán

Azt kérdezték, miért sáros a csizmám

Ha sáros is, poros is, ne kérdezd babám.

Csak azt mond Mariskám, szeretsz-e igazán.

 

34., Udvaromon kettőt fordult a kocsi

Udvaromon kettőt fordult a kocsi

Édesanyám minden pakkom hozza ki

Hozza ki a behívó levelemet,

Három évig felejtsék a nevemet.

 

Udvaromon van egy vályú meg egy tó

Abban fürdik három fekete holló

Mindig fürdik mégis sáros a tolla

Büszke lányok vannak itt a faluba.

 

35., Tizenhárom fodor van a szoknyámon

Tizenhárom fodor van a szoknyámon

Azt gondoltam férjhez megyek a nyáron

De már látom semmi se lesz belőle

Tizenkettőt levágatok belőle.

 

Tizenkettő, Tizenhárom, tizennégy

Barnakislány ilyen későn hova mégy

Elmegyek én más szeretőt keresni

Mert aki volt, nem érdemes szeretni.

 

 

36., Harangoznak a mi kis falunkban

Harangoznak a mi kis falunkban

Édesanyám menjen a templomba

S imádkozzék, a Jó Istent kérje,

Hogy a fiát semmi baj ne érje

Valahol a messze idegenbe.

 

Majd ha egyszer megsegít az Isten

Olyan árva, olyan kihalt minden

Az hagyott el, akit úgy imádtam,

Akiért én mindig hazavágytam.

Jobb lett volna messze idegenbe.

 

37., Szánt a babám

Szánt a babám, sej-haj, csireg-csörög a járom,

Szánt a babám a vicei határon

Száraz a föld hármas eke nem állja,

Szép a babám itt vicében nincs párja

 

Mondtam babám ne rakd meg a, sej-haj szekeret,

Feltöri a villanyél a kezedet,

Fából van a villanyele, nem másból

Feltöri a tenyeredet, sej-haj, csunyául.

 

 

38., Hej, mikor mentem Székesfehérvárra

Hej, mikor mentem Székesfehérvárra

Egyenesen a tüzér kaszárnyába

Széket is adtak, le is ültem rája

Éles az olló a göndör hajam vágja.

 

Szép göndör hajam lehullott a földre

Gyere, rózsám, szedd fel a kötényedbe

Ahány szálat szedsz fel a kötényedbe.

Hej, annyi százszor jussak az eszedbe.

 

 

39., Lányok, ti vicei lányok

Lányok, ti vicei lányok

Szedjetek piros virágot.

Tüzzétek a melletekre és

Gyertek velem a harctérre.

 

Ott ahol az ágyúk zúgnak,

Apró fegyverek ropognak

Apró fegyverek ropognak

És a szép legények a földre hullnak.

 

40., Esik eső csendesen az árpa tarlóra

Esik eső csendesen az árpa tarlóra

Gyere, kedves, galambom segíts fel a lóra

Boros vagyok, sej-haj, nem bírok felülni

Szalma deres a lovam nem akar megállni.

 

Szalma deres a lovam nem eszi a zabot,

Mert még csikó korában az árpára szokott

Barna kislány, sej-haj, szoktatta azt rája

Engem pedig a csókos szájára.

 

41., Kimentem a selyemrétre kaszálni

Kimentem a selyemrétre kaszálni

De nem tudtam én a szénát levágni.

Mert nem látszott a sok sárga virágtól

Régi babám, hogy búcsúzzunk egymástól.

 

Házunk előtt folyik el egy halastó

Abban úszik egy fekete koporsó

Koporsóból kilátszik a szemfedél

Látod babám, de hiába szerettél.

 

42., Kerek a káposzta

Kerek a káposzta, csipkés a levele

Babám az ölembe gyere

Nem ülök én az öledbe,

Mert az este más ült benne.

Amott a kert alatt, a sötét kőrisfa alatt

Más nézett a két szemedbe.

 

43., Egyszázasnak ötven a fele

Egyszázasnak ötven a fele

Egye meg a fészkes fekete fene,

Megütöm a csizmám szárát,

Csókolom a babám száját.

 

Mind azt mondják, részeges vagyok

Pedig csak a jó bort szeretem nagyon

Nem lehet az ember fából

Ki kell rúgni a hámfából.

 

44., Új sír van a temetőben

Új sír van a temetőben, rajta virág koszorú

Mellette egy édesanya, kinek szíve szomorú

Ne sírj, ne sírj édesanyám,

Ne hullasd a könnyedet,

Hisz jól tudod, hogy a sírból visszajönni nem lehet.

 

Sírok, sírok, mindig sírok,

Míg könnyeim lehullnak, síromból is fölsóhajtok,

Te voltál a gondozóm.

 

45., Kimegyek a temetőbe

Kimegyek a temetőbe, beszélek az őrrel

Ássa meg az én síromat még a meleg ősszel

Egy sír helyett kettőt ásson, egy nem elég nékem,

Egyiket a bánatimnak, a másikat nékem.

 

Hegedűt is csináltasson fehér rózsafából

Húzassa el azt a nótát, nem leszel a párom.

 

46., Faluvégén van egy kis ház

Faluvégén van egy kis ház

Annak nincsen lakója,

Ablakában kinyílott egy ibolya

Este reggel öntözgettem, mégis el van hervadva

Az én árva bús szívemnek nincsen vigasztalója.

 

Végig mentem a főutcán, benéztem a templomba

Ott látom a régi babám, tiszta fehér ruhában

Azt hitted, hogy engem csalsz meg, Megcsaltad te magadat,

Nem találsz te régi babám nálamnál igazabbat.

 

Kiskertemben, van egy rózsa, kilenc bimbó van rajta

Arra járt a régi babám, leszakítni akarta

Ne szakítsd le régi babám, kinyílik nem sokára,

Ha a szombat esti harmat szépen leszáll reája.

 

47., Ilyenkor a mi falunkban

Ilyenkor a mi falunkban estét harangoznak,

Nem sokára becsukódik egy muskátlis ablak,

Orcájára hull a könnye egy szép barna lánynak,

Ilyenkor a mi falunkban engem hazavárnak.

 

S ha meghalok, vigyetek a csendes temetőbe

Dobjatok egy szál virágot a sírom mélyébe

Dobjatok egy fehér rózsát boldog álmom

Mert én nékem itt a földön nem volt boldogságom.

 

48., El foglak feledni, akárhogy fáj

El foglak feledni, akárhogy fáj,

Nem foglak szeretni továbbra már

Sírjál, ha tudsz még, bár én is tudnék

Könnyeket hullatni még

 

Nékem nincsen könnyen, elfolyt már csöndben

Szívem már nem a tiéd

El foglak feledni, akárhogy fáj,

Nem foglak szeretni továbbra már

 

49., Tavasz esti kóbor szellő

Tavasz esti kóbor szellő vidd el fájó szívem dalát messzire.

Egy nevető szőke lánynak, kinek már ez összetört szív semmise.

Súgd meg néki a fölébe, hogy búval töltöm napjaimat egyedül.

Hideg tél van a szívemben, tavasz soha nála nélkül, nem derül.

 

Nyári esti kóbor szellő, megérkezett babámtól az üzenet.

Azt üzeni az a csalfa, hogy ő engem elhagyott, és nem szeret.

Tavasz ébred a szívemben, most tudtam meg mi az igaz szerelem,

Szerettem egy barna kislányt, amíg élek, soha el nem feledem.

 

50. Temető kapuja

Temető kapuja sarkig ki van nyitva,

Odajárnak a szép vicei lányok, rólam szedik a virágot

Szedjétek, szedjétek rólam a virágot.

Csak azt a szép fehér liliomot lányok,

 Le ne szakítsátok

 

Ha leszakítsátok, el ne hervasszátok,

Ültessétek a sírom tetejére

Mélyen a feketeföldbe.

 

51., Egy vasárnap mentem a templomba

Egy vasárnap mentem a templomba,

Fehér galamb szállott a vállamra,

Fehér galamb súgja a fülembe,

Megkaptam a behívó levelem.

 

Megkaptam a behívó levelem,

Könnyes szemmel olvasom a nevem.

Az van írva, mind a négy sarkára, sarkára,

Árván maradsz babám nemsokára.

 

Árván maradsz falu szép leánya,

Már én többet tihozzátok nem járok

Amit jártam azt is köszönjétek

A Jóisten maradjon veletek.

 

52., Árvalányhaj lengedez a hegytetőn

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn,

Árva vagyok elhagyott a szeretőm

Ha elhagyott, nem kell nékem szerető

Szeretőm lesz majd a gyászos temető.

 

Ha meghalok, mondjátok a babámnak

Ne sirasson hétköznap, csak vasárnap,

Akkor is csak bal szemével sirasson,

Jobb szemével a lányokra kacsintson.

 

Ha meghalok, széles utón vigyetek

Babám kapuja elé letegyetek.

Nyissátok föl gyászkoporsóm fedelét

Hadd hullassa rám a forró (síró) könnyeit.

 

Ha meghalok, meghagyom a babámnak,

Ne sirasson hétköznap csak vasárnap

Akkor is csak jobb szemével sirasson,

Balszemével babájára kacsintson.

 

 

53., Kéket nyílik az ibolya, nem sárgát

Kéket nyílik az ibolya, nem sárgát

Mit tagadod, te is jártál énhozzám

Ég és föld a szemtanúja

Hányszor voltál vállaimra borulva.

 

Vállaimra ráborultál, zokogtál,

Ajkaimról páros csókot raboltál.

Esküdöztél égre, s földre,

Hogy hű maradsz mind örökre, s megcsaltál.

 

54., Te csaltál meg

Te csaltál meg, nem én téged

Verjen meg az Isten téged

Aludj babám, aludjál,

Soha föl ne virradjál

Ha te engem megcsaltál.

 

Nem kívánok egyéb átkot,

Akasztófán járjál táncot

Fújja a szél gatyádot,

Verjed össze bokádot,

Ha te engem megcsaltál.

 

Nem kívánok egyéb átkot,

Egyél meg egy mázsa mákot

Minden nap csak egy szemet,

Addig élj, míg megeszed

Ha te engem megcsaltál.

 

55., Érik a ropogós cseresznye

Érik a ropogós cseresznye

Kérik a lovamat cserébe,

Én a lovamat cserébe, senkinek sem adom

Avval megyek a csárdába, csárdás kisangyalom!

Így akar, úgy akar, nem akar szeretni a galambom.

 

Érik a ropogós cseresznye, kérik a szememet cserébe

Én a szememet cserébe senkinek nem adom,

Mer, akkor a legényeket mivel csalogatom

Így akar, úgy akar, nem akar szeretni a galambom.

 

56., Gyönge a nádszál

Gyönge a nádszál. lehajlik a földre,

Sír a kislány, elhallszik messzire,

Elhallszik a csendőr laktanyára

Megszabadulok babám nem sokára

Ha megszabadulok meg is házasodok

Azt veszek el, akit én akarok.

Elveszem a falu legszebb lányát,

Kivel eltöltöttem sok csendes éjszakát.

 

 

Sok csendes éjszakát, sok számos napokat,

Verje meg az Isten, csalfa lányokat,

Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja

Aki a babáját hűtlenül elhagyja.

 

57., Büszke huszár

Büszke huszár hajlik ki a nyeregből

Csókot kér a régi szeretőjétől

Adj egy csókot régi babám az útra,

Isten tudja látlak-e még, vagy soha.

 

Csókot kérni a huszártól nem lehet

Mert a huszár igaz szívből nem szeret.

Ha a huszár igaz szívből szeretne

Maga mellé a nyeregbe ültetne.

 

Gyönge vagy még kisangyalom a lóra,

Játszik a ló, te meg leesel róla.

Majd ha egyszer én ülök a nyeregbe

Táncolok a kisangyalom kedvére.

 

58., Indulóra fütyöl a masina

Indulóra, indulóra fütyöl a masina,

Magyar fiúk masíroznak abba

Masíroznak messze idegeny országba

Oroszország hegyes völgyes széles határába

 

Ez a vonat, ha megindul, meg sem akar állani.

Kolozsváron ki szeretnék szállni.

Gépészlegény állj meg, állj meg a gőzőssel

Csak még egyszer beszéljek a régi szeretőmmel.

 

59., Ellőtték a jobb karomat

Ellőtték a jobb karomat, folyik a piros vérem

Nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem.

Gyere, kisangyalom, kösd be sebeimet!

S gyógyítsd meg a bánatos szívemet.

 

Pokrócomnak a négy sarkára rá van a nevem varrva.

Nincsen nékem szép szeretőm, ki azt elolvassa.

Hadd olvassa le sírva az a bús reguta katona

Kinek van még a kaszárnyában harminchat hónapja.

 

60., Este van már késő este

Este van már késő este, de sötét van,

Ez a párnám a fejem alatt nem jól van

Gyere babám, igazítsd meg fáj a gyönge szívem

Vigasztald meg, hogy ne fájjon.

 

Este van már késő este, de sötét van,

Nem tudom az országútját, merre van

Gyere babám, gyújtsál gyertyát.

Mutasd meg az ország útját, hogy merre van.

 

61., Lyukas a kalapom teteje

Lyukas a kalapom teteje, kilátszik a hajam belőle.

Szégyellem magamat, legény létemre

Lyukas a kalapom teteje

 

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj,

Fügefalevelet tettem rá.

Fügefa levele éjjel harmatos

Alacsony a babám, de csinos.

 

62., Most jöttem Gyuláról

Most jöttem Gyuláról, Gyulafehérvárról

Megbotlott a kesely lábú lovam, lehullt a patkója.

Csak egy maradt rajta, az is kotyog rajta

Kovácslegény az én jó barátom,

Igazítsál rajta.

 

Meg is igazítom, meg is vasalgatom,

Barna kislány a két orcáját meg is csókolgatom

 

63., Szombaton délután

Szombaton délután, nem leszek itthon

El fogok utazni a gyorsvonaton

Gyorsvonat, személyvonat valahol megáll

Nyújtom a jobb karom, szervusz, babám.

 

Szeretni, szeretni, szerettelek,

Feleségül elvenni mégse mertelek,

Mennyasszonyi fátyol, ha a fejedre kerül

Szívem a bánatba belemerül.

 

64., Ennek a kis barna lánynak

Ennek a kis barna lánynak dombon van a háza

Magos jegenyefa nőtt az udvarába,

Magos jegenyefa földre lehajlik az ága,

Ennek a kis barnalánynak én leszek a párja.

 

Ennek a kis barna lánynak rövid a szoknyája

Mondtam az anyjának varrjon fodrot rája

De az édesanyja azt felelete rája,

Kinek nem tetszik a lányom, ne járjon hozzája.

 

65., Kocsmárosné, de savanyú a bora

Kocsmárosné, de savanyú a bora,

Olyan, mint a valóságos vadalma

Kocsmárosné cukrozza meg savanyú borát,

Még az éjjel elszeretem a lányát.

 

Szomszédasszony, de hamis a kutyája

Nem járok és lopni az udvarába

Szomszédasszony kössem meg a hamis kutyáját

Még az éjjel elszeretem a lányát.

 

66., Zsebkendőm négy sarka

Zsebkendőm négy sarka simára van vasalva

Mind a négy sarkára babám neve van varrva

Egyik szőke, a másik barna, a harmadik csodaszép

Megállj te csodaszép, majd eszedbe jutok még.

 

Majd eszedbe jutok babám, de már akkor késő lesz,

Késő lesz, soká lesz, mert a szívem másé lesz.

 

67., Besorozták a magyart katonának

Besorozták a magyart katonának

Adjon lovat, mert én gyalog nem járok.

Ha lovat ád, szürkét adjon, hej, de nem sárgát,

Szőke kislányt szeretek én a faluban nem barnát.

 

Nyitva van a százados úr ablaka,

Barna kislány sírva sétál alatta

Ne sírj kislány, mert úgyis be vagyok már sorozva

Nem sokára meghallod, hogy be is leszek rukkolva.

 

68., Van nekem egy rettenetes szokásom

Van nekem egy rettenetes szokásom

Ha bort iszom, a pálinkát kívánom

Erre még az öregapám öregapja tanított

Aki még a hordóval is koccintott.

 

Szombat este haragszik rám az asszony

Ha lefekszem, én azonnal elaluszom

Nem alszom, én csak a szemem behunyom, hogy ne lássam

Ez nékem a minden esti szokásom.

 

Beleesett egy nagy légy a boromba

 

 

69., Édesanyám kössön kendőt

Édesanyám kössön kendőt, selymet a fejére

Menjen el a legszebb lányhoz a falu végére,

Mondja meg a legszebb lánynak, el szeretném venni,

Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.

 

Édes fiam, azt a kislányt vedd ki a fejedből

Nem érdemli, hogy szeressed, szívedből, lelkedből.

A minap is azt üzent gazdagabb is kérte,

Édesanyám fáj a szívem, majd meghalok érte.

 

70., Csak, csak, csak az esik nékem keservesen

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen,

Büszkén jár előttem a régi kedvesem

Olyan büszke, mintha sose látott volna

Mintha, a szeretője sose lettem volna.

 

Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja

Jártam hozzád babám, az anyád is tudja.

Jártam hozzád babám, nem fogok többé járni.

Meg fogod majd te is látni, fog a gyönge szíved fájni.

 

71., Édesanyám nem bírok elaludni

Édesanyám nem bírok elaludni,

A kapuban legényt hallok beszélni.

Édesanyám eresszen ki hozzája

Fáj a szívem, majd meghalok utána.

 

Hadd el lányom, ráérsz te még kimenni

Ráérsz te még a legénnyel beszélni,

Tudom anyám, jól tudom, hogy ráérek,

Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

 

Zölderdőben terem a mérges kígyó

Szép leányból lesz a legénycsábító

Ugye anyám milyen boldog ki csúnya

Szegény legény szívét nem szomorítja.

 

72., Bor, bor, bor

Bor, bor, bor, de jó a vicei bor

Ha az asszony kér belőle

Félre áll a kontya tőle

Bor, bor, bor, de jó a vicei bor

Víz, víz, víz, de jó a vicei víz

Aranyhalak úsznak benne

Barna kislány az ölembe

Víz, víz, víz, de jó a vicei víz.

 

 

73., A vicei templomtorony

A vicei templomtorony, beleakadt a szalagom,

Ha még egyszer bele, beleakad,

Fáj a szívem, majd meghasad.

 

Ráültem a kemencére, elégett a szoknyám széle,

A széle a széle, a szoknyám széle,

Megvér a jó anyám érte.

 

Nem ettem én ma egyebet, csak egy fazék aludttejet,

Még aztat is kanál nélkül.

Megélek a babám nélkül.

 

74., Barna kislány, sejehaj

Barna kislány, sej-haj, a te fekete szemed

Megöl engemet a te gyönyörűséged,

Sok szép szavaid föl vannak nálam írva,

Barna kislány, sejehaj, érted tesznek a sírba.

 

Barnakislány, sejehaj, ha te tudnád, amit én

Hogy milyen igazságos hű szeretőd vagyok én

Olyan igazságos, mint a fényes holdsugár,

Amely körös-körül az ég alatt jár.

 

75., Befogom a lovam

Befogom a lovam, befogom a lovam

Zöldre festett kis kocsimba

Elviszem a búzám, elviszem a búzám, a bethleni gőzmalomba.

Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat,

Hej, oda haza, úgyis odahaza más öleli a babámat.

 

Ha bemegyek babám, ha bemegyek babám, a vicei csárdába.

Rávetem a szemem, rávetem a szemem,

Mindenik magyar lányra

Minden lánynak van babája, kivel mulat a csárdába

Hej, csak az enyém, csak az az ügyes legény hervad el a kaszárnyába.

 

Fekete cserepes

Minden lánynak van babája, kivel mulat a csárdába

Hej, csak az enyém, csak az az ügyes legény hervad el a kaszárnyába.

 

76., Kimosom a zsebkendőmet

Kimosom a zsebkendőmet, tiszta fehérre

Nem is adom akármilyen legény kezébe

Annak adom, kit igazán szeretek,

Akivel az oltár elé mehetek.

 

Zöld az árpa, zöld a búza, kukoricaszár,

Jaj de csinos, jaj de büszke a vicei lány.

Körös-körül szalagos a köténye,

Rá sem néz az akármilyen legényre.

 

77., Viszi a híd a felszegi hidat

Viszi a híd a felszegi hidat,

Rajta viszi az én galambomat.

Megyek anyám kifogom belőle

Három évig voltam a szeretője.

 

Számon bámon, amit cselekedtem

Hogy én veled szerelembe estem

Szerelembe nem estem, csak szóba

Sajnálom, de nem tehetek róla.

 

Szánom bánom hogy megházasodtam

 

78., Most még hideg van, fagyos a virág

Most még hideg van, fagyos a virág

Most még titokban járok tehozzád.

Most még bimbó sincs, virág sem terem

Most még titok a csók, s a szerelem.

 

Lesz még kikelet, lesz még napsugár

Lesz még a mi szívünk is boldog talán

Lesz még a mi szívünk egy kacagó remény

Lesz még e barna kislány szíve az enyém.

 

 

79., Már én nékem nem sok idő van hátra.

Már én nékem nem sok idő van hátra.

Kufferomat viszik az állomásra.

Olyan ügyes barna kislány a kedvesem

Amíg élek én soha, soha el nem felejtem.

 

Kisöcséim, arra kérlek titeket,

Szüleimre jól gondot viseljetek

Én reám is gondot visel a két karom

Ha megforgatom fegyver, fegyverem és banétom.

 

80., Zavaros a Tisza vize

Zavaros a Tisza vize nem tiszta

Ráhajtottam, kispej lovam nem issza.

Hogy is inná, milyen zavaros

Mikor ez a kislány haragos.

 

Leszedik az ibolyát a szagjáért,

Elveszik a csúnya lányt a rangjáért.

Milyen is a vicei legény

Nem kell a széplány, csuhaj, ha szegény.

 

Nem vagyok én részeg babám, csak boros

Nem szűk nékem ez az utca, csak poros.

Nem tántorgom, a lépést cifrázom,

Ez nékem a mindennapi rendes szokásom.

 

 

81., Piros pántlikás

Piros pántlikás az én lájbim eleje,

Gyáva legény, kinek nincs szeretője,

Gyáva legény kinek kettő, hej, de három nincs

Nem is magyar lány, kinek szeretője nincs.

 

Mikor mentem én a falumból kifelé

Lányok kísértek az állomás felé.

Mindegyikkel kezet adtam sorjába.

Csak a régi babám maradt legutoljára.

 

Szervusz, régi babám, add ide a jobb kezed,

Mert én téged igazán szerettelek.

Jártam hozzád sok esőben, sok sárban

Szerettelek babám tiszta szívből hiába.

 

 

82., Aranyos kis Bözsikém

Aranyos kis Bözsikém, amíg hozzád jártam

Ablakid alatt, de sokszor megálltam

Kérdezd mg a muskátli virágot

Hány számos éjszakát töltöttem én nálad.

 

Aranyos kis Bözsikém, amíg hozzád jártam

Ablakid alatt, de sok legényt láttam.

Szagolták muskátli virágot.

Én meg a szobában csókoltam a szádot.

 

Aranyos kis Bözsikém, fogsz te majd búsulni,

Mikor engem katonának fognak vinni

Elrabolnak tőled egy szombat este.

Sok számos csókodért áldjon meg az Isten.

 

Aranyos kis Bözsikém akkor fogsz majd sírni,

Mikor engem temetőbe fognak vinni.

Rá lesz írva gyászos koporsómra

Aranyos kis Bözsikém te tettél a sírba.

 

83., Megette a fekete tyúk a meggyet

Megette a fekete tyúk a meggyet.

Életemben nem szerettem csak egyet.

Azt az egyet, sejehaj, ha a világ látja is

Megölelem, megcsókolom százszor is.

 

Lányok, lányok, nektek nyílik a rózsa,

Menyecskéknek, a savanyú uborka.

Menyecskéknek, sejehaj, akkor lesz a jó világ

Mikor kinyílik az uborka virág.

 

84., Fekete a kökény

Fekete a kökény fehér a virágja

Bort iszik a legény, piros az orcája

Azt hiszik a lányok, hogy pünkösdi rózsa

Pedig a szerelem lángja lobog rajta.

 

Istenem, Istenem, én édes Istenem,

Mikor lesz én nékem szép szabad életem?

Akkor lesz én nékem szép szabad életem,

Mikor a babámat kedvemre ölelem.

 

Verd meg Isten verd meg a szeretőm házát,

De még jobban verd meg a benne lakóját.

Azt se mindegyiket, csak az édesanyját

Miért nem engedi, hogy szeressem a lányát?

 

85., Jaj, de szépen harangoznak

Jaj, de szépen harangoznak az én kedves galambomnak

Most viszik az esküvőre, sej-haj,

El sem búcsúzhatok tőle.

 

Leszakadt a kutam gémje, mivel itatok estére

Piros szalagot kötök a gémre

Mégis itatok estére.

 

Asszony, szeresd az uradat, érte ne veresd magadat!

Lesz majd nékem egy ügyes feleségem,

Akivel a világomat éljem.

 

86., Nyílik a rezeda virág

Nyílik a rezeda virág, rukkolnak a katonák

Magyar fiúk mennek az állomásra

Jön a vonat kiviszi a regatba.

 

Húzd ki bundás a nevem, hogy még legyen jó kedvem

Míg a nevem a nagykönyvben benne lesz,

Addig nékem szép szeretőm sose lesz.

 

87., A vicei hármas határ

A vicei hármas határ bolond, aki lányokhoz jár (nyehónye)

Lám én menyecskékhez járok, ha akarok ott is hálok nyehó

Lapi, lapi, cserelapi, gyere babám hozzám lakni. nyehó

Ha eljössz majd hozzám lakni, megtanítlak mosogatni. nyehó

 

Az én babám olyan forma, mintha bivály bornyú volna,

Ha, kihajtom a legelőre, messze hallik a bőgése.

Lapi, lapi, cserelapi, gyere babám hozzám lakni.

Ha eljössz majd hozzám lakni, megtanítlak mosogatni.

 

88., Haragszik a nap a holdra

Haragszik a nap a holdra, a hold is a csillagokra

A csillagok a felhőkre, én a régi szeretőmre.

Kibékült a nap a holddal, a hold is csillagokkal

A csillagok a felhőkkel én a régi szeretőmmel.

 

89., Elmegyek az ácshoz

Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni

Aranyos betűkkel nevem ráíratni

Aranyos betűkkel babám azt iratom rája

Itt nyugszik a szerelemnek egy elhervadt rózsája.

 

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem

Te csaltál meg engem verjen meg az Isten

Te voltál szívemnek első és a legutolsó

Készen van már számomra a diófa koporsó.

 

90., A malomnak nincs kereke

A malomnak nincs kereke, mégis lisztet jár

Tiltsák tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.

Tiltsák tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár.

 

Volt nekem egy szép szeretőm, de az olyan volt

Ha egy nap nem láttuk egymást négy nap beteg volt

Ötödik nap megkérdeztem, mi lelt téged volt, mi lelt téged volt,

A szívemet a szerelem körül fogta volt.

A szívemet a szerelem körül fogta volt.

 

Acca rózsám a kezedet, forduljunk egyet

Aztán menjünk ki a kertbe, hogy szedjünk meggyet.

Aztán menjünk ki a kertbe, hogy szedjünk meggyet.

 

91., Új a csizmám

Új a csizmám, a szegre van felakasztva

Sarkantyúját megette a rozsda

Összeverem olyan legény módra

Mindegy szélig lepereg a rozsda róla.

 

Új a mentém a szegre van felakasztva

Három éve nem volt leakasztva

Így is úgy is ott annak a helye

Még az éjjel betakarlak rózsám vele.

 

92., Piros bort ittam az este

Piros bort ittam az este, ragyogós csillagos galambom,

Most is részeg vagyok tőle, ragyogós, csillagos galambom.

 

A lábamon alig állok, állok, mégis szeretnek a lányok

 Ragyogós csillagom, galambom,

 

Elment az én rózsám Pestre, ragyogós, csillagos galambom

Újság hordó lett belőle, ragyogós, csillagos, galambom.

Másnak hordja az újságot, nékem a szomorúságot,

Ragyogós, csillagom, galambom.

 

93., Menyen már a hajnalcsillag lefelé

Menyen már a hajnalcsillag lefelé

Az én rózsám, most menyen hazafelé

Lábán van a csizmája

Magos sarkú kis csizma

Rásütött a hajnalcsillag sugara.

 

Amerre jársz, édes rózsám, kívánom,

Még a föd is piros rózsává váljon.

A zöld fű is piros rózsát teremjen

A te szíved soha el ne feledjen.

 

 

94., Kiöntött a Szamos (Nyárad) vize homokos partjára

Kiöntött a Szamos vize homokos partjára

Két szélét beültettem szomorú fűzfával.

Szomorú fűzfának ága reá hajlik a síromra

Télen, nyáron, bánatában ki van virágozva.

 

Zúg az erdő, cseng a mező, vajon mi van benne?

Negyven négyes magyar bakák (fiúk) masíroznak benne.

Éppeg tegnap jött újságba, a katonának el kell menni.

Utoljára jövök hozzád, babám búcsút venni.

 

 

95., Kalapom, kalapom, csorgója

Kalapom, kalapom, csorgója, sört innék, bort innék, ha volna

Akár iszom, akár nem így is úgy is csak részeges a nevem.

 

Kalapom, kalapom, csorgója… a szeretőm elhagyott

 

96., Akkor szép a magyar huszár

Akkor szép a magyar huszár, ha felül a lovára

Sarkantyúját belevágja a lova két oldalába

Kantár szára hosszúra van eresztve

Ne félj, csárdás kisangyalom, nem leszel elfeledve.

 

Kis kalapom nagy kalapom felakasztom a szegre.

Három kerek esztendeig nem teszem a fejemre.

Föl teszem a negyedik október elején

Szabadságos kéknefelejcs virágzik a tetején.

 

97., Már ez után babám

Már ezután babám, így élem világom

Kalapom a jobb szememre vágom

Jobb szememről a bal szememre vágom

Csak a leszerelő kis könyvemet várom.

 

Már ezután babám két szeretőt tartok

Az egyiktől a másikhoz járok

Ha az egyik hűtlen talál lenni

Megyek a másikhoz szívből fog szeretni.

 

98., Zöld a kökény, recece

Zöld a kökény, recece

Ha megérik fekete

Én utánam barna kislány ne gyere.

 

Mert én is annak a babája vagyok,

Aki nékem minden este páros csókot adott.

 

Zöld a kökény, recece

Ha megérik fekete

Én utánam barna kislány ne gyere

 

Zöld a kökény ihaja,

Ha megérik csuhaja,

Én utánam ne törjön a nyavalya.

 

Mert én is annak a babája vagyok,

Aki nékem minden este páros csókot adott

 

Zöld a kökény, recece

Ha megérik fekete

Én utánam barna kislány ne gyere

 

99., Túr a disznó

Túr a disznó, túr a mocsár szélen

Tartottam szeretőt, de már régen

Ha tartottam megszenvedtem érte.

Cudar világ, ne hánd a szememre.

 

Esik az eső nagy sár van az utcán

Barna kislány sírva mos a kútnál

Sírva mondja az édesanyjának

Anyám a szeretőm viszik katonának.

 

Ne vigyenek engem katonának

Meghasad a szíve a babámnak

Meghasad a babám gyönge szíve

Hej ha engemet elrabolnak tőle.

 

Lányok, lányok, tőlem tanuljatok

Tőlem a legénynek csókot ne adjatok

Mert az a csók nem esik hiába

Könnyeket hullajt a bölcső oldalára.

 

 

100., Kikötöm a kispej lovam

Kikötöm a kispej lovam a csárda elébe

Lehajtom a fejem a barna babám ölébe

Lehajtom a fejem a barna babám ölébe

 S hullajtom a könnyeim a rózsás kötényébe

 

Ezt a csárdás kis kalapot édesanyám vette

Bele a bokrétát a szeretőm anyja tette

Sír az édesanyám a szeretőm anyja gyászol

Ellenséges ágyúgolyó választ el egymástól.

 

Csak még egyszer gyere ki a kaszárnya elébe

Hadd öleljen átol a vékony karcsú derekadat

Magamévá teszlek, babám úgy szeretlek téged

Még a piros véremet is feláldozom érted.

 

 

101., Elment a pap ürgézni

Elment a pap ürgézni, fürgézni, elfelejtett misézni, misézni

Megállj ürge kivájom a szemedet, megetted a nyári keresetemet.

 

Három hordó borom van, borom van, mind a három csapon van, csapon van

Én fekszem a csöpögő csap alá, Te a babám az ágy alá a sötétbe.

 

 

102., Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.

Ennek a kislánynak utat mutassatok.

Utat mutassatok a sűrű erdőben

Vagy a kolozsvári gyászos temetőben

 

Két út áll előttem melyiken induljak

Verd meg Isten verd meg a szeretőm házát

De még jobban verd meg a szeretőm házát,

Azt se mindegyiket csak az édesanyát,

Miért nem engedi meg, hogy szeressem a fiát.

 

 

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom.

Nem seper már többé az én gyönge karom

Sepertem eleget, seperjen már más is

Öleltem a babám, ölelje még más is.

 

103., Rózsabokor a domboldalon

Rózsabokor a domboldalon, borulj a vállamra angyalom

Nem borulok, van már szeretőm, szüret után lesz az esküvőm.

 

Azt mondják rólam a rokonok, hogy én Isten tagadó vagyok.

Pedig én most is imádkozom, szíved dobbanását hallgatom.

 

Reszket a folyó örömében, ringatja a napot kelőben.

Ringatja a napot kelőben, mint én téged édes kedvesem.

 

 

104.,Elhagyott a babám, jár egy másik után

Elhagyott a babám, jár egy másik után

Másnak kacsingat a szemébe.

Megbánod, ezt tudom, valaha

De már akkor fütyülök a szavadra.

Leborulhatsz elém, bőghetsz, mint egy tehén

De már akkor késő

 

 

105., Elment a párom Dél-Amerikába

Elment a párom Dél-Amerikába, de én nem megyek utána

Írtam néki, de sok szép levelet, hagyjon békét a szerelemnek,

Mert annyi páros csókot raktam (fogyasztottam) rája, mégse lehetek a párja.

 

Porzik, porzik, a vicei utca mikor végig megyek rajta

Nyílik, nyílik a babám ablaka, mikor betekintek rajta

Nyisd ki babám ablakaidat, hadd mondjam el panaszaimat

Egy kislánynak, de sok a panasza, nincsen, aki meghallgassa.

 

106. Kiskút kerekes kút

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba',
de szép barna kislány van a szomszédunkba',
csalfa szemeimet rá se merem vetni,
fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni!

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába',
sudár jegenyefa földre hajlik az ága,
ennek a szép barna lánynak én leszek a párja, / riglizni /.

107. Lágy a kenyér igazán csakugyan, pirítani nem lehet.

Lágy a kenyér
Igazán csakugyan
Pirítani nem lehet.

Gyenge a lány 
Igazán csakugyan
Férjhez adni kellene.

Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.

Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.

Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.

Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.

 

108. Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe

Kerek ez a zsemle nem fér a zsebembe,
Kétfelé kell vágni, úgy kén megpróbálni, így kell megpróbálni.
Kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni, éljen Garibaldi.
Jó bor, jó egészség, szépasszony, feleség.
/:Szépasszonynak, jónak, jó járású lónak, kár megöregedni.:/


Kerek ez a zsemlye, 
Nem fér a zsebembe,
Haragszik a rózsám,
Nem ül az ölembe,
Én sem az övébe.

 

109. Nem zörög a haraszt…
     Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,
     Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.
     Hajlik szívem jobbra, balra:
     Mindegy neki: szőke, barna.
     Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
     
     Rólunk beszél már az egész világ szája,
     Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.
     Tagadjuk, hogy igaz volna:
     Mégis azt mondja a nóta,
     Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

 

 

110. Most jöttem Gyuláról, Gyulafehérvárról

Most jöttem Gyuláról
Gyulafehérvárról
Leesett a lovamról a patkó
A három lábáról.

Csak egy maradt rajta
Az is kotyog rajta.
Kovács legény lelki jó pajtásom
Igazítsál rajta.

Kovács kalapácsa
Mind azt veri rája 
Hogy ennek a kesely lábú lónak
Magyar legény a gazdája.

Magyar legény a gazdája
Iszik a csárdába.
Iszik-eszik múlat a csárdába,
Lova hasig jár a sárba.

Látod, babám látod
Ezt a gyufaszálat?
Mikor az a gyufa kivirágzik.
Babám akkor leszek párod!

Semmi, babám semmi,
Így kell annak lenni.
Mindenféle forró szerelemnek
Vége szokott lenni 

Villás farkú fecske
Szép barna menyecske
Hogyan tudtál ilyen messze jönni
erre az idegen földre.

Nem jöttem én gyalog
Lovam lába hozott
Csalfa volt a kis angyalom szeme
Azzal  csalogatott ide.

111., Amikor a legények a harctérre indulnak

Leszedik a szilvát, ha érik, férjhez megy a leány, ha kérik

Ha nem kérik, maradjon, minden este az anyjával aludjon.

Maradj az anyádnak, sepregető lánynak,

 

 

112. Nem iszok én pálinkát, mert hiába becsapott a kocsmárosné lánya

 

113. Amikor a legények a harctérre indulnak

114., Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok

 

115., Két út van előttem,

 

116., Menyecskének a holdvilág világít.

 

117., Fejér fuszulyka virág, ne járj hozzá napvilág

Gyere hozzám, késő este sötétben

 

118., Akkor szép a magyar huszár, ha felül a lovára

119., 44-es hegyi vadász

1., Csak egy kislányt szeretek a faluba

 

2., Temető kapuja

 

3., Mit sirat a fecskemadár

Mit sirat a fecskemadár,

Mér csicsereg oly búsan az ágon,

Engem sirat, engem gyászol,

Én vagyok a legárvább a világon.

 

Göndör hajú barna kislány

Elrabolták éntőlem az irigyek,

Sirathacc már fecskemadár

Én se tudom, hogy mi lesz majd belőlem.

 

Majd amikor én nem leszek,

Akkor tudd meg hogy ki voltam néked

Majd amikor a szívemet

Száz tövissel tépi meg az élet

 

Akkor mond meg megbántad már

Te néked is fáj a nagy vétek

Akkor szívem a sír mélyén

Mindörökre megbocsát tenéked.

 

4., Itt állok meg ablakidnál

Itt állok meg ablakidnál

Itt lakik a szívemnek párja

Ti cigányok húzzátok rá

Egy szívemnek kedves nótára.

 Hogy a könnyem csorogjon le rája

Hogy tudja meg az a kislány

Hogy én többé ne járok hozzája.

 

Valamikor ablakidnál kinyílott

Ha szépen muzsikáltak

Én nem tudom, hogy az éjjel

Olyan szépen kinek muzsikáltak.

 

Fölzavarták nyugalmamat

Földön futó lettem a világon,

Érezd attul, hogy szerettél

Minek zavarod a boldogságom.

 

5., Kéket nyílik az ibolya nem sárgát

 

6., Valamikor fehér akác volt az én virágom

 

7., Kimegyek a temetőbe, beszélek a

 

8., Árvalányhaj lengedez a hegytetőn

 

9., Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,

Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.

Hajlik szívem jobbra, balra:

Mindegy neki: szőke, barna.

Nem vagyok én olyan válogatós fajta.

 

Rólunk beszél már az egész világ szája,

Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.

Tagadjuk, hogy igaz volna:

Mégis azt mondja a nóta,

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.

 

10., Ablakidnál barna kislány, hej, jó

Ablakidnál, barna kislány, hej, jó estét, jó estét!

Szállást kérni jöttem hozzád, hogyha beengednél.

Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok,

nincs itthon az édesanyám, hej, csak egyedül vagyok.

 

De azért a szép szavadért tégedet beengedlek,

széket adok, leültetlek, szépen lefektetlek,

csipkés szélű paplanyommal szépen betakarlak,

átölellek két karommal, hej, reggelig csókollak.

 

11., Csend van a faluba, alusznak a lányok

Csend van a faluban, alusznak a lányok,

csak egy kis ablakba látom a világot

barna kislány levelet ír messze nagy Oroszországba

a baka szeretőjét várja szabadságra.

 

Mikor kicsi a lány a cicával játszik

alig cseperedik, a legény után vágyik,

gondja van a szép ruhára meg-a fara járására

csókot ad a legény a piros ajakára.

 

12., Dombon van egy magos nyárfa

Domboldalon áll egy magos nyárfa.

Nyárfa alatt édesanyám háza.

Édesanyám fehér fejkendőbe',

Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.

Édesanyám fehér fejkendőbe',

Cipót dagaszt fűzfatekenőbe'.

 

Édesanyám, de messzire mentem.

Gyürkés fehér cipót, de rég ettem.

A búzában, de rég vágtam rendet,

Isten tudja látom-e még kendet.

A búzában, de rég vágtam rendet,

Isten tudja látom-e még kendet.

 

13., Esik az eső, nagy sár van, az úton

Esik eső, nagy sár van az úton,

Barna kislány sírva mos a kúton,

Sírva mondja az édesanyjának,

Szeretőjét viszik katonának.

 

Ne sírj kislány, van még a faluba,

Van még legény több is a számodra,

Minek anyám, ha én nem szeretem,

Gyász lesz vele az egész életem.

 

14., Le az úton, lefelé sem mehetek

Le az úton lefelé se mehetek,

Mert mind azt mondják, hogy szeretőt keresek.

Nem kell nékem az a büszke szerető,

Szeretőm lesz az a gyászos temető.

 

Életembe' csak egyszer voltam boldog,

akkor is a két szememből könny hullott.

Sírtam is én örömömbe, hogy szeret,

bánatimba, hogy az enyém nem lehet.

 

15., Erdély bé vagyon kerítve

Erdély bé vagyon kerítve
Mégis kivisznek belőle
Olyan széplányt hagytam benne hogy
Amíg élek fáj a szívem érte.
 
Lányok gyimesbüki lányok
Szedjetek piros virágot
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Százszor jussak eszetekbe
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Gyertek vélünk a harctérre.
 
Ott ahol az ágyúk szólnak
Apró fegyverek ropognak
Fejem felett kard bevillan a
Piros vérem a fődre kiloccsan.
 
Őrmester úr arra kérem
Kösse bé a sebeimet
Kösse bé a sebeimet de
Mentse meg a betyár életemet.
 
Megmenteném, de már késő
Mind elfolyt a piros véred
Mind elfolyt a piros véred
A kárpátoki csatatéren.
 

II.

Erdély körül van kerítve

Mégis kimegyek belőle

Olyan messzi földre megyek

Ahonnan vissza sose térek.

 

Lányok gyimesbüki lányok
Szedjetek piros virágot
Tűzzétek a mellyetekbe hogy
Százszor jussak eszetekbe
 

Anyám, öreg édesanyám,

Szedje össze minden gúnyám.

Tegye, zárja, nagy ládába,

Jön a muszka, ne vegye magára.

 

Meg van a szekér terhelve,

Én ülök fel a tetejébe,

Olyan messzi földre megyek

Ahonnan vissza sose térek.

 

Hazám, drága szülőhazám,

Bárcsak határid láthatnám.

Látom füstjit, de csak elig,

Hogy az égen lengedezik.

Látom füstjit, de csak elig,

Hogy az égen lengedezik.

 

16., Kolozsvári kaszárnya bádog a teteje

Kolozsvári kaszárnya, bádogos a teteje,

De sok szegény legénynek benne a levele.

Lám az enyém nincs benne, itt van a zsebembe,

Háromévi szenvedésem van belejegyezve.

 

Kolozsvári kaszárnya, bádogos a teteje,

De sok szegény kislánynak benne a kedvese.

Lám az enyém nincs benne, itt van az ölembe,

Páros csókot osztogat, kacsingat a szemembe.

 

II.

A kolozsvári kaszárnya, de magas a teteje,

Ráhajlik a vadgesztenye levele.

Cserebogár csípd le annak levelét,

Le ne törje, sejehaj, a bakasapkám e lejét.

 

A kolozsvári kaszárnya, sűrű ablak van rajta,

Az én babám most könyököl ki rajta.

Barna kislány! Kinek szeded a rózsát?

Hetes honvéd a babám, sej, neki kötök bokrétát.

 

A kolozsvári kaszárnya, sárgára van meszelve,

A katonák most masíroznak benne.

Benéznék, de könnyes mind a két szemem.

Látod, kedves galambom, sej, mire visz a szerelem.

17., Szép a tavasz, szép a nyár

A Szép a tavasz, szép a nyár,

Szép, ki párjávo jár.

Én is az én párommal,

Ki-ki a magáéval.

 

Esik, eső, esik a sárjo,

Ne hajts az anyád szaváro(m)

Szeress, babám má titkosa

Ne mindig csak játékosan.

 

II.

Szép a tavasz, de szebb a nyár,

De szép, ki párjával jár.

Jaj de szép a párossulás,

Aki jeltalálja egymást.

 

Tavaszi szél utat áraszt,

Minden madár társat választ.

Jaj, Istenem kit válasszak,

Hogy egyedül ne maradjak?

 

Elmém bolyog, mind a fölleg,

Szívem romlik, mint az évek.

Mind azt mondják, nem búsulok,

Hogy az utcán nem sírok.

 

Elmém bolyog, mind a felhő,

Hull a könnyem, mind az eső.

Árkot mosott az orcámra,

Mind a zápor az utcára.

Jaj, Istenem, kérlek, verd meg,

Aki miatt gyászt viselek.

 

18., Márványkőből van az édesanya sírköve

I.

Márványkőből van a, márványkőből van az édesanyám keresztje,

Oda járok, oda, oda járok, oda, minden szombaton este!

||:Kelj fel, édesanyám, kedves édesanyám, csak még egyet szólj hozzám,

Árva gyerek vagyok, szeretőm elhagyott, jaj, Istenem, meghalok!:||

Diófából van a, diófából van a kisangyalom kapuja,

Oda járok, oda, oda járok, oda, minden szombat vasárnap!

||:Lassan gyere, csárdás kisangyalom, lassan gyere be rajta,

Hogy az édesanyám, kedves édesanyám, kopogásod ne hallja!:||

II.

Márványkőből, márványkőből van a (tenger) Tisza feneke,

Gyenge vagy még gyenge vagy még babám a szerelemre.

Gyengeséged nem annyira sajnálom,

Csak hogy eddig, csak hogy eddig szerettelek azt bánom.

 

De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni,

De még jobban, de még jobban udvarába bemenni.

Megmondanám a császárnak magának

Lányokat is ne csak legényeket sorozzon be bakának.

 

De a császár, de a császár visszaírja levélbe,
Szoknyás huszár szoknyás huszár nem való a seregbe.
Mert a lánynak harminchárom szoknya kell,
Szoknya alá széplány alá /mellé gavalléros legény kell.

De szeretnék, de szeretnél Kun Bélával beszélni,
De még jobban, de még jobban szobájába bemenni,
Megmondanám Kun Bélának magának.

 

19., Falu végén faragnak az ácsok

Falu végén  faragnak az ácsok,
Idehallik a kopácsolásuk.
//: Eridj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot. ://

Édesanyám de huncutok az ácsok,
méreg drágán adják a forgácsot.
//: Kilenc csókot adtam neki oda érte,
a tizediket de ráadásul kérte. ://

Kék a kökény, zöld a petrezselyem,

tótágast áll bennem a szerelem.
//: Édesanyám hát most mit csináljak,
szeressek-e, vagy tótágast álljak. ://

 

20., A vicei kertek megett aratják az árpát          

A gyulai kert alatt, kert alatt
Barna legény rozmaringot arat.
Én vagyok a rozmaring kévekötője,
Barna legény igaz szeretője.

A gyulai kert alatt, kert alatt
Rézsarkantyúm ott maradt, ott maradt.
Eridj, babám, keresd meg, sej-haj, keresd meg,
Ha megleled, pengesd meg, pengesd meg.

 

21., Túr a disznó, túr a mocsár szélén       

 

22., Kikötöm a kispej lovam a csárda

Kikötöm a kis pej lovam a csárda elébe,
Lehajtom a fejem a barna babám ölébe.
Lehajtom a fejem a barna babám ölébe,
Hullajtom a könnyeim a hacacárés kötőjébe.

Ezt a csárdás kis kalapot a jó anyám vette,
Mellé az ibolyát a szeretőm anyja tette.
Sír az édesanyám, a szeretőm anyja gyászol,
Ellenséges ágyúgolyó választ el egymástól.

Ez a csinos barna kislány kimegy az erdőbe,
Szedi az ibolyát, sűrűn feltekint az égre,
Szedi az ibolyát, sűrűn feltekint az égre,
Jaj istenem a szeretőm most viszik a harctérre.

Csak még egyszer zörgesd meg a kaszárnya ajtaját,
Had öleljem által a vékony karcsú derekadat,
Magamévá teszlek rózsám, meg is halok érted,
Még a piros véremet is feláldozom érted.

 

23., Édesanyám engedj el a bálba

Hej, édesanyám eresszen el a bálba.
Ott táncol a babám tiszta fehér ruhába.
Fehér a ruhája csak a szeme, csak a szeme fekete.
Jaj, édesanyám, ha az enyém lehetne

Fehér a ruhája csak a szeme, csak a szeme fekete.
Jaj, édesanyám, ha az enyém lehetne.

24., Tizenhárom fodor van a szoknyámon                      

 

25., Most jöttem Gyuláról, Gyulafehérvárról      

 

26., Kovács pengeti a vasat, jaj, derek

Kovács pengeti a vasat,

Sűrűen kopogtatja,

Szeretőmet a faluba

Más legény csalogatja

 

Ne csalogasd a szeretőmet!

Azt a kutya betyár mindenedet!

Sej, jobb is volna

Más babáját szeretni!

 

 

27., Mikor engem soroztak jobbról balra

Mikor engem soroztak,
Jobbra-balra forgattak.
Azt mondta az egyik orvos a másnak:
Ügyes legény, sorozzuk bé huszárnak!

 

28., Ősszel érik babám a fekete szőlő                    

 

29., Megérett a kukorica, le kellett szedni

 

30., Kis kút kerekes kút van az udvaromba

Kis kút, kerekes kút van az udvaromba.
De szép barna leány van a szomszédomba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a szép barna lánynak sarkon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tearózsa hullajtja levelét, 
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél, 
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél. 
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.

 

31., Szálldogálnak a hópelyhek, belepik a határt

Az, akinek bánata van, minden reggel könnyes szemmel ébred...
Én is azért sírok annyit, mert feledni sose tudlak téged.
Felcsendül a hangod bennem, azt hiszem, hogy itt vagy velem
Hosszú éjszakákon.
Pedig csak a képzeletem röpít feléd színes lepkeszárnyon.

Szálldogálnak a hópelyhek, körülöttem megdermed az élet...
S én még most is azt hiszem, hogy az új tavasz visszahoz majd téged.
/:De te nem jössz vissza többé, nem nyílik több virág nékem
Odakünn a réten.
Boldogságra vágytam egyszer, és a bánat lett az osztályrészem.:/ 
Hogyha engem nem szeretsz már könnyes szemmel nézek vissza te rád 
Mert síromon a legszebb virág csak te néked nyílik

 

32., Tele van, a tele van a kalapom virággal

Tele van, tele van, tele van a kalapom virággal,
Tele van a szívem szomorúsággal.
Hazafelé leteszem a bánatot a szívemről,
Most már nem is tagadom, hogy falusi kislány az én galambom.

Nem akar, nem akar, nem akar a zsalugáter kinyílni,
Nem akar a régi babám szeretni. 
Nyújtsd ki rajta ölelő két fehérhattyú kezedet!
Szíved alá beírom, homlokodra csókolom a nevedet.

 

33., Akkor szép az erdő, amikor zöld

Akkor szép az erdő, mikor zöld, 
Mikor a vadgalamb benne költ. 
A vadgalamb olyan, mint a lány, 
Maga jár a szép legény után. 

Nem vagyok én oka semminek, 
Édesanyám oka mindennek, 
Mért nem adott engem olyannak, 
Akit választottam magamnak. 

Megvert az Úristen, de nem fáj, 
Fügefalevele lehullt már, 
Fügefalevele gyógyíts meg, 
Régi volt szeretőm, csókolj meg.

Jaj, de sokat jártam, fáradtam,
Mikor házasodni akartam,
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretőm, aki volt.

Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár,
Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,
Vetve van az ágyam, lefekhetsz.

Ezt a kerek erdőt járom én
Ezt a barna kislányt várom én,
Ez a barna kislány Viola
Én vagyok a vigasztalója.

Téged látlak mindig álmomban
Álmom után minden dolgomban
Ha sóhajtok érted a panasz
Ha örülök érted vagyon az.

Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ
Olyan a vadgalamb, mint a lány
Sírva sétál a párja után.

Elvágtam az ujjam, jaj de fáj
Füge falevelet tettem rá
Füge fa levele, gyógyítsd meg
Gyere kisangyalom, csókolj meg!

 

34., De szeretnék, de szeretnék a király elé beszélni

De szeretnék, de szeretnék király elé beszélni
De még jobban, de még jobban szobájába bemenni
Megmondanám a királynak magának
Lányokat is lányokat is sorozzanak bakának.

A király, a király azt írta a levélbe
Nem való a, nem való a puska a lány kezébe
Mert a lányra hatvanhárom szoknya kell
Szoknya mellé vörös baka csókja kell.

Huszár sapkát, piros sapkát csapok Zsuzsi fejébe
Könnyű puskát, könnyű puskát adok gyenge kezébe
A király meg nyerget küld majd lovára,
Mint a szellő, mint a szellő vágtatunk a Tarnának.

 

35., Alma a fa alatt nyári piros alma                    

Alma a fa alatt, nyári piros alma.
Engem gyaláz a szeretőm édesanyja.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem hagyom el soha.
Engem gyaláz, engem tesz-a, vesz-a szóra,
Szeretem a lányát, nem tehetek róla.

Aranyos Bözsikém, hogy fogsz Te majd sírni,
Mikor engem katonának fognak vinni.
Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten.

Elbúcsúzom Tőled egy vasárnap este,
Sok páros csókodért áldjon meg az Isten.

 

36., Eresz alatt, fészkel a fecske

Eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe', menyecske?
Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,
Kóstolja meg kend, de jó ízű!

Fogadásom tiltja szeretni,
De nem a legényre nevetni.
Kijátszom a tila-tila-tila-tilalmat,
Úgy szerettetem meg magamat.

 

37., Este van, este van, alusznak a lányok

Este van, de nem minden lánynak,
Csak annak a lánynak, kihez sokan járnak.
Én hozzám is járnak, de nem minden este.

Kedden, csütörtökön meg vasárnap este.
Kedden, csütörtökön meg vasárnap este.

 

Este van, este van, elmúlt kilenc óra
Gyere kedves galambom, kísérj engem haza,
Nem kísérlek, mert már sötét az ég alja,

Meghasad a szívem, ha magam megyek haza

Meghasad a szívem, ha magam megyek haza

 

 

38., Gyönge huszár hajlik ki a nyeregből

 

39., Diófából, sej haj, diófából nem csinálnak koporsót

 

40., Almaderes a lovam, nem eszi a zabot

Alma deres a lovam nem eszi a zabot,
Mert még kicsiny korába az árpára kapott
Kisangyalom, sej-haj, kaptatta azt rája,
Engemet pedig sej-a haj, a csókos szájára.

Esik eső csendesen az árpa tallóra,
Gyere, kedves galambom, segíts fel a lóra.
Boros vagyok, sej haj nem tudok fel üln,i
Alma deres a lovam nem akar megállni

 

41., A vicei torony, jaj de messzire látszik

A vicei torony, jaj, de messzire látszik,
Annak tetejében két szál rózsa virágzik.
/: Azt a két szál rózsát százfelé fújja a szél,
Ha meguntál babám, nem muszáj, hogy szeressél.:/

Két szivárvány, sej-haj, koszorúzza az eget,
elrabolták tőlem a régi szeretőmet,
/: elrabolták tőlem, a Jó Isten elvette, 
annak adta oda, ki meg sem érdemelte.:/

 

42., Sárgul a körtefa, hullajtja a levelét                                       

 

43,. Gyönge a nádszál lehajlik a földre                             

 

44., Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok                   

 

45., Kolozsvári kaszárnyára rászállott

A kolozsvári kaszárnyára rászállott egy gólya,

Vizet hozott a szájával, reguták számára.

Mosdjatok reguták, mert porosok vagytok,

Azt csak a Jóisten tudja, mikor szabadultok.

 

Pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet,

Átadom a resztungomat a százegybelieknek.

Ne sírj bundás, ne sírj, kitelik az időd,

Nékem is volt, de már letölt a három esztendő.

 

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,

Közepében, négy sarkában nemzeti szín zászló,

Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,

Negyvenhatos öregbakák mennek szabadságra.

 

46., Udvaromon kettőt fordul a kocsi                               

 

47., Este van már késő este kilencet ütött 

Este van már, késő este,
kilencet ütött az óra.
Az én kedves kisangyalom
mégsem jön el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg,
vagy talán nem is szeret,
így hát kedves kisangyalom
mégsem leszek én a tied.

A vicei templom tornya,
jaj, de messzire ellátszik.
Közepébe', a négy sarkába'
két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra,
másik a babáméra,
lehajtom a bús fejemet 
a rózsám ölelő karjába.

 

48., Elment a szeretőm, szeretőt keresni

I.

Elment a szeretőm,
elment a szeretőm
Dél-Amerikába.

Csak azt rebesgeti,
csak azt rebesgeti
menjek el utána.

Menjen el e kánya
Dél-Amerikába!

Találok szertőt,
találok szeretőt
magam falujában.

Menjen el a kánya
Dél-Amerikába!

Találok szeretőt,
találok szeretőt
magam falujában.

II.

 

Elment a szeretőm Dél-Amerikába,
Írt nekem levelet, hogy menjek utána.
Nem megyek utána Dél-Amerikába,
Találok szeretőt a magam falujában.

Elment a szeretőm szeretőt keresni,
Adjon a Jóisten jó szerencsét néki,
Jó szerencsét néki a lába törjön ki,
Amire hazaér a szeme fusson ki!

Ezért a kislányért mit nem cselekedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
Tisza fenekéről apró gyöngyöt szedtem,
A babám fejére gyöngykoszorút tettem.

Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom
Ebben a faluban nincsen maradásom.

 

49., Lyukas a kalapom teteje                                             

 

50., Édesanyám nem bírok elaludni                                 

51., Édesanyám a kendőm kéreti a

Édesanyám, a kendőm kéreti a szeretőm.
Eredj lányom, add oda: én is úgy adtam oda,
Még tizenhat éves koromba'.

Ej, de ici-pici kis galambom, édes párom,
Gyere ide az ölembe, jöjj ide hát.
A csókodat réges-régen várva várom,
Add ide az ici-pici szád.

Járjunk tüstént ropogóst kopogóst, 
Adj egy csókot cuppanóst, cuppanóst
Húzd rá, mondom, ne sajnáld a vonót,
Így, még sosem volt, hej.

 

52., Szántok, vetek, boronálok a vicei

Szántok, vetek, boronálok a vicei határba,
Nem aludtam három éjjel, gondoltam a babámra.
Mindhiába gondolkozom, úgysem leszek a párja.
Van még legény a faluba, kinek leszek babája.

Van nékem egy selyemkendőm, simára van vasalva,
Van nékem egy szép szeretőm, ki nem hallgat szavamra.
Az irigyek lebeszélték, ne szeressen engemet,
Dobja el a fényképemet, s csalja meg a szívemet.

Hűtlen babám, ha tudtad, hogy igaz szívből nem szeretsz,
Mért csaltad meg az én árva, bús, szerelmes szívemet?
Mért adtad a csókjaidat ilyen árva kislánynak,
Mért nem adtad helyettem egy hervadó rózsaszálnak?

 

53,. A Tiszának, a Dunának a széle

I.

Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe,
Szőke-barna legény kerülgeti,
Által akar rajta menni.

Által akar rajta menni,
Bazsarózsát szakajtani.
Rózsa, bazsarózsa ne bokrosodj,
Énrám, babám, ne várakozz!

Mert ha énrám várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Sej, de olyan leszel, mint a gólya,
Kinek nincsen pártfogója.

 

54., Befogom a lovam, befogom a lovam                          

 

55., Homokos a kavicsos a dési vasút

Homokos a kavicsos a dési vasút,
Arra jár az én babám minden este.
Erre gyere, ne menj arra, te régi babám,
Sok az én irigyem sokan haragszanak rám.

Egy vasárnap délután előmbe jött a babám,
Azt kérdezte miért sáros a csizmám.
Ha sáros is ha rücskös is hej de a csizmám,
Csak azt mond meg jó babám szeretsz-e még igazán.

Sárgul a körtefa, hullatja a levelét,
Az én babám törülgeti a szemét.
Én előttem mind hiába törli, törüli,
Én rólam a gondját örökre leveheti.

 

56., Nem akarsz, a kisfalumba asszony lenni

Nem akarsz a kisszobámba asszony lenni,
Nem akarsz a két karomba megpihenni.
/:Elraboltad a szívemnek nyugodalmát,
Megsiratom a két szemed ragyogását.:/

Gyógyítgatom a szívemet,hogy ne fájjon,
Nem én vagyok a legárvább a világon.
/:Kapok én még valakitől páros csókot.
Ne gondold, hogy te adtad a legutolsót.:/

jaj de nagyon szeretem a szeretőmet,
Annál jobban halasztom az esküvőmet.
/:Kipróbálom a szeretőm milyen csalfa
Más legénynek kacsintása fog e rajta:/ 

Kérdi tőlem a jó anyám hova járok,
Hogy a rózsám ablakánál, meg sem állok.
/:Eljárok a zölderdőbe ibolyáért,
Fájt a szívem majd meghasadt a babámért.:/

Ha meghalok ki fog engem megsiratni, 
ki fog az én koporsómra ráborulni. 
/:Ráborulna édesanyám  de már nincsen, 
borulj le rá egyetlen egy drága kincsem:/

 

57., Hajnalodik, de nem akar virradni

Hajnalodik, mert meg akar virradni

Kelj fel rózsám, mert akarok indulni

Föl is kelek fel biz én, mert nem tudok aludni

Fáj a szívem mért tudtalak szeretni

 

Azt a gyűrűt, amit adtam add vissza

Mert miköztünk a szerelem nem tiszta

Átkozott volt sejehaj, az az óra, az a ház

Amelyikben megismertük mi egymást

 

Nem messze van az én babám tanyája

Ide látszik a nagy tornácos háza

Bús gerlice sejehaj, szokott oda szállani

Fáj a szívem, el kell tőled vállani

 

58., Barna menyecske mit viszel a kosárba

I.

Barna menyecske, barna menyecske, mit viszel a kosárba,
Mi van a te búbánatos szíved alá bezárva,
Olyan titok olyan bánat ki sem merem én azt mondani
Szeretek egy barna legényt el akarják tiltani,

Ki mentem a zöld erdőbe vadvirágokat szedni
Le üllők egy terebélyes nyárfa alá pihenni,
Olyan szépen hallgatom a bús gerlice turbékolását
A szeretőm az a csalfa mással éli világát,

 

II.

Barna kislány, mit viszel a kosárba,

Mi van a te bús szívedbe bezárva?

Olyan bánat, keserűség, el sem bírom mondani,

Így jár, aki csak egyet tud szeretni.

 

Kis menyecske, hol van a te lányságod?

Hol van a te lánykori boldogságod?

A vicei gyöngyvirágos oltár elé letettem,

Amíg ílek, soha fel nem vehetem.

 

Nyitva van a barna kislány ablaka,

Szeretője búsan sétál alatta.

Olyan búsan, bánatosan zukogja ki azt a szót,

Nyisd ki csárdás kisangyalom az ajtót!

 

Nem nyitom ki, úgysem leszünk egymásé.

A gyöngyvirágos koszorúmat más hozza.

Annak adnak, kit a szívem, árva szívem nem szeret,

Öngyilkosa leszek az éltemnek.

 

59., Gyönge a nádszál lehajlik a földre                            

 

60., Kelet felől, Brassó felől jönnek a huszárok

Kelet felől, Brassó felől jön egy személyvonat,
Szolgabíró, nézz ki az ablakon.
Szolgabíró, tedd le a pennádat,
Ne keserítsd, ne szomorítsd az édesanyánkat.

Kelet felől, Brassó felől jönnek a huszárok,
Jaj de szépen szól a trombitájuk.
Egy közülük olyan szépen fújja,
Én a tied, te az enyém, úgy sem leszünk soha.

61., Három fodor van szoknyámon

Tizenhárom fodor van a szoknyámon,
Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt levágatok belőle.

Tizenhárom veréb ugrál a jégen,
Azt gondoltam, hogy elveszlek a télen,
De látom én már, nem lesz semmi belőle,
Tizenkettőt elhessentek belőle.

Barna kislány, jól meggondold magadat,
Hogy hova teszed a leánysorsodat,
Gyöngyvirágos oltár elé leteszed,
Onnét többé soha fel nem veheted.

 

62., Egy vasárnap mentem a templomba   

A templomba vasárnap se mentem, pogány voltam világ életemben.
Szegény édes öreg anyám beszélhetett nékem.
Mégse hittem, hogy van Isten oda fenn a kék csillagos égben,
De mióta megláttalak rózsám, amióta jó szívvel vagy hozzám.
/:Látlak, csatos imakönyvvel a templomba járni.
Megtanultam, az Úr Istent leborulva te érted imádni.:/

 

63., Édesanyám is volt nékem, jaj de keserves

Édesanyám is volt nékem
Keservesen nevelt engem.
Éjszaka font, nappal mosott
Jaj, de keservesen tartott!

Bujdosik az árva madár,
Minden erdőszélen leszáll.
Hát, az olyan árva, mint én
Hogyne bujdokolna szegény!

Mikor mentem hazafelé
Megnyílt az ég háromfelé.
Ragyogtak rám a csillagok
Megtudták, hogy árva vagyok!

Édesanyám édes teje, 
Keserű a más kenyere.
Keserű is, savanyú is, 

Néha- néha panaszos is.

 

64., A gőzősnek hat kereke sárgára van festve

A gőzösnek hat kereke sárgára van festve.
Azon visznek engem Budapestre.
/:Ott várnak rám göndör hajú, szép kislányok.
Én meg csak úgy betyárosan kacsingatok rájok.:/

Ha megjövök Budapestről, már engemet várnak.
Képeslapot írok a babámnak.
/:Megkérdem én szeret-e még úgy, mint régen.
Mert különben Budapesten száz is akad nékem.:/

65., Nincs édesebb a fekete szőlőnél,

Nincs édesebb a fekete szőlőnél,

 Nincs kedvesebb az első szeretőnél.

 Mert az elsőt felejteni nem lehet,

Míg a sötét sírba el nem temetnek.

Beteg a szeretőm, az ágyban fekszik.

Piros bársony paplannal takaródzik.

Kelj fel csárdás kis angyalom, ha lehet,

Mind a két karommal általölellek.

Nem kelhetek, mert nagyon beteg vagyok.

A szívemen súlyos a bánat nagyon.

A szívemen nyolcvan fokos a bánat,

Mert nem hagyják szeretni a babámat.

Azért, hogy a kötőm nincs kivasalva,

Nem vagyok én a legényeknek a legalja.

Sem eleje, de sem utolja nem vagyok,

Barna legény szeretője most vagyok                                    

 

66., Bukarestben megfújják a trombitát

Kárpátokban megfújták a trombitát, 
Minden anya hazavárja a fiát.
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokban lesz az örökös hazám.

Édesanyám, ha fel akarsz keresni,
Kárpátoknak hegyaljára gyere ki!
Megtalálod síromat a kőszikla alatt,
Édesanyám kisírhatod magadat.

Oroszország felé nem tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr mutassa meg az utat!
Megmutatom jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.

Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk,
Kik egyszerre kumisz ruhát viselünk.
Mutassuk meg annak a de kutya muszkának,
Nincsen párja sehol az erdélyi bakának.

Gyertek magyar fiúk, húzzunk drótot, ha lehet,
Közeledik már az orosz hadsereg.
Szólnak az ágyuk, ropognak a masingeberek,
Majd elválik babám mit ér egy magyar gyerek.

67., El kell masírozni, jaj de messzire

 

68., Már én nékem nem sok időm van                  

 

69., Tábor tüze fénye világít az éjbe                     

 

70., Az ökör a földet nem magának szántja

Az ökör a földet nem magának szántja
Az asszony a lányát nem magának szánja.
Ha magának szánja, hát zárja kalitkába
Kösse meg zsinegre, oszt' úgy eressze bálba.

Elhervad az a fű, mit a kasza nem vág,
Elhervad az a lány kit a legény elhágy'.
Én is elhervadok, jaj, de beteg vagyok
Ha megölel a rózsám, mindjárt meggyógyulok.

 

71., Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik a tó szélén

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.

Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
a hűségnek, a hűségnek virága.
De sok szőke, barna leány,
megcsalt engem, megcsalt engem hiába.
Ha meghalok, a síromra nefelejcset tegyetek,
hadd mondja el, nem én, hanem ők csaltak meg engemet


Kék nefelejcs, kék nefelejcs
virágzik a, virágzik a tópartján.
Csokrot kötök, csokrot kötök,
néked abból édes kedves jó anyám.
Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.
Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.

Ha azt tartod énfelőlem, hogy oly madár lehetnék,
hogy oly madár lehetnék.
Egy szavadra, hívásodra mindjárt hozzád repülnék,
mindjárt hozzád repülnék.
Bár csináltass, bár kínálgass, szép aranyos kalickát.
De én azért szabadságom mégsem kötném tehozzád. 

 

72., Kiömlött a Nyárád vize                       

 

73., Ha csakugyan igazán itt Vicében

Lágy a kenyér
Igazán csakugyan
Pirítani nem lehet.

Gyenge a lány 
Igazán csakugyan
Férjhez adni kellene.

Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.

Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.

Meg kell kérni
Szépen kérni
A Mariska mamáját.

Adja hozzám
Igazán csakugyan
Feleségül a lányát.

II. 

Ezt a kislányt igazán, csak ugyan

Nem az anyja nevelte.

Zölderdőben igazán csakugyan,

A vadgalamb költötte.

/: Kék a szeme, szemöldöke tiszta fekete,

Édesanyja igazán csakugyan

 A kedvemre nevelte.:/

III.

Csak még egyszer, igazán, csakugyan, húsz esztendős lehetnék,
A lányok közt, igazán, csakugyan, jobban széjjelnézhetnék!
Választanék, választanék, egy olyan igaz szeretőt,
Ki megvárná, igazán, csakugyan, ezt a másfél esztendőt.

Lágy kenyérből, igazán, csakugyan, pirítani nem lehet, 
Gyönge a lány, igazán, csakugyan, férjhez adni nem lehet.
Meg kell kérni, szépen kérni a lánynak édesapját,
Hogy van e kedve, igazán, csakugyan, hozzám adni a lányát?

 

74., Dombon van az özvegyasszony háza             

 

75., Kislak áll a nagy Duna mentében

Kis lak áll a nagy Duna mentében.
Ó mily' drága e lakocska nékem.
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig,
De az embert vágyai vezérlik.
Vágyaimnak sólyom szárnya támadt,
Odahagytam kislakom, s anyámat.

Szép hazámba ismerősök mennek,
Jó anyámnak tőlük mit üzenjek.
Szóljatok be, földiek, ha lészen,
Utazástok háza közelében.

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse.
Ó, ha tudná, mily nyomorban élek
Megszakadna szíve a szegénynek.

 

76., Jaj de hosszú. Jaj de széles az az út

Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út
Amelyiken a szeretőm elindult
/: Régi babám térj vissza a hosszú utadról
Emlékezz a szombat esti szavadról. :/

Hosszú útról visszatérni nem lehet,
A szerelmet eltitkolni nem lehet 
/: A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.:/

Árva vagyok nincsen apám se anyám
Nincs szeretőm ki gondját viselne reám
/:Van nékem egy göndör hajú barna szeretőm
Ha elhagyott verje meg a teremtő.:/

 

77., Verd meg Isten, verd meg a szeretőm

 

78., Ég a gyertya a függönyös szobában

 

79., Jegenyefán fészket rak csóka

 

80., Tudod babám, tudod, mit ígértél meg

 

81., Egy asszonynak kilenc a leánya, nem tudja

 

82., A zavaros Tisza partján nem jó, nem jó, aludni   

Tisza partján nem jó lefeküdni,

Mert a Tisza ki szokott önteni,

A babámat el találja vinni,

Keservesen meg fogom siratni.

 

Látod babám azt a tearózsát,

Nappal nyílik, este járok hozzád,

Este járok, mikor senki e lát,

Mégis irigy rám az egész világ.

 

Irigyeim, hagyjátok szeretni,

Hagyjátok a szememet rávetni,

Rászokott a szemem a nézésre,

Gyenge karom a legényölelésre.

 

83., Új csizmám a szegre van felakasztva

 

84., Jaj de sáros, jaj de nagyon sáros a Vice

 

85., Kifelé áll a szekerem rúdja édesanyám

 

86., Jaj de hosszú, jaj de széles ez az út

 

87., A mi falunk nem oly híre

 

88., Hej, rózsa, rózsa, ékes vagy hajnali

Hej, rózsa, rózsa ékes vagy.

Hajnali csillag, fényes vagy.

Egyenes vagy rózsám, mint a nád.

Nekem nevelt az édesanyád.

 

89., Te csaltál meg engem, nem én téged                                      

 

90., Zavaros a Nyárád, nem akar tisztulni                       

 

91., Vadvirágos erdő szélén rózsabokor

 

92., Gyere ki a temetőbe, hoz majd ki

 

93., A vicei halastó, halastó beleestem

 

94., Menyen már a hajnalcsillag lefelé                                                     

 

95., Ezt a kislányt igazán csakugyan

 

96., Büszkeséged nem eladó

 

97., Zárd be babám a kapudat, mert

 

98., Nincs piros rózsa csak a száraz

 

99., Valamikor fehér rózsa volt     

 

100., Itt állok még ablakidnál

 

101., Majd amikor én nem leszek, akkor

 

102., Mit sirat a fecskemadár

 

103., Édesanyám mondanék én valamit

 

104., Lágy a kenyér igazán csakugyan, pirítani nem lehet.    

 

105., Zavaros Tisza vize nem tiszta                       

 

106., Kolozsvári keringő sétatéren, de kellemes

 

107., Túl az Óperencián, túl a tengeren

Túl az Óperencián, túl a tengeren,

Úszik egy kis svábbogár, tiszta meztelen.

Lába sincsen őneki, csak a víz viszi,

Szegény kicsi svábbogár, meg fogsz dögleni.

 

108., Rózsabokor a domboldalon                                     

 

109., Széna vagy szalmaszál

Széna, szalma két kazalba,
Friss búzából friss kenyér jut az asztalra.
Szép menyecske, míg sütötte,
Csókot adott, hogy a szívem vigasztalja.

Házasodni kéne, mert így Kati néne
Nem vesz le a szájárul.
Tán megérem, hogyha kérem,
Az a kicsi barna választ majd párjául.

Nékem tetsző, apró szeplő
Van annak a kis barnának az orcáján,
Mézillatú csók virágzik
Kicsattanó, rózsapiros, csöpp kis száján.

[:Csókra csókom kéri, százzal megtetézi,
Nem fél már az anyjátul.
Azt az egyet megtanulta,
Hogy nem esik messze, alma a fájátul.:]

 

110., Maros vize folyik csöndesen

 

111., Cukrot nem adok a madárnak 

 

112., Kis kutya nagy kutya nem ugat hiába

 

113., Falu végén van egy kisház                

 

114., Recsegős a csizmám, mint a tegnap

 

115., A vicei temetőbe három árva sétál benn

A vicei temetőbe három árva sétál benne,

Azért sétálnak azok ott, édesanyjok nyugszik ott.

Kelj fel anyám, édesanyám, elszakadt már a gyászruhám.

Felkelnék én, de nem tudok, nagyon mélyre ástatok.

 

Lesz majd nektek mostohátok, ki szép tisztát adjon rátok.

Kifésülje hajatokot, pirosra verje arcotok.

Megfőzi a jó vacsorát, kiküldi a két szép árvát.

Kiküldi a két szép árvát, behívja az édes fiát.

Gyere testvér a konyhába, boruljunk egymás vállára.

Sirassuk el jó anyánkat, a felnevelő dajkánkat.

 

 

116., Kimentem a selyemrétre kaszálni                

 

117., Ha felkötöm fehér delin kendőmet                          

 

118., Egy vasárnap mentem a templomba                       

 

119., Fiatal koromba besoroztak                           

 

120., Mikor kezdtem kufferomat pakolni

 

121., Harangoznak a mi kis falunkban

 

122., Túl a vízen van egy kajakik

 

123., Kérdezd, anyám mi fáj nékem

 

124., Állok, állok, a kapuban egyedül                   

 

125., Piros alma ne gurulj

 

126., Jaj de magos ez a vendég

Jaj, de magas, jaj, de magas, ez a vendégfogadó!
Van-e benne, van-e benne barna kislány eladó?
/:Ha nincs benne barna kislány eladó,
Dűljön össze ez a vendégfogadó!:/

Jaj,de magas, jaj,de magas ez a vendégfogadó!
Van-e benne, van-e benne jó vörös bor eladó?
/:Ha nincs benne jó vörös bor eladó,
Dűljön össze ez a vendégfogadó!:/

 

127., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon    

 

128., Elszálltak az évek már felettünk (Nyugdíjas dal)

 

129., Réten, réten, hej, a vicei réten                                  

 

130., Kiskút kerekes kút                                        

 

131., Zsebkendőm négy sarka simára van vasalva

 

132., Kerek ez a zsemle, nem fér a zsebembe       

 

133., Nem iszok én pálinkát                       

 

134., Amikor a legények a harctérre indulnak    

Mikor a legények a harctérre indulnak,

Akkor a leányok a vállukra borulnak.

Sirat engem a madár is, a vadvirágos határ is,

De azért legjobban a csárdás Juliskám is.

 

Fütyüli a rigó, hogy katona kell lenni,

Sirat a galambom, mert harctérre kell menni,

Bennem van a magyar vér, harcolok a hazámért,

De azét legjobban a csárdás Juliskámért.

 

135., Sárgát virágzik a repce                     

 

136., Fehér rozmaring fehér

 

137., Piros, piros, piros harmadszor is piros

 

138., Te is én is nem születtünk

 

139 Zölderdőben jártam epret szedegettem         

 

140., Rózsa, rózsa labdarózsa

Rózsa, rózsa, labdarózsa levele.
Csak egy legényt neveltek a kedvemre.
Azt is azért nevelték a kedvemre,
kék a szeme, göndör haja fekete.

Alig várom, hogy a nap lenyugodjon,
hogy az égen páros csillag ragyogjon.
Ragyogj, csillag, páros csillag sokáig,
kísérj el a szeretőm kapujáig.

Csillag, csillag, páros csillag az égen
Láttad-e az én rózsámat a réten?
Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,
sárga tearózsa nyílott ki a kezében.

Láttam bizony, zöld rozmaring erdőben,
sárga tearózsa nyílott ki a kezében

II.

Rózsa, rózsa, bazsarózsa,

Szól a régi bakanóta! 

Majd ha újra béke lesz és

Aranynap fog lesütni az aratókra!

Még remélem, hogy megérem!

Rózsa nő a csatatéren,

S újra fürdünk tejbe-vajba

Ha majd szüret lesz Tokajba!

 

141., Lent a falu végén most épült egy csárda

Lent a faluvégen most épült egy csárda,
Kerek asztal mellet magyar nota járja,
Kerek asztal mellett székely fiuk ülnek,
Valami szép magyar nótát énekelnek

 

Én is ott születtem a ti falutokban,
Nem is olyan messze csak a szomszédodban
Minek is születtem részeges legénynek,
Falu árvájának falu szegényének.

II.

Lent a falu végén most épült egy csárda,

Fekete sör mellett a cigány is járja,

Hosszú asztal mellett székely fiúk ülnek,

Valami szép magyar nótát énekelnek.

 

Én is ott születtem a ti falutokban, 

Nem is olyan messze, csak a szomszédodban,

Minek is születtem részeges legénynek,

Részeges legénynek, városi tekergőnek.

 

Kint a temetőben  ibolyát gyomláltam,

Gyomlálásom közbe babám sírját láttam,

Az van oda írva, itt nyugszik egy árva

Kiért fáj a szívem, oda van lezárva.

 

142., Kelet felől észak nyugat felől dörögnek a nehéz ágyúk

 

143., A vicei büszke lányok

 

144., Ha elmegyek, édesanyám írjon a falumról, küldjön egy szál

 

145., Vice falu körös-körül ibolya                         

 

146., Hej, édesanyám mondanék én valamit

 

147., Zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva

 

148., Ne kacsingass a szemem

 

149., Este a kislányt még akkor

Ezt a kislányt, még akkor megszerettem, 
Mikor véle legelőször beszéltem. 
Megtetszett a gyönyörű szép szaváért, 
Homlokára göndörödött hajáért. 

Ezt a kislányt, nem az anyja nevelte, 
Zöld erdőben bús gerlice költötte. 
Áldja meg az Isten azt a gerlicét, 
Ki felnevel egy ily barna menyecskét. 

Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel, 
Törülközik fehér mályvalevélle.
Fehérebb is az orcája a hónál, 
Pirosabb is a fakadó rózsánál.

Megette az iromba tyúk a meggyet, 
Gyere babám, az ölembe, pihenj meg.
Majd meglátod, milyen jól fog az esni, 
Ha majd meg fogsz az ölemben pihenni.

Kis kertemet Maros vize borítja, 
A szívemet nehéz bánat szorítja.
Le se megyen a szívemről a bánat, 
Míg csak párja nem leszek a babámnak. 

Bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet, 
Kit szerettem, az az enyém nem lehet. 
Száraz ágon azt fütyüli a rigó: 
Szerelemben nem parancsol a bíró!

155., Hej, búza, búza, Bánáti

Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb,
De a határ átvándorolt rajta,
S nem tudja most magyar é vagy szerb.

Csak azt tudja magyar kéz vetette,
S magyar ima kért reá esőt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt,
Kapájával az görnyedt felette,
Amikor az első gaz kinőtt.

Szegény búza mit tehetsz te róla,
Hogy aki, néked életet adott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett, de nem arathatott,
Nyomorúságos lett annak sorsa,
Csak vetett, de nem arathatott.

Így megy ez már évtizedek óta,
De ha majd a rabidő letelt,
És újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett.

Szárba szökött a Bánáti búza,
Nincs a földön nála jobb se szebb,
Újra magyar lesz déli róna,
És, csak az arat, majd aki vetett,
Ha újra magyar lesz a déli róna,
Csak az arat, majd aki vetett.

151., Kis csónakom leng a Duna

 

152., Én vagyok a falu rossza egyedül

Én vagyok a falu rossza egyedül.
Engem ugat minden kutya messziről.
Sem az apám, sem az anyám nem volt rossz.
Csak egyedül, csak egyedül magam vagyok a gonosz.

Nincsen annyi tenger csillag az égen.
Mint ahányszor eszembe vagy te nékem.
/:Ha te engem szint oly mélyen szeretnél.
Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengeré.

 

153., Már én mikor tizennyolc éves voltam

 

154., Nincsen pénzem a vonatra

 

155,. Új sír van a temetőben, rajta virág koszorú                       

 

156,. Erdő mélyén fák tövibe

.Erdő mélyén, fák tövében kinyílott már sok virág,

Leszedem én mind egy szálig, s kötök egy szép bokrétát.

Édesanyám, anyák napján bokrétával köszöntelek,

És a füledbe súgom azt, hogy nagyon-nagyon szeretlek.

 

157,. Fölszállott a kakas a meggyfára                   

 

158., Kedves édesanyám hogy esik ez magának?                        

 

159., A vicei bíró, a vicei bíró kapujában megbotlott a megbotlott a kis pejlova

A vicei, a vicei bíró kapujába, 

Megbotlott a, megbotlott a kis pej lovam lába.

Majd leestem róla, rab is lettem volna, 

Ha a bíró kisebb lánya szeretőm nem volna. 

 

A vicei, a vicei bíró kapujába 

Lehullott a, lehullott az akácfa virága. 

Fölszedné azt, sej, haj, sok jó édesanya, 

Hogy a fia, kedves fia ne lenne katona. 

 

Homokos a, homokos a kis pejlovam lába, 

Térdig lejár, térdig lejár a fekete sárba. 

Szenvedj, lovam, szenvedj, szenvedj a hazáért,

Én is szenvedtem eleget egy szép barna lányér

 

160., Barna kislány a konyhába mosogat

Szeretője bekopogtat hozzája:

„Gyere be, gyere be te barna babám,

Nem haragszik terád az édösanyám."

 

161., A vicei falu végén lakik egy menyecske

 

162., Ihaj, ezt a kislányt nem az édesanyja nevelte

 

163., Ezért a legényért nem adnék

Ezért a legényért nem adnék egy almát,
Aki a lány előtt összezúzza magát.
Összezúzza magát, eltátja a száját,
Az ördög vigye el a málészájúját!

A szeder indája felfutott a fára,
Minden barna kislány vigyázzon magára!
Vigyázzon magára a mai világba,
Hogy meg ne csalja őt a kedves babája.

 

164., Erdő, erdő, hej de szép kerek erdő

Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő.
Sárgarigó madár benne a kerülő.
Én is voltam a sűrű erdő kerülője,
Egy szép barna lánynak igaz szívű szeretője.

Várni, várni babám, de sokat kell várni,
Egy szép barna lányért három évet kell szolgálni.
Összegyűjtöm a sűrű könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok haza a babámnak.

165., Száll a fecske magasan a levegőn

 

166., Állok, állok a kapuba egyedül                      

 

167., Megy a gőzős, megy gőzős Kanizsára

Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elől áll a masiniszta,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.

Megy a gőzös, megy a gőzös, Kanizsára,
Kanizsai állomásról Kaposvárra.
Rajta ül a bíró lánya,
Százfodros a, százfodros a tunikája.

Hallották-e, hallották-e, hogy mi történt,
Tegnap este lenyeltem egy villanykörét, 
Azon vettem magam észre, hogy
Hátra felé világítok a sötétbe.

Volt szeretőm, volt szeretőm, tizenhárom,
Tíz elhagyott, tíz elhagyott maradt három, 
Kettő megcsalt, maradt még egy, 
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg.

 

168., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon                              

169., Amikor a legények a harctérre indulnak                

170., Zörgetem a kiskapudat holdvilágos éjjel

171., Ablakidnál barna kislány

172., Aranyos Bözsikém, amíg hozzád jártam

173., Dombon van az özvegyasszony háza

174., Nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el

175., Gólyamadár, sej-haj, szépen kelepel a háztetőn

176., Maros menti fenyves erdő aljában

177., Azt mondják, a liba szár itt Vicében nem talál

178., Nyugdíjas-ének

179., Utca, utca, bánat utca,

180., Kis csónakom leng a Duna vizén

181., A fonóba voltam az este

182., Aludj édes, álmodjál, senki sincsen ébren

183., Cigányprímás felesége nem jó lenni

184., Kakas, kakas, sárga kakas, hajnal akar lenni

185., Életemnek a legszebbik korára

186., Szép a rózsa hat napos koráig

187., Vékony deszkakerítés

188., Tanár úr kérem, csit, csit, csit

Bálint Annuska gyűjtése alapján – népdal szövegek

 

1., Egy ablaknál állj meg cigány

Egy ablaknál állj meg cigány, itt lakik a szívemnek a párja,

Ti cigányok húzzátok rá, egy szomorú bánatos nótára.

Húzzátok a szívem után, hogy a könnyem csurogjon le rája,

Hogy tudja meg az a kislány, hogy én többet nem járok utána.

 

II.

Valamikor ablakidnál kinyílott, ha szépen muzsikáltak.

Én nem tudom, hogy az éjjel olyan szépen kinek muzsikáltak.

Fölzavarták nyugalmamat, földönfutó lettem a világon.

Érezd attól, hogy szeretlek, minek zavarod a boldogságom.

 

I.

Mit sirat a fecskemadár, mér csicsereg olyan búsan az ágon.

Engem sirat, engem gyászol, én vagyok a legárvább a világon.

Göndör hajú barna kislány, elrabolták éntőlem az irigyek.

Sirathatsz már fecskemadár, én se tudom, hogy mi lesz majd belőle.

 

Majd amikor én nem leszek, akkor tudd meg, hogy ki voltam neked.

Majd amikor a szívemet száz tövissel tépi szét az élet.

Akkor mond meg, hogy megbántad, mert tenéked fáj a nagy vétek.

Akkor a szívem a sír mélyén mindörökre megbocsátja néked.

 

2., Valamikor fehér akác volt az én virágom

Valamikor fehér akác volt az én virágom

Tudja Isten kit szerettem ezen a világon.

Nyiladozó fehér akác, mit is ér az élet?

Miért nem hasad meg a szívem, ahogy elmesélem?

 

II.

Az én kedves kisfalumban estét harangoznak.

Harangszóra becsukódik egy muskátlis ablak.

Ablakába hull a könnye egy szép barna lánynak.

Ilyenkor a kisfalumban engem haza várnak.

 

Ha meghalok, vigyetek a csöndes temetőbe,

Dobjatok egy fehér rózsát a sírom mélyébe.

Dobjatok egy fehér rózsát, legyen rózsás álma

Mert én nekem itt a földön nem volt boldogságom.

 

Megsiratsz majd te is engem, mikor sírom látod,

Eszembe jut, elfelejted minden boldogságunk.

Ráhullatod könnyeid a korható fejfára. (Ráhajtod a bús fejed a korhadó fejfámra)

Oda lesz majd eltemetve kettőnk boldogsága.

 

3., Zörgetem a kiskapudat.

Zörgetem a kiskapudat, holdvilágos éjjel,

Búcsúcsókért jöttem hozzád még ezen az éjjen.

S aludj, aludj szép csöndesen, nem zavarom álmod

Álmodd, hogy kit szerettél utoljára látod.

 

Kérded anyám, mi fáj nekem,

Mi bajom van nekem?

Hulló virág az életem, hogy nem ápol engem.

A lettem én a tavasznak, hervadó virága.

Kár volt engem édesanyám szülnöd a világra.

2. szakasz

Azt akarod, egy legénynek legyek felesége.

Elkészítettél mindent a nagy esküvőmre.

Jól van anyám, legyen meg a szörnyű kívánságod.

Ha te eztet így akarod, később meg is bánod.

.

 

III.

Mennyasszonyi ruhámat is vasárnap estére.

Készítsd a temetésre gyászos feketémet,

Koszorút is végy számomra, majd ha ütött az óra.

Tedd fel anyám a fejemre, s borulj a koporsómra.

 

Lány barátaim öltözzetek tiszta hófehérbe.

Holt testemet vigyétek a csöndes temetőbe.

Vőlegényem, karom helyett vigye keresztemet.

Te meg anyám, holtom után tartsd meg esküvőm.

2. szakasz

Azt akarod, egy legénynek legyek felesége.

Elkészítettél mindent a nagy esküvőmre.

Jól van anyám, legyen meg a szörnyű kívánságod.

Ha te eztet így akarod, később meg is bánod.

 

4., Kimentem a selyem rétre kaszálni

Kimentem a selyem rétre kaszálni

De nem tudtam én ám rendet levágni.

Mert nem látszott a sok sárga virágtól,

Régi babám most búcsúzunk egymástól.

 

Házunk előtt folyik el a halastó

Abban úszik egy fekete koporsó.

Koporsómból kilátszik a szemfedél,

Látod babám, de hiába szerettél.

 

5., Ha felkötöm fehér delin kendőmet

Ha felkötöm fehér delin kendőmet,

Minden szombat este várom a szeretőmet.

Mind hiába várom, úgyis tudom, hogy nem jössz.

Helyette egy kékibolyás levél jött.

 

II.

Barna legény, ha te tudnád, amit én.

Milyen igazságos, hű szeretőd vagyok én.

Olyan igazságos, mint a fényes napsugár,

Amely körös-körül az ég alatt jár.

 

III.

Barna legény a te fekete szemed megöl engemet,

A te gyönyörűséged sok szép szavaid,

Föl vannak nálam írva.

Barna legény érted tesznek a sírba.

 

6., Fiatal koromba besoroztak katonának

Fiatal koromba besoroztak katonának.

Sír az édesanyám, szívét megöli a bánat.

Ne sírj édesanyám, visszajövök nem sokára,

Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.

 

II.

Az ilvai hegyek közös-körül dína mentek

Jön a civil csapat föltöri a dína mentet

Föltöri a követ apró nehéz darabokra,

Szegény magyar fiúk sírva rakják a vagönyra.

 

Hej, búza, búza, búbánatra születtem,

Nem is édesanyám nevelt fel engem,

Sem nem édes, sem nem egész mostoha,

Mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.

 

II.

Mikor mentem én a faluból kifelé,

a lányok kísértek az állomás felé.

Kezet adtam, mindegyikkel szépen sorjában

Csak a szeretőm maradt legutoljára.

 

Szervusz, régi babám, add ide a jobb kezed,

Mert én téged igazán szeretlek.

Jártam hozzád sok esőben, sok sárban

Szeretlek babám tiszta szívből hiába!

 

7., Kedves édesanyám hogy esik ez magának

Kedves édesanyám hogy esik ez magának,

Legkisebbik fiát viszik most katonának.

Reggel nyolc órakor a keselylábú lova lábát pucolja,

Este a vaságyon a babáját siratja.

 

II.

Jó dolga van most, sej haj a mostani huszárnak,

De még jobban, sej haj tengerész katonának.

A hajó oldalát mossa a víz, nem kell aztat pucolni.

Minden kikötőben a babáját siratni.

 

8., Zöld erdőben jártam…

Zöld erdőben jártam, epret szedegettem,

Elszakadt a kötényem, leszakadt a ruhám,

Elhagyott a babám, s a nem szeretett igazán.

 

Recsegős a csizmám, mit a tegnap vettem,

Aranyozott a sarka, akár merre járok

Mindig azt recsegik soha nem foglak elfeledni.

 

9., Kolozsvári piactéren

Kolozsvári piactéren lakik egy menyecske,

Kacsingatók a szemébe minden szombat este,

Kacsingatók a szemébe, a Jó Isten tartsa meg,

Az éjjel vellek hálok, ugye szívem, Marcsa.

 

Akkor vigyázz, hogy az urad meg ne tudjon semmit.

Vacsorát is olyat főzzél, ami néki tetszik.

Küld az urad a kocsmába, te meg maradj ágyba,

Zöldre festett kicsi kapud, be ne legyen zárva.

 

10., Már én többet Vice falu lakos nem leszek

Már én többet Vice falu lakos nem leszek

Kolozsvári kertészetnél kertész kislány leszek,

Öntözöm a virágokat sorjába, sorjába,

Néha, néha rágondolok a régi babámra.

 

Zárd be babám a kapudat,

Ne hagyd mindig nyitva,

Mer én többet a lábamat nem teszem be rajta.

 

Átkozott volt az az óra,

Babám mikor hozzád jártam,

Te csaltad meg a szívemet,

Verjen meg az Isten.

 

11., Hej, Kolozsváron elégett a cukorgyár

Hej, Kolozsváron elégett a cukorgyár,

Benne égett tizenhárom magyar lány,

A tizedik volt a régi szeretőm,

A síromat ássák Vicén a temetőn.

 

II.

Hej, hétfőn reggel, amikor mentem a cukorgyárba,

Édesanyám sírva nézett utánam,

Verd meg Isten azt a drága jó édesanyát,

Ki a cukorgyárban neveli föl a lányát.

 

Túl a vízen van egy hajó kikötve, kikötve,

Oda van a babám megölve.

Tetejére fekete gyász van téve,

Isten veled szülőföldem örökre.

 

II.

Ha meghalok, bedobnak a tengerbe, tengerbe,

A holt testem lemegy a fenekébe,

Csontjaimat a hullámok simogatják, forgatják,

Falum beli büszke lányok siratják.

 

12., Állok, állok a kapuban

Állok, állok a kapuban egyedül,

Arra jár a szeretőm és kikerül,

Hogy is lehet egy legénynek oly szíve

Szeretőjét kitagadja belőle.

 

Néked babám nem kívánok egyebet,

Esztendőben tizenkét feleséget,

Te csak mindig házasodjál,

Életedben koporsóra keressél.

 

 

Piros alma ne gurulj, ne gurulj,

Értem babám ne búsulj, ne búsulj,

Mert én katona vagyok, mégsem búsulok,

Jó az Isten, ha megszabadulok.

 

II.

Életemnek a legszebb korába

Bevittek a sorozó szobába,

Rányomták a mérleget a gyönge fejemre,

Sírhatsz babám, mert el vagyok már felejtve.

 

13., Két fekete göndör szőrű lovam vagyon

Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,

Még az éjjel az egyiket elmulatom.

Elmulatom, nem sajnálom,

Szerettelek csak azt bánom.

 

II.

Kisangyalom mért vagy csalfa, mért vagy csalfa

Miért is vagy más kislányra (legényre) rászorulva,

Hogyne volnék másra rászorulva,

Milyen szép a magyar ruha.

 

III.

Itt is gödör, túl is gödör,

Ugorni kell, amott jön egy barna legény, (kislány)

Köszönni kell, köszönni, annak a legénynek

Válasszon szeretőjének.

Köszönni kell, annak a leánynak

Válasszon be babájának.

 

14., Réten, réten, hej a vicei réten…

Réten, réten, hej a vicei réten,

Elvesztettem a zsebre való késem.

Késem után a karikagyűrűmet, Galambom,

Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

 

II.

Este, este, hej, este akar lenni

Ez a kislány haza akar menni,

Haza akar menni, de nincs szeretője,

A harctéren halt meg a szeretője.

 

III.

Ez a kislány korán elaludt

Az este a babája az ablakánál leste,

Aludj babám, nem járok én hozzád,

Legyalázott az egész világ.

 

15., Sárgát virágzik a repce

Sárgát virágzik a repce

Bárcsak mindig szombat lenne,

Bárcsak mindig szombat este lenne,

Akkor a babám másé sose lenne.

 

Sárgát virágzik a repce,

Rajtam van a világ nyelve,

Száradjon le a repce levele,

Hogy ne legyen rajtam a világ nyelve.

 

16., A vicei, a vicei torony tetejére

A vicei, a vicei torony tetejére

Rászállott egy holló madár, tiszta feketébe,

Jobb szárnyával, sej haj mind azt lebegtette

Volt szeretőm kettő, három, el kell felejteni.

 

A vicei, a vicei bíró kapujába

Megbotlott a, megbotlott a kispej lovam lába

Úgy megbotlott, sej haj, le is estem volna,

Ha a babám gyönge karja meg nem ölelt volna.

 

17., Barna kislány a konyhába mosogat

Barna kislány a konyhába mosogat

A babája az ablaknál kopogtat

Gyere be, gyere be barna babám,

Nem haragszik reád az édesanyám.

 

Nem mind arany, nem ezüst mi fénylik,

Nem mind igaz, mit egy legény esküszik.

Hallottam én legény esküt, hej, de éppen eleget.

Engem bízass becsapni már nem lehet.

 

18., Fölszállott a kakas a meggyfára

Fölszállott a kakas a meggyfára

Kukorékul hajnal hasadtára,

Hajnal hasad, páras csillag ragyog,

Látod babám most én nálad vagyok.

 

II.

Azért amért ilyen kicsi vagyok,

Kilenc legény szeretője vagyok,

A tizedik elment katonának,

Haza jön mást keres magának.

 

III.

Azért, amért ilyen kicsi vagyok,

Ne hidd babám, hogy én festve vagyok.

Így szült engem anyám a világra

Pirosító nem kell az orcámra.

 

IV.

Azért amért ilyen sápadt vagyok

Ne hidd babám, hogy én beteg vagyok

Elsápasztott engem a szerelem,

Nálad nélkül mit ér az életem.

 

19., Vice falu körül s körül ibolya

Vice falu körül s körül ibolya

Gyere babám, szedd a kötényed aljára,

Lyukas a kötényem alja, a lila, a lila,

Mind kihull belőle a kék ibolya.

 

II.

Úgy akartalak szeretni, hogy ne tudják,

Az irigyek rám világosították,

Rám világosította egy vicei menyecske

Hogy én téged igazán szeretlek.

 

20., Tábor tüze fénye világít az éjbe

Tábor tüze fénye világít az éjbe

Halvány színű sárga tábori levélre

Megremeg a karom, még e lapon írom

Kedves feleségem írjál, ha megkapod.

 

II.

Mi újság van otthon, vártok-e még haza,

Szerelmes könnyeim most egy lapom issza,

Most egy gránát robban, majdnem idevágott.

Vajon érzi szíved, hogy veszélyben van párod?

 

III.

Hát a kicsi fiam megnőtt-e már szépen,

Tud-e már beszélni, írd meg a levélben.

Tudja-e mondani, drága jó apukám,

Ugye a harctéren vigyázol most énreám.

 

IV.

Tedd össze a két kezét, ha eljön az este.

Tanítsd meg imára, s hazaszeretetre.

Csókold meg helyettem, ha eljön az álma,

Hisz a mi szerelmünk kinyílott virága.

 

V.

Írom levelem, riadó van éppen,

Hogy még mi lesz velünk, tudja a Jó Isten.

Csókollak tégedet, s kisfiamat százszor,

Tábori lapomat én ezzel bezárom, (vége).

 

 

„Befordultam a konyhára….” húzza Bálint Árpi Dávid bácsinál, mögötte varrottas párna

 

Egy vasárnap délelőtt a mise után „befordultam a konyhára” Dávid bácsinál, hogy beszéljek vele. Igencsak csöndben fordultam be, mert muzsikaszó hallatszott ki. Ahogy csendben benyitok, látom, hogy Árpi hegedüli éppen a Petőfi „nótáját”. Mint később kiderült, Dávid bácsi a bennlakásos gyerekkel készül majd egy műsorral és ahhoz kell neki ez a muzsika. Megkérte Árpit, hogy játssza el neki, és ő felveszi magnóra. Éppen a felvétel készült, mikor betoppantam.

Bakó Lajos is megkérte egyszer Árpit, hogy az ő (székely- jobbágytelki) kedvéért tanuljon be egy pár maroszszéki, - nyárádmenti, - jobbágytelki táncot. Leválogatta, megmutatta Árpinak a zenéket, és Árpi megtanulta Lajos kedvéért.

Mint már korábban említettem a szülőktől vagy az idősebb –Vicén úgy mondják, nagyobb – emberektől tanulják a fiatalabban a muzsikálást. Nem zeneiskolákban folyik a képzés. A hagyomány szeretete, a neveltetés, az érdeklődés és a szorgalom útján terjed a népzene, vagy ha úgy tetszik, marad fenn a fiatalabb generációk számára élő hagyományként.

Ennek nagyon szép példája a Vicei Hagyományőrző Zenészek „bandája”, akik a mama hívószavára mindig összeállnak és jönnek muzsikálni. Sőt családon belül a gyerekeik is tőlük tanulnak meg zenélni.

 

Vicei Hagyományőrző Zenészek Annus nénik hívószavára mindig jönnek muzsikálni

 

Nagyon sok szép magyar nótát hallhattam a felvételek során. Megfigyelhettem, hogy a népi emlékezet sokszínűségére jellemzően sokszor ugyan arra a dallamra egészen más szövegeket énekelnek. Egy dallamra több különböző nóta szövege létezik, vagy épp az ellenkezője, hogy ugyanazon szöveget más dallamra ismeri Annus néni is, más dallamra David bácsi és megint más dallamra Teréz néni.

Az is érdekes felfedezés volt számomra, hogy jó pár dalt, magyar nótát, mi itthon egészen másképp, más szöveggel, vagy dallamvilággal éneklünk. És természetesen ezek a változatok, variációk még csak fokozódtak, amikor a csángó Teréz néni énekeit hallgattam.

De egy biztos: csodálatosan szép és színes a magyar népdal kultúra mind szöveg, mind dallam világa.

2017. június elején Szőllősi Teréz nénivel telefonon beszélgetek, ő éppen ordas palacsintát süt.

- Milyen az az ordas palacsinta?- kérdezem. Túróst rögtön értettem volna, de ez a túró nem az a túró. Mármint a nálunk használatos tehéntúró, hát ez nem az.

- Hát, tudja, megfejik a juhokat, a csobán, és a tejbül kifőzik a savót és az feldobja az ordát. Na, abbul készül az ordas palacsinta.

- Az orda, az az édes juhtúró, vagyis hasonló, mint a mi túrós palacsintánk, csak a miénk tehéntúróval készül.

- Igen, mink az ordast szoktuk kaporral is csinálni. Nagyon ízletes, na, finom!

Azt elhiszem. Lágy, selymes az orda, mintha túrókrém volna, egészen különleges az íze. Megbolondítja a palacsintát.

- Teréz néni, hogyan telik el egy napja? – kérdem.

- Hát, én korán reggel felkelek, kieresztem a tyúkjaimat, ellátom a kutyákat. Utána odateszem a reggelimet, tej, tojás, ami éppen van. Azután kimegyek a kertbe kapálni, gyomlálni. Most éppen a káposztát ültetjük, annak van az ideje. Annyi a burján (gyom), hogy jaj, Istenem! Azt kell kapálni. Ahol van tehén, ott a férfiak kimennek a rétre kaszálni, gyütni a szénát télire a tehénnek, az állatoknak. Krumplit kapálnak, jaj, tiszta burján!

Tavasz vége, nyár eleje van. Kérdem Teréz nénit, milyen most a kertje? Tudom, telis-tele lehet szebbnél szebb nyíló virágokkal.

- Jaj, Istenem! Drága virágaim mind nyílnak most, egyszerre. Mind nyílik. A fehér rózsa, a liliomok, a fehérfa. Drága virágaim, olyan, mint a Mennyországba! Bár ne halnék meg soha! De, meg fogok, sajnos!

Az asszonyok zöme ma is otthon van a gyerekekkel. A ház körüli munkákat is ők végzik. Hasonló a napjuk, mint Teréz néninek. Korán kelnek, ellátják a ház körüli jószágokat. Sok helyen tartanak tehenet is. Általában az asszony dolga megfejni mindennap kétszer az állatot. Több helyen is van a faluban hűtővel ellátott tej gyűjtőhely. Általában kora reggel viszik oda leadni a tejet. A hűtőházas gyűjtőhelyekről hatalmas tartálykocsikban viszik el az összegyűjtött tejet. Mire az asszonyok reggel az állatokat ellátták, akkor kelnek fel a gyerekek. Ők következnek, közös reggeli, csomagolás és irány az iskola vagy az óvoda. Reggel útba esik az üzlet, mert ott van az iskola, óvoda mellett a főtéren. Bevásárlás után irány haza, főzni és a kerti munkákat ellátni: ültetni, palántázni, kapálni, gyomlálni, amit éppen kell. Ha már beérett a zöldség, gyümölcs, akkor leszedik, és délután, amikor jut rá idejük, elteszik, befőzik. Abban már a gyerekek is tudnak segíteni. Délben a kisebbekért elmennek az óvodába, de két óráig a nagyobbak is hazaérnek az iskolából. Az asszony megebédelteti a gyerekeket, és általában a kertben folytatja a munkát, pityóka, málé kapálással, amit kíván a kert. A gyerekek, ha tudnak, segítenek, ha nem, tanulás után irány a falu, a barátokkal focizni az iskola mögötti réten vagy bicikliznek, játszanak valahol. A szokásos napi teendők után - mosás, főzés, takarítás, kert- és az állatok ellátása -, az asszonyok este a gyerekeket terelik össze, a munkából hazaérkező férjjel együtt vacsoráznak, újra az állatok következnek. Az udvaron vagy a kertben szabadon kapirgáló tyúkokat beterelik, a hazatérő tehénkét szintén az istállóba, és ha mindent elvégeztek este 9-10 óra körül véget is ér a napjuk.

A férfiak nagy része eljár a közeli gyárakba, üzemekbe dolgozni. Reggel 6 óra előtt mennek a helyi kisbusszal és délután 2 vagy 4 óra után érkeznek haza. Férjtől függ, hogy kora hajnalban még az indulás előtt ő látja-e el az állatokat, vagy az asszonyának kell ellátni, illetve este mikor hazaér mennyire segít be a ház körüli munkákba, mint például kapálás, állatok ellátása. Van, ahol az esti munka a férj dolga. De, a metszést, permetezést, a határban lévő földek megművelését: szántást, vetést a férfiak végzik. Ugyanígy az erdőről a télire való tüzelőfa kivágását és behordását is. A gyerekek, amiben tudnak, segítenek, például a tüzelőfánál, a gallyazás, rakodás, hasogatás már a nagyobbak feladata.

Vice elöregedő falu. Alig 5-6 fiatal farmer, ahogy ők mondják, vagyis mezőgazdaságból, állattenyésztésből élő család van a faluban. Ők tavasztól őszig a mezei munkákat végzik a földeken, zömében gépesítve, vagy akinek nincs még, akkor besegítenek egymásnak. Szántanak, vetnek, aratnak, betakarítanak, főleg málé, krumpli, és gabonaféléket. Természetesen a termények egy része téli takarmányul szolgál az állatoknak. Teheneket is tartanak, 10-60 darabig terjed az állatállomány. Őket ugyanúgy fejni kell, leadni a tejet, stb. Általában saját legelőn legeltetik és van saját pásztoruk is, aki egész évben ellátja az állatok gondozását. Akinek csak 1-2 tehene van, azok a családok összefognak és tavasztól őszig pásztort bérelnek, aki reggelente összeszedi a csordát, kihajtja a legelőre és estére visszatérnek a házakhoz az állatok. Közösen fizetik a csobánt vagy a pásztort. Terményben és leiben is fizetnek a csobánoknak. El van osztva a fejadag családonként, hogy kire mikor kerül a sor. Melyik családra mikor mennyi kenyér, szalonna, pityóka, laska, esetleg pálinka jut fizetségképpen, természetesen az állatok számától függően.

Dávid bácsit is kerestem telefonon, de csak délután értem utol, mert a sógorával kinn volt a mezőn, megszemlélni a földeket, és megbeszélni a további teendőket.

Mivel zömében idősebbek lakják a falut, ők már csak a ház körüli teendőket és a ház körüli földeket látják el. Az is épp elég hetven év felett. A határban lévő földeket vagy kiadják bérbe, vagy műveltetik másokkal.

Ahogy Dávid bácsi mondja, tavasszal mezei munkákat végez a kertben. „Még nem vagyok annyira tehetetlen, hogy ne tudjak kukoricát, krumplit kapálni, gyomlálni. De, ha kell, délutánonként jönnek a gyerekek, az „unokák” és besegítenek.” Nyuszit és tyúkokat tart, és a fogadott unokák mennek hozzá délutánonként játszani, nyulászni, segíteni, epret szedni, persze zömében maguknak. Dávid bácsi hagyja, hogy a kertjében szedjék és egyék kedvükre. Vasárnap délelőtt az egész falu a templomba megy. Ki a katolikus, ki a református istentiszteletre. A városokban élő gyerekeik általában 2-3 hetente jönnek haza, és segítenek, amiben kell. Ha idénymunka van, akkor minden hétvégét itthon töltenek.

Aki nem nyugdíjas vagy munkaképes fiatalember, azok bejárnak valahova dolgozni. A 70 év körüli korosztály maradt zömében a faluban. Aki vagy nyugdíjas, vagy beteg, állatot már nem nagyon tart, inkább csak baromfit.

Dávid bácsi idézi az öreg székelyt: „Meglőhetősen, inkább csak az asszony, meglőhetősen. Meglőném én is, de már nem nagyon megy.” (Hát, majd legközelebb!)

Külföldről vagy a közeli városokból a gyerekek és az unokák már csak látogatóba járnak haza. Sok fiatal dolgozik német nyelvterületen: Németország, Hollandia, Norvégia, Ausztria csábította el őket. Az idénymunkáknak kedvelt hely még Olaszország. Aki belekóstol a „nyugati” jólétbe, az már nem nagyon jön vissza. A ’90-es évek elején Magyarország is közkedvelt volt, de ma már inkább nyugatabbra mennek. A fiatalok elvándorlásán nem segít a csángó családok betelepítése sem. Gyökeret eresztenek, felnőnek a gyermekek a faluban, és ugyanúgy, mint a többi fiatal, a középiskola elvégzése után vagy országon belül a nagyobb városokban, vagy külföldön keresik a boldogulást a jobb megélhetés reményében. Aki jó szakmunkás és már bedolgozta magát például Németországban, annyit keres huszonéves fiatalként egy hónap alatt, mint a szüleinek közel egy évi bére. A falusi gazdálkodó lét ekkora jövedelemmel nem tud versenyezni. A földet, a mezei munkát és az állattartást szeretni kell. Sok vesződséggel jár.

Vicei domboknak varázserejük van! Így az „elvándoroltak”, ha kis időre is, de mindig hazatérnek a szülői házhoz. Nyárra hazajönnek a kollégiumokban, a liceumokban tanuló diákok is. A felnőtt gyermekek sokan hazahozzák az unokákat a mámikhoz, bapókhoz. Aki teheti, visszajön és nyári szabadságát itt tölti idős szüleinél. Ilyenkor a világ természetesebb dolga, hogy a fiatalabbak besegítenek a gazdaságba, akár mezőgazdasági munkáról, akár az állatok gondozásáról legyen szó.

Vicében még az a szokás járja, hogy az első gyermekek szüleik névét kapják. A fiúgyermek az édesapjáét, a lánygyermek az édesanyjáét. Így családon belül több generáción át viszik ugyanazt a nevet. Nagyon dicséretes, hogy itt még megőrizték a szép magyar neveket. Nem tört még be a kimondhatatlan nevek divat őrülete. A szülőket sem „anya, apa, fater, muter”-nek nevezik. Tisztelettel „édesapa, édesanya” a megszólítás.

Az idősebb korosztály még mindig aktív. Ha alkalom adódik – fiatalságukat felidézve és újra élve – mindenben részt vesznek. Hagyományaikat megőrizve népviseletben járják a fesztiválokat. Ha felcsendül a muzsika, fáradt lábuk, nem fáradt!!! Fiatalokat megszégyenítő energiával ropják a táncot, pörögnek, forognak. Közben fáradhatatlanul éneklik a szép magyar nótákat.

Örömmel hallom Dávid bácsitól és Teréz nénitől, hogy 2017. május elején, Vicéről több mint huszan részt vettek a Naszódon megrendezett Népviseleti Fesztiválon. És! Még világrekordot is döntöttek.

A naszódi polgármester kezdeményezésére és hívására az ország minden tájáról népviseltbe öltözött férfiak és asszonyok gyűltek össze és táncoltak a fesztiválon. 8000 ezer főn felül kellett lenni ahhoz, hogy világrekordot döntsenek és bekerüljenek a Rekordok Könyvébe.

Hát ez sikerült is. Dávid bácsi szerint: - „9506 népviseletbe öltözött férfi és nő táncolt a sportpályán. Május elején, valamelyik vasárnap, a naszódi polgármester felhívására, meg volt határozva, hogy minden polgármester hány fővel jöjjön. Minket a bődi primár vitt el. Volt Annuska is, Teréz is, Konyica Róza, Emma is, én is. Több mint huszan voltunk innen Vicéről. Mindenki szépen felöltözve népviseletbe. Kivasalva rendesen, minden, mentünk a Népviseleti Fesztiválra, Naszódra. Ennyi nép még nem volt, aki összegyűlt volna népviseletbe, persze főleg román népviselet, de ott voltunk mink is magyarban. Bukarestből is jöttek a nagyfőnökök. Filmeztek repülőről, benne voltunk a tévében, az, újságokban. Az egész országból voltak, minden honnan. Azért nem Bukarest, vagy Brassó volt a helyszín, hanem Naszód, mert itt a környéken van a legtöbb, aki megőrizte a népviseletét. Persze románok is. De mi magyarok is mentünk népviseltbe öltözve Décs, Zselye, Bőd, Vice, mind ott voltunk.”

Kedves Olvasó!

Most már láthatja mindenki, hogy élhetnek a magyarok szórványban, fogyó, elöregedő kis közösségekben, de a magyar virtus ott van bennük. Nem számít a kor, az idő múlása, ha valahol felcsendül a magyar népzene, idős és fiatal egyaránt táncra perdül. A fiatalabbak még szívükben, lelkükben - lábukban -, őrzik a népzene, a néptánc, a népdal szeretetét, és ha alkalom adódik rá, szívesen részt vesznek a „mulatságon”, akár mámijaik, bapóik népviseletébe öltözve.

Amíg ez így marad, határainkon túl sem vész el a szórvány magyar közösség, és a magyar kultúra.